Évösszefoglaló: 2015 és az Android

Eltelt egy év, durrogtak a petárdák, röpködtek a tűzijátékok, talán mostanra már a másnaposságotok is alábbhagyott. Mi speciel korizással kezdtük az évet, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Na de: egy eltelt év remek alkalmat ad arra is, hogy egy kicsit felülről tekintsünk az iparra — mi sem teszünk másképp, lássuk, milyen trendekről szólt 2015!

Ugrás ide:

2015, az Android éve — újra (de csak ha az eszközeladásokat nézzük)

Mint kb. 4 éve, idén is az Android vezeti a készülékeladási statisztikákat. A harmadik negyedév Gartner adatai szerint az eladott készülékek 84,7%-án fut Android, szemben a második iOS 13,1%-ával. Ez ráadásul még a tavalyi 83,3%-nál is több valamivel, tehát az Android továbbra is képes növelni az előnyét. A Samsung vezeti a gyártói statisztikákat — az Androidos világban és összesítettben is; a második és harmadik helyre kínaiak, a Huawei és a Xiaomi kerültek, vagyis a kínai térnyerés ennél egyértelműbb már nem is lehetne… Az is igaz persze, hogy a Samsungot lenyomni nem lesz könnyű.

A nyereségességi adatok már nem ennyire fényesek, természetesen akkorát, mint az Apple, senkinek nem sikerült szakítani: a teljes iparág nyereségének 56%-át ők viszik haza. A maradékot pedig többé-kevésbé a Samsung. Erről részletesebben Halloween környékén írtam. (És igen, Halloweenkor tényleg HTC negyedéves eredménynek öltöztem.)

És ha már Android, vessünk egy gyors pillantás a verziók megoszlására. Jelentem, az Android fragmentáció él és virul:

Ami ebből az ábrából látszik: a legújabb verzió részesedése elhanyagolható. Ami ebből az ábrából nem látszik: régebbi verziók, konkrétan az 5.0 és 5.1 részesedése még mindig növekszik, pedig már kint van az új. És ez elég béna dolog, főleg annak fényében, hogy a híres-hírhedt Stagefright sebezhetőség nyomán az Android végre kapott rendes, rendszeres biztonsági frissítéseket.

Régi nagy játékosok újra relevánsak lettek

És itt főleg a Microsoftra és a BlackBerry-re gondolok. Egyrészt a Microsoft hardvergyártásba vágott, és a Windows 10-et futtató Microsoft Surface Pro 4 betalált (sokkal jobban, mint pl. az iPad Pro — de erről majd később); másrészt egészen jó appokat pakolnak fel a Play Store-ba is.

A BlackBerry pedig belépett az Androidos gyártók világába, és a BlackBerry PRIV személyében egy (úgy tűnik) drágasága ellenére sikeres telefont sikerült alkotniuk — erről Kobak hosszasen beszélgetett az Androidportál podcast eddigi lednépszerűbb adásában.

Egy érdekességre hívnám fel itt a figyelmeteket, és ez a konvergencia és a “full stack”. 2015-ig a vendor lock-in és a silók erősítése volt a tipikus gyártói magatartás. Ez azt jelenti, hogy a gyártók lehetőleg nem keveredtek, vigyáztak arra, hogy ha a termékeiket akarod használni, azt lehetőleg csak a saját platformjukon tehesd meg — a cél egyértelmű, amennyire lehet, bezárni a felhasználót. 2015-re viszont változott a helyzet, a piac preferencia szempontból lényegében telítetté vált, a demarkációs vonalak beálltak, és most már inkább az kezd lenni a cél, hogy adott gyártói megoldást a lehető legtöbb helyről, lehetőleg mindenhonnan egyszerűen elérj. Ez a modell látszik a BlackBerry viselkedésén, akik a teljes, minden platformon elérhető enterprise BYOD-, és flottakezelő megoldásban látják az üzleti modelljüket (ha láttál már közelről ilyen flottát és az enterprise flotta trendeket, tudod: nem alaptalanul). És ide tartozik a Microsoft, akik egy remek Outlook app és (egy ügyes felvásárlás révén) egy remek Sunrise Calendar app, na meg az Office appok révén gyakorlatilag teljeskörű konkurenciát tudnak nyújtani a Google produktivitási alkalmazásainak — Androidon. Ne feledjük: ahelyett, hogy a Windows Phone-t sulykolnák!

