Miért éppen Xperia X8?

Gondolkodom már egy ideje, hogy megpróbálkozom egy hivatalosabb beszámolóval is hőn szeretett telefonomról, mely – talán a címből is sejthető – egy Sony Ericsson Xperia X8. Kezdetben folyton csak halogattam, ám most végre rászántam magam. Ennek oka többek között, hogy jelenleg mindhárom hazai mobiltelefon-szolgáltatónál elég jó áron lehet hozzájutni, és biztos vagyok abban, több az olyan ember, akiknek nincsenek súlyos tízezreik egy új telefonra.

Nos, amennyiben nem a legszuperebb készülék az, amire vágyunk, a telefonnal még mindig telefonálni szeretnénk egy kis extrával fűszerezve, és szimplán szeretnénk egy megbízható okostelefont jó áron, az bizony jó helyen jár.

Május első hetére datálódik, amikor vásároltam egy fekete X8-at. Szolgáltatómnál épp lejárt a hűségem, így annak hosszabbításával sikerült, bár részletre, mégis hihetetlenül olcsón hozzájutnom.
Magán az okostelefon vásárlásán már nagyon régóta gondolkodom, pénztárcám azonban sose tette ezt lehetővé. Ennek ellenére, puszta szívfájdítás gyanánt, bizonyos időközönként végignéztem szolgáltatóm éppen aktuális kínálatát. Alapvető feltételem csupán az Android volt, s hogy márkája alapján Sony Ericsson legyen. Családom, de saját magam első mobiltelefonja is Ericsson volt, mellyel nagyon meg voltam elégedve, alapvetően pedig egyébként is hihetetlenül márkahű tudok lenni, ha egynek sikerül engem igazán megnyernie.
Eredetileg egy X10-re fájt leginkább a fogam, ám először túl drága volt, aztán amikor már részletre is értékesítették, még tartott a hűségem, mire pedig végre minden adott lett a vásárláshoz, már egyáltalán nem is árulták. Rátaláltam viszont az X8-ra, s mert megfelelt minden általam felálított követelménynek, lecsaptam rá.

Nem csalódtam, de azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a legtökéletesebb készülék, és nem is a legmodernebb.

 

A doboz a telefonon túl tartalmaz egy hálózati töltőfejet, microUSB kábelt, egy 2 GB-os microSD kártyát, illetve egy mikrofonos fülhallgatót. Ezek mellett találunk még néhány biztonsági tájékoztatót, valamint a magyar használati útmutató rövidített változatát, ezutóbbi egyébként a telefon memóriájából is előhívható.

Külső megjelenése első pillantásra némileg talán ducinak tűnhet, kézbevétel után viszont már nem vészes, és néhány perc alatt meg is szokható. Nekem legalábbis sikerült, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én kényelmesebben és biztosabban fogom a vastagabb készülékeket. Letisztult formatervezés a jellemző egyébként, semmi csicsa. Olvastam ugyan, hogy egyesek szerint női telefon, ám én ezt, pláne nőként, másképp gondolom. A fehér valóban kifejezetten a hölgyeknek való, feketében azonban nyugodt szívvel ajánlom férfiaknak is.

 

A ház ugyan teljes mértékben műanyagból készült, ám ettől még teljesen rendben van. Roppant igényes és precíz összeszerelés a jellemző, nem nyikorog egyáltalán, ráadásul az ujjlenyomatokat sem gyűjti a felület.
A készülék tetején középen található a ki- és bekapcsolásra, valamint a telefon lezárására szolgáló gomb, tőle jobbra a szabvány 3,5 mm-es jack kimenet, balra pedig porvédő alatt a microUSB csatlakozó. A fedél könnyen felpattintható, nem kellenek hozzá hosszú körmök sem.
Jobb oldalt a két hangerőszabályzó és a kamera gombja található, a bal fele üres, ám kihasználatlansága ellenére egyáltalán nem néz ki rosszul.
Hátoldalának felső részén a kamera található, alsó harmadában pedig a hangszóró rése, mely egyébként elég jól szól.
Az előlap legnagyobb részét a három hüvelykes, egyébként kapacitív, de multitouchra nem képes 320×480 pixel felbontású kijelző foglalja el. Színei ugyan lehetnének kicsit élénkebbek is, ám, mive alapvetően sok gond nincs vele, hamar megszokja szemünk – egyetlen hátránya, hogy napfényes időben a szabadban sokszor elég rosszul látható. Fölötte egyébként balról jobbra a fény- és távolságérzékelő, a telefonbeszélgetések hangszórója (mely szintén remekül szól), valamint egy állapotjelző LED villogó található, alul pedig három könnyen használható fizikai gomb lakik, melyekkel a menüt és a főképernyőt tudjuk előcsalni, valamint visszaléptethetünk a telefonban, alkalmazásokban.

