Kezdjünk egy találós kérdéssel: tudjátok, melyik mobilprocesszor-gyártó óriás főhadiszállása található San Diego-ban?
Igazi kuriózumról írok ma nektek (“ma”, mondom, de persze egy hétig írom a cikket): Prezi-s barátaink jóvoltából egy itthon nem kapható eszközt próbálhattam ki pár napig. Az eszköznek az elérhetetlenségen kívül van egy nagy érdekessége: nem a megszokott ARM/Snapdragon/Exynos klub valamely versenyzője hajtja, hanem “a másik platform”.
A platform neve Intel Atom, a telefon pedig az Orange San Diego, más néven az Intel AZ210A.
Ja, és a találós kérdésre a válasz pedig: a Qualcomm. Well done, Intel!
A vas
Lassan anakronisztikus lesz a tesztelt telefonok hardverkonfigurációjáról beszélni, de én akkor is azzal kezdem, legalábbis a fontosabb részletekkel. Lássuk tehát mi érdekes van San Diego-ban, a Comic-Con-on kívül!
- 1,6 GHz-es, kétmagos Intel Atom CPU, PowerVR SGX540 GPU-val
- 1 GB RAM, 16 GB ROM (ebből 12 GB érhető el a felhasználó számára)
- 4″-es, 1024×600 pixel felbontású (294,4 ppi pixelsűrűségű) kijelző, Gorilla Glass
- 8 Megapixeles hátlapi kamera 1080p videofelvétel lehetőséggel, 1,3 Megapixeles előlapi kamera
- HDMI D csatlakozó, NFC, GPS, aktív zajszűrés
- Android 4.0.4 Ice Cream Sandwich
(További specs pr0n a GSMArena-n, vagy a PDAdb-n található.)
A speckók, és a továbbiak értelmezéséhez elengedhetetlen még egy információ: ez a telefon az Egyesült Királyságban 99 fontért kártyás előfizetéssel elvihető – pestiesen szólva utánad dobják. Ezzel állítsuk szembe a kétmagos 1,6 GHz-es procit, a 294 ppi-s kijelzőt, meg mondjuk, a poén kedvéért, az NFC-t.
Külsőségek
A San Diego külsőre engem így utólag a Huawei Ascend P1-re emlékeztet: nem az a maximális prémiumérzet, de jól választott anyagok, nemcsúszós műanyag hátlap, krómbetét oldalt… A képernyő méretének aránya a test méreteihez képest kicsit kicsi, ez némileg, hogyismondjam, alátámasztja a 99 fontos árat. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy 4″-es készülékről beszélünk, ami a mai prémium kategóriába kicsi, cserébe egy csomó embernek még mindig ez az ideális méret… kézmérettől függően.
A képernyő érdekes felbontású (1024×600, mint a netbookom), a 294 ppi pedig egy nagyon szimpatikus pixelsűrűség.
Az alaprendszer
A telefonon az Android 4.0.4 Orange által valamelyest módosított változata fut, és azt kell mondjam, hogy az Orange rendszere a szerencsésebb szolgáltatói ROM-ok közül való. Egyrészt pattanós maradt a rendszer – ez egyrészt nem mindig adott, ugye, másrészt persze nyilván szerepe van benne a kétmagos Atomnak; másrészt a módosítások egy része arra terjedt ki, hogy egy konzisztens narancssárga színvilágot kapott minden. Orange, érted, narancs, nudge-nudge. A legfontosabbat pedig ki ne hagyjam: első bootoláskor egy nagyon kedves Orange “crash course” végigvezet a fontosabb tudnivalókon, beállításokon. Ha kimarad valami, azt megjegyzi és később is bármikor folytatható a testre szabás. Ez ötletes, közel vagyok hozzá hogy hiányoljam az alap Android rendszerből. Ezen felül pár dolog tűnik még fel: a “Social Gallery”, ami a rövid teszt alatt arra volt jó, hogy soha ne találjam meg (más ikon, a kezdőbetű miatt máshol a menüben); saját kamera app, ami végülis jó (csak minek) és jó képeket is csinál (erről meg majd később); Orange Gestures, amivel saját gyorsindítókat állíthatunk be mindenféle kézmozdulatra; saját widgetek (pl. power), amik szolidak és jól néznek ki; SwiftKey 3 for Intel mint alapértelmezett billentyűzet (nagy pluszpont); és néhány előtelepített játék, hogy megmutassák, Intelre is létezik ilyesmi. Apropó, beszéljük már ki az elefántot a szobában.