És hiszed vagy nem, ide lépett be az Apple is, aki a cikk írásakor már 3 alkalmazással is jelen van a Play Store-ban. Oké, amúgy Apple-ösen (a három app értékelései: **, ***, **; nem szoftvercég, na), de ott vannak.

2015-ben végre fontosabbá vált, hogy minden platformon jelen legyél a megoldásaiddal-alkalmazásaiddal, mint hogy mindenképp csak a te eszközödet használja mindenki, akár a felhasználói élmény kárára is.

Ettől még a silósodás (sajnos) nem szűnt meg, ha Spotifyon vagy, nem fogod a playlistedet Google Musicra migrálni, ha van egy iPad-ed és egy Androidos telefonod, az appokat kétszer kell megvenned, a Chromecastodra pedig nem fogsz külső, horribile dictu: szabad szoftver eredetű alkalmazásból streamelni… de egyre átjárhatóbbak a silók, pl. én végre tudok Google Music-ból kulturáltan (rootolás és hackelés nélkül) Kodira streamelni. Szinte hihetetlen, de ez egy csomó ideig nem működött.

Android Wear és Androidos okosorák: jönnek a luxusmárkák

Az okosórák piaca… nos. Egyrészt az Apple uralja az Apple Watch-csal: az IDC szerint a piac 58%-át happolták el 2015-ben, az Android Wear jelenleg 17% körül mozog. Másrészt az Apple Watch sokak szerint bukás, közvetett jelek alapján: az Apple nem ad ki pontos eladási számokat, az USA-ban már gyakorlatilag popcorn mellé adják csak hogy elmenjen a készlet, sőt, kijöttek ezzel a rémes akkus tokkal:

(forrás: Verge) ami egyrészt hogy néz már ki, másrészt amit egy konteó szerint azért tettek, és azért pont karácsony előtt, hogy “olcsó” Apple termékként majd viszik mint a cukrot, és a tok eladásai feltornázzák az Apple tartozékeladásait — azt a kategóriát, ahova az órát is számolják.

Az Android okosórákban nekem több van, mint amit 2015-ben mutattak, mégpedig azért, mert 2015-ben ezek a kütyük szépek lettek. A Moto 360 mindig is jól nézett ki, de nézz meg pl. egy Huawei Watch-ot is. Ezek már kifejezetten szép cuccok, nem csak geekek számára. (Említhetném az LG Urbane 2nd Edition-t is, de nem teszem: nem publikált problémák miatt végül nem kezdték el árusítani.) És ne felejtsük el: idén lépett be az okosórák piacára két “nagy” óragyártó: a Fossil és a TAG Heuer.

Huawei Watch

Fossil Q

TAG Heuer Connected

Motorola 360 (v1 és v2)

Vegyük észre, hogy “hagyományos” gyártóként milyen nehéz lehet meglépni ezt a paradigmaváltást: abban a világban, ahol a marketing ilyen üzenetekkel operál:

“You never actually own a Patek Philippe. You merely look after it for the next generation.”

…vagyis sosem tulajdonolod az órát, csak megőrzöd a következő generáció számára; nos ebben a világban egy olyan eszköz ami egy évig releváns és utána nem, egy komoly és megoldandó probléma elé állítja a gyártókat. (Tegyük hozzá: a Patek Philippe pont nem tervez okosórát gyártani.)

A TAG Heuer ezt úgy oldotta meg, hogy az okosóra élettartamának végén becserélheted az órát egy “valódi” TAG Heuer-re. Ennek persze fura üzenete van, lényegében azt mondja ki vele a gyártó, hogy “az okosóra jelenség egy vicc, de kénytelenek vagyunk felugrani erre a vonatra; majd amikor te is látod, hogy vicc, megadjuk a lehetőséget, hogy vegyél egy rendes órát.”

És persze a TAG Heuer-nek jelen állás szerint kb. igaza is van ebben, pontosabban: az okosórák esetében igen nagy árat fizetsz tartósságban, élettartamban, relevanciában, akkuidőben azért, hogy lásd azokat az értesítéseket, amiket a telefonodon is látsz.

Az év sok okosórás vadhajtást is látott, a szimplán furcsa versenyzőktől (Huawei TalkBand/SmartBand Talk) a még-jó-is-lehet vadhajtásokon (Withings Activité Pop) át a szimpla baromságokig (pl. a BLOCKS).

