Elvileg itt a nyár, tehát ideje van a kerti összejöveteleknek, szalonnasütésnek, mindenféle sporteseményeknek, mobiltelefondobálás-versenyeknek, logikus, hogy egyre több kép ilyes dolgokkal foglalkozik, remélem ez a folyamat még erősebb lesz a jövőben. A hatodik hét képe – ami egy baráti összejövetel megörökítése, de nem szokványos eszközökkel – radeondash: Bobó “miccset” süt című munkája lett.
Érdekes nézőpontot választott a fotográfus, ami eleve azt mutatja, hogy nem egy szokványos eseményfotóról van szó, amikor a haverokkal szalonnázunk, és készüljön egy csoportkép, mielőtt mindenki lealjasul. Tudatos az eszközhasználat, a fotós tudja, hogy a gépe mire képes, mennyit torzít és mennyire fogja átalakítani a valóságot. Kevés a fény, ezért zajosabb lesz a kép, sziluetteket ad csak a tónusrendben az érzékelő, és mégis, mindez nem hogy csökkentené a kép erejét, de hozzájárul ahhoz, hogy egy festői munka jöhessen létre. Nem tudom, ki emlékszik még rá, hogy a régi törikönyvek borítóin voltak ilyen nyomatok, mint Székely Bertalan: Egri nők című festménye, ami aztán a Képcsarnok Vállalat jóvoltából hasonlóan borzalmas minőségben puzzle-ként is megjelent. Nos, ez a kép nekem ezt a hangulatot hozza vissza, abszolút jó értelemben, mint egy meseillusztráció akár. Hiszen nem az volt a cél, hogy megtudjuk, kicsoda Bobó, vagy hogy mi az a miccs – mellesleg nagyon finom erdélyi étel, aminek két lényeges pontja van, a szódabikarbónával elkevert legalább háromféle húsból összeállított darálthús és a csombor – nem is az a fontos, hogy kinél van ez az összejövetel, hogy milyen zene szólt, hogy felborították-e a koktélos asztalt, hanem egy hangulat által időtlenné tett szituáció élményének átadása a nézőnek, valami egyetemleges nőiségé, kíváncsiságé, figyelemé és a tűzé. Köszönöm, öröm volt látni, hogy mindez izgalmas kompozícióval jelent meg, és hogy érezhetően az alkotó nem csak a szó szoros, de átvitt értelmében is felülemelkedett a valós történeten. (latszoter.hu – Hegyi Zsolt)