Az elefánt a szobában
Ez pedig nem más, mint maga az Intelség ténye. Szegény Intel nagyon későn ugrott fel erre a [ne mondd ki, ne mondd ki!] bandwagon-ra, amit mi Android [ne mondd ki, ne mondd ki!] ökoszisztémának nevezünk. Későn, és tulajdonképpen gyengén, ami inkább csak annyit jelent, hogy nem tudtak [ne mondd ki, ne mondd ki!] “wow faktort” okozni. És részben emiatt, részben pedig a Intel asztali processzorai miatt több előítélet is üldözi: az Intel lassú, az Intel eszi az akkut, az Intel melegszik, mint az atom (ha ha), az Intel okostelefonra nem érhető el az appok nagy része, mert azokat ARM-ra írták. Nem mondom, hogy maradéktalanul debunkolni tudom a fentieket, de azért lássuk sorban:
Az Intel lassú
Rövid válasz: nem igaz.
Érezhetően gyorsabb, mint pl. egy Galaxy Nexus stock 4.2.2-vel. Ezt aztán 3 benchmarkból 2 (Quadrant és AnTuTu) alá is támasztotta – a harmadik (CF Bench) valahova a HTC Hero és a HTC Sensation közé tette, ami nyilván a CF Bench-et minősíti, nem a telefont. Nem Galaxy S4, de ne feledjük: kb. ötöd-hatodannyiba kerül. (Feleannyiba, mint egy Galaxy Nexus.) És mondom: érzetre gyors.
Az Intel eszi az akkut
Rövid válasz: a jelek szerint igaz.
Sajnos ezt tudtam a legkevésbé tesztelni. Mivel SIM lockos volt az eszköz, nem tudtam a szokásos “tipikus napi használat” módszerrel lemeríteni… Kevés használat mellett kb. két és fél napig ketyegett, az AnTuTu battery test meglehetősen lesújtó eredményt hozott, 100%-os procihasználattal 46 perc alatt lehetett 30%-ra meríteni az akkut, ezzel pedig a lista végén kullogott az eszköz. Ha kommentbe beposztoltok differenciáldiagnózist saját eszközről, nos, azt megköszönöm – csak hogy legyen perspektívánk.
Az Intel melegszik
Rövid válasz: igaz.
Az akkuteszt alatt a telefon kijelzett hőmérséklete 46°C körül volt – de ennél is érdekesebb volt a képernyő aljának elszíneződése, amit a melegedés okozott… Kicsit meg is ijedtem, hogy talán maradandó és meg kéne szakítanom a benchmarkot… de szerencsére nem volt az.
Az Intelre nem érhető el az appok nagy része
Rövid válasz: többnyire nem igaz.
Az általam napi szinten használt appok mind le vannak fordítva, egyikről sem kellett lemondanom a teszt hetére. Két kivétel:
- Játékok: nem reprezentatív kutatásom szerint itt számíthat a felhasználó a legtöbb csalódásra. Pl. Asphalt 6 és Reckless Racing telepíthető, GTA nem, ilyesmik.
- Chrome: bár telepíthető, sem a stable, sem a beta verzió nem hajlandó semmiféle működést bemutatni.
És egy harmadik, n agy kivétel: maga az oprendszer. Bár létezik 4.2.2 ág Intelre fordítva, a San Diego 4.0.4-en fut, és vélhetően azon is marad. Az alacsony piaci részesedés miatt pedig kevesebb az esélye megfelelő főzött ROM közösségnek, mint egy mainstream (-ebb) eszköz esetében. Power usereknek nagy hátrány!
Kamera
A telefon képernyőjét nagyon jól mutattak a saját kamerájával készített képek, de utólag visszanézve kicsit túlexponáltnak tűnnek a fotók – lehet, hogy angol viszonyokra optimalizálták a kamerát… Sajnos a teszt rövidsége miatt éjszakai, panoráma-, stb. képeket nem tudtam nézni, de pl. makró módban egész jól teljesít. A cikk alatti galériában ezt magatoknak is megnézhetitek.
Mit tanultunk?
Lássuk csak. Gyors telefon, szép kijelző, nem túl jó akkuidő, jó app-ellátottság, és nagyon alacsony ár… Inteles telefon révén a legfontosabb kérdés talán: érdemes-e ilyet venni egy ARM alapú hasonlóan olcsó eszköz helyett, másképp feltéve: van-e létjogosultsága az Intelnek a mobilok világában? A válaszom meglepő módon egy feltételes igen, de itt kifejezetten az árat tekintem. A feltétel pedig: ezeket a telefonokat nulla fontért (meg talán majd egyszer forintért) fogják vásárolni a zemberek, amiért egy jól használható és gyors telefont kapnak. Műkedvelőknek viszont, akinek fontos pl. a Chrome futtatása, és hogy frissüljön időnként az oprendszer, egyelőre a jelek szerint nem annyira szerencsés Intelbe ruházni.
Egyetértesz? Vitatkoznál? Te vagy Paul Otellini? Nyomkodd a lájkolós gombokat, és utána írd meg a kommentekben!