Röviden: 2015-ben betörta mainstreambe az okosóra, de a világ (és a gyártók) még nem tudják pontosan, hogy mire lesz ez jó.

Google: hardver és OS

Érdekes év volt ez a Google számára is. Egyrészt már nem Google, hanem Alphabet: a keresőóriás (és biotech óriás és négylábú robotgyártó óriás…) augusztusban nevet váltott, az anyacég Alphabet néven folytatja, és a korábbi termékekből külön leányvállalatok lettek.

A Google I/O-n bemutatták a Marshmallow névre hallgató Android 6.0-t (amit aztán ősszel kapott meg a genpop), sok fontos újítással (átalakított jogosultságkezelés, megújult akkukezelés Doze néven, Google Now on Tap, Chrome Custom Tabs) — itt írtunk róla bővebben.

És most már a Google Maps is tud offline navigálni, bár közel nem annyira elegánsan, mint más termékek.

Aztán: novemberben felröppent a hír, hogy a Google hosszabb távon integrálni fogja a Chrome OS-t az Androidba. A Google persze ezt igyekezett rögtön cáfolni, de két okból azért továbbra is ott ül a bogár a fülünkben: az egyik hogy lenne értelme. Pontosabban: lenne értelme annak, hogy karcsúsítsa az OS portfólióját a Google — még ha inkább a másik irányba lenne is logikusabb (a Chrome OS sokak szerint és sokmindenre jobb oprendszer, már most van neki ablakozása, szemben az Androiddal, ahol ennek az első változata csak az N verzióban várható). A másik pedig: a Google Surface vetélytárs Pixel C billentyűzetes tablet Androidot kapott oprendszernek. Erről itt írtunk bővebben.

A Nexus termékvonal (ahol a Google külső hardvergyártóval konzultál és ebből születnek a zászlóshajók) továbbra is marad, de bejön a Pixel vonal, ahol a Google tevényen részt vesz az eszköz tervezésében, talán a gyártásban is. És ez fontos dolog, ha jobban integrált eszközöket akarunk látni a Google-től. Mindezt egy olyan világban, ahol a Chrome OS és a Pixel vetélytársa a Windows 10 és a szintén Microsoft házitermék Surface Pro 4. Érdekes (lesz) egyébként megfigyelni, hogy ahogy anno a netbookok piacát, most a Chrome OS-os szegmens fogja a Microsoft letarolni (legalábbis megpróbálja) olcsó Win 10-es eszközökkel. Az olcsót a külső OEM-ek fogják adni (a HP, a Lenovo és társai), és persze ott lesz a prémium tökéletesség, a már korábban említett Surface Pro.

2016-ban tehát több dolgot is figyelhetünk majd:

marad-e a Pixel vonalon az Android, és felnő-e asztali (nem mobil) használatra a Chrome OS mellé az “N”;
ennek fényében mi lesz a Chrome OS-szel;
sikerül-e a Microsoft mellett labdába rúgni bármilyen produktivitási vonalon, vagyis:
sikerül-e a Microsoftnak agresszív árazási- és OEM-stratégiával durrantani ebben a billentyűzetes tablet szegmensben.

(Ha már Google és hardver egyébként, akkor ne feledkezzünk meg a Google OnHub fejlett házirouterről sem.)

És ne felejtsük el 2015 hardver vadhajtásait: a gigantikus iPad Pro-t, amivel az Apple megkísérelne betörni iOS-szel a kreatív produktivitás szegmensbe, és a ginormikusan 18,4″-os Samsung Galaxy View-t, ami hát… szóval 18,4″. Jaj.

2015, a mobilfotózás éve

2015-ben az Apple is, a Google is ráfeküdt kicsit a fotózás témakörére. Amennyire láttam, az Apple-nél ez kimerült abban, hogy továbbra is az okostelefon piac legjobb kameráit csinálják (de a Nexus 6P-vel és jópár más zászlóshajóval az Android is erősen versenyben van), valamint feltalálták a Live Photos technológiát — tudod, a Harrypotter fotókat.

A Google és az Android háza táján azért történtek érdekességek. Talán a legfontosabb, hogy az idei I/O-n lepukkantották a Google Photos-t a Google+-ról. Ezzel egyidejűleg korlátlan tárhelyet jelentettek be (ha a Photos saját formátumát használod), és útjára indítottak egy vadiúj webappot és egy mobil appot is — mindkettő annyira jól sikerült, hogy mára nem Androidos körökben is a legjobb fotótároló megoldásként szólnak a Google Photos-ról.

Ősszel pedig, talán az Apple Live Photos-ra válaszul, bemutatták a Cardboard Camerát, amivel sztereoszkópikus fotókat készíthatünk a Google szívének oly kedves Cardboard VR szemüvegekhez.

Ha már itt tartunk, a VR is nagyot ment 2015-ben, ősszel belépett a mainstream sajtóba is. Érdemes lesz figyelni 2016-ban.

Ja, és ne felejtsük el 2015 legröhejesebb forradalmát: megérkeztek a nem 1:1 képarányú fotók az Instagramba!

Alkalmazásboltok 2015-ben: állóháború

2015 egyik nagy revelációja, hogy ez a natív appos, alkalmazásboltos sztori jelen formájában már inkább a fejlődés gátja mint motorja, függetlenül attól, hogy melyik alkalmazásbolt a sikeresebb. A problémák nem most kezdődtek, és szépen mutatják, hogy mitől jó a nyílt web:

Az alkalmazásboltokban nagyon kevesen tudnak valódi nyereséget generálni. Az összes jelenlegi keresési eljárás a már sikeres appokat tolja még jobban előtérbe, új alkalmazásként nagyjából a rák ellenszerét is megtalálhatod, akkor se leszel sikeres. Az alkalmazásboltok statikusak, igazából nem ösztönöznek letöltésre, nem tudod könnyen kipróbálni őket. Lényegében a leárazások azok, amikkel jelenleg operálnak, ez pedig édeskevés. Az XDA-Developers-en volt erről egy remek cikk, mindenkinek ajánlom elolvasásra.

2016 nagy kérdése az lesz, hogy ezzel mit kezdenek az alkalmazásbolt-üzemeltetők, főleg az Apple és a Google. Látszik, hogy egy jól működő mobilweb alkalmazás sok esetben hasznosabb, mint egy natív app. Főleg ha a szolgáltatásod nem napi használatú, és nem kellenek hozzá nagyon csilivili dolgok. Megoldás lehet a hibrid appok használata: az olyan webappoké, amik kevés használat esetén webappként működnek, gyakori használatnál viszont felajánlják a natív appot. Megoldás lehet a Google “app streaming” megoldása, amiről még novemberben írtam. Megoldás lehet az alkalmazásboltok értékelési rendszerének, pl. a “top” alkalmazások kiválasztási algoritmusának újragondolása, vagy a review rendszer módosítása… és egy sor más dolog. A Google ezeken elég nagy energiával dolgozik, és talán az Apple is bohóckodik valamin (bár ne felejtsük: ők nem szoftvercég…)

A másik, számunkra érdekes és sokkal testközelibb sztori 2016-ban az Android családi fiókok érkezése lesz Európába, reméljük, Magyarországra is. Egy előfizetéssel több account alól elérhető Google Music All Access, Youtube Red, másik fióknak vásárolható-ajándékozható appok, korlátozható gyerekfiókok — ez az én kívánságlistám.

Telefonok: flagshipek, flaghship killerek, flagship killer killerek, “developer friendly” cuccok

A Best of AP2015 szavazás alapján 2015 legjobb telefonjai a Samsung Galaxy S6, S6 EDGE, és a Huawei által gyártott Nexus 6P lettek. Kiemelném a Nexus 6P-t, egyrészt mert egy kevésbé sikeres előd, a Nexus 6 nyomdokain lett nagyon sikeres és elismert cucc, másrészt mert a Google paradigmaváltása (drága, de nagyon jó telefon) úgy tűnik beérett. Persze ellenvélemény mindig akad, pl. az úriember aki felháborodva konstatálta, hogy a Nexus 6P-re is érvényesek a fizika törvényei (ie. ha eltöröd, eltörik).

A Marshmallow érkezésével az Android végre oprendszer szinten támogatja az ujjlenyomat-olvasókat, aminek a fontosságát csak akkor fogtam fel, amikor elkezdtem használni a mobil fizetést a közértben. Mobilfizetés megoldás természetesen csillióféle van (az Android Pay jelenleg csak az USA-ban, de nekem Hollandiában is, Magyarországon is van helyi alternatíva, van Samsung Pay, stb.), de biztonságosan és egyúttal kényelmesen használni ujjlenyomattal lehet.

Aztán 2016 a kínaiakról is szólt, és arról, hogy a “flagship killer” kifejezést ma már nem nagyon érdemes villogtatni. Jött egy OnePlus 2, ami lehetett volna flagship killer, de nem lett: egyrészt NFC nélkül ma már nem lehet, másrészt ez a meghívós bohóckodás nem az igazi, ha eladni is akarsz, nem csak hypeolni. Ettől még többé-kevésbé megmaradt a OnePlus One hardcore fan magja, de a telefon ettől még egy a sok közül: jött egy rakás olcsó és nagyon-nagyon jó eszköz, ha ma vesz telefont az ember 300-350 Euró körül, igazán nehéz dönteni, és ez valahol jó dolog. Van egy Zuk-unk Cyanogen OS-szel, Obi-nk, Honor-unk, a Xiaomi továbbra is erős versenyző, sőt, az Egyesült Királyság is versenybe szállt a WileyFox révén (és szintén Cyanogen OS-szel.)

Érdekes és kiemelendő trend, hogy egyre többen foglalkoznak csak az eszköz tervezésével-gyártásával, és hagyják az OS-t “profikra”. Így a frissítés is biztosított hosszútávon. Ide kapcsolódik az XDA-Developers érdekes cikke.

És az év szomorú folytatódó trendje a HTC: a cég, aki mindig szép és jó telefonokat gyárt (idén a One M9 és One A9), de aki nem képes a korábbi sikereket meglovagolni vagy akár jó termékvonalakat fenntartani, nem képes nyereségbe fordulni, vagy akár a veszteségeit csökkenteni, nem áll több lábon, mint egy Sony vagy LG, ezért lényegében folyamatosan azt várjuk könnyes szemmel, mikor dobja be a törölközőt.

Tabletek: langyos víz

Tablet fronton nem sok minden történt idén, persze kommentben javítsatok ki, ha nem így gondoljátok. Jött egy Nexus 9, ami bár jó cucc, de nem hibátlan, és jött a fentebb említett Pixel C, ami szintén, de szintén nem.

Érdekesség szinten megemlíthető az Amazon 50 dolláros táblagépe. Nem is annyira a hardver a fontos, mint az irány: a “ubiquitous” cucc, ami olcsó, elérhető, minden van rajta, és családi felhasználásra szánták. 2016-ra sok ilyet kérünk.

És végül, de nem utolsó sorban: házunk tája

Nem füllentek nagyot, ha azt mondom, hogy nem pont így képzeltem az idei évet — sem portál, sem személyes szempontból. Év elején, költözésem után még befért pár poszt, aztán ismert okokból kizárólag Kobak és a többiek vitték az oldalt — ezúton is ezer köszönet!

Azért sikerült átköltöznünk új vasra; podcastot indítani, amivel majdnem bekerültünk rádióba és majdnem szereztünk hozzá szponzort is (és majdnem megküzdöttünk az ádáz bristoli tyúkokkal), és amit alig várok, hogy folytassunk; és 16 ezer lájkot rokkolni Facebookon és (a poszt írásának pillanatában) 6661 tagot számlálni a Google+ közösségünkben. Ezért titeket illet a köszönet!

Akkor végülis milyen volt 2015?

2015 semmiképpen sem volt unalmas év. Nincs már a korábbi évek robbanásszerű fejlődése és az egymást öldöklő gyártók, vannak viszont nagyon izgalmas új technológiák, és a korábbi technológiák tökélyre csiszolása. Kicsit felnőtt ez az okostelefónia, a tékozló fiatal éveknek (6-7 évnek) annyi, de ez így is van rendjén. Nem árt tökélyre vinni a mostani technológiákat, mielőtt beüt az új tech forradalom, nem igaz?

Neked mi volt 2015 legfontosabb Androidos/technológiai híre?

Nekem ennyi jutott eszembe 2015-ről, de egészen biztosan kihagytam egy csomó fontos dolgot. Úgyhogy beszélgessünk! Kommentelj, neked mi volt 2015 legfontosabb tech sztorija?

Addig pedig boldog új évet, szuper kalandokat kívánok a technológia világában, az egész Androidportál szerkesztőség nevében!

Add hozzá az androidportal.hu-t a Google hírfolyamodhoz!