Az X8 működéséért egy 600 MHz-es Qualcomm processzor felel. Nem szaggat, nem lassú (bár az Angry Birds nagyon ritkán legfeljebb két másodpercre megáll), amire várnom kell, az egyedül a nagyobb felbontású képek betöltése, de ez sincs mindig így. Belső memóriája igen csekély, csupán 128 MB, ez microSD kártyával 16 GB-ig növelhető, ráadásul kártyacseréhez a telefont se kell kikapcsolni.

A készülékhez jelenleg Android 2.1.1-gyel lehet hozzájutni, ami még önmagában nem volna probléma, ám az már nagy hátrány lehet, hogy a gyártó várhatóan nem ad ki rá több frissítést. Ennek fényében, úgy gondolom, a rootolás mindenképpen elkerülhetetlen. Még, ha nem is akarunk főzött 2.2-t vagy 2.3-at feltenni rá, azért szerintem előbb-utóbb mindenkinek szüksége lesz az ilyen jellegű belepiszkálásra, hogy az alkalmazásokat le tudjuk tölteni. Ugyanis a 128 MB hamar elfogy, 2.1 alatt viszont csak rootolás után tudunk a memóriakártyára telepíteni.
Mindentől függetlenül nekem még nem volt szükségem a három hónap alatt a 2.2-es ROM-ra, egyelőre mindent megcsinál a készülék, amire kérem – és higgyétek el, vannak néha hajmeresztő ötleteim.

A Sony Ericsson egyébként, mint azt már megszokhattuk, belenyúlt a rendszerbe, s némileg átszabták a megjelenést.

Nem ismerek más Androidos felületet, amit én kaptam, az viszont nagyon tetszik. Alkalmazásfelületekből ugyan csak egyet tehetünk egy oldalra (amit a telefon egységesen a képernyő közepére helyez minden esetben), de úgy gondolom, ilyen méretű kijelzőnél nem is biztos, hogy hátrány.
Ikonokat nem tudunk a főképernyőre pakolni, a kijelző négy sarkában azonban elhelyezhetjük egy-egy leggyakrabban használt alkalmazásunkat.

      

A főképernyő sarkaiba kihelyezett alkalmazások kizárólag ezekből a csücskökből indíthatók, a többi programot viszont a kijelző alján található kis nyilacskát fölfelé húzva érhetjük el. Egy oldalra legfeljebb 12 db ikon helyezhető.

A megjelenés persze különböző alkalmazásokkal átszabható, én pl. jelenleg egy Xperia Arc Launchert tesztelek, ennek köszönhetően ikonokat is ki tudok helyezni a főképernyőre, illetve egymás alá több alkalmazást is. (A leírásban szereplő képernyőfelvételek természetesen az eredeti megjelenést mutatják.)

Előretelepített alkalmazásokból akad jó néhány.
A Beállításokon túl jobbára kifejezetten Sony Ericssonos dolgokat találunk, mint az Album, a Kamera, a Riasztás, az Időzítő, a Stopper, a Naptár, a Riasztás, a Számológép, vagy a Megjegyzések. Emellett kapunk egy egyszerűen, de megbízhatón, funkcionálisan működő FM-rádiót, videólejátszót és zenelejátszót.
Aztán megtalálható még a Sony Ericsson saját fejlesztésű Timesca
pe alkalmazása, illetve a TrackID, de van itt internetes böngésző és e-mail kliens is, melyhez több szolgáltatónál regisztrált postafiókunk is beállítható egyszerre.
Kommunikáció terén kedveskedtek nekünk az Android hivatalos Gmail-, GTalk, illetve Facebook alkalmazásával, navigáción belül van többek között Google Térkép, Wisepilot nevű GPS-alkalmazás, vagy Geotags a fotókhoz, a szórakozni vágyók pedig kapnak négy játékot (melyből kettő csak erősen korlátozott próbaverzió), valamint egy YouTube lejátszót és egy AXN Playert.
Persze természetesen megtalálható a telefonon az Android Market is, ahonnan voltaképpen bármi mást is be tudunk szerezni. (Mondjuk egy diktafon alkalmazást, tudni érdemes ugyanis, hogy hangot gyönyörűen rögzít.)

A telefon beépített kamerája 3,2 megapixellel készít fotókat, 2048×1536 képpontos felbontásban. Vaku nincs, és az autofókusz, s a zoom is kimaradt, összesen négy előretelepített módból választhatunk, de ennek szerintem sok értelme nincs. Ennek ellenére, illetve ehhez képest szerintem egész jó minőséggel dolgozik, és sötétebb fényeknél sem lesz a kész kép felismerhetetlenül zajos.
Videót VGA felbontásban rögzít, 30 fps sebességgel.

Tudom, manapság sokan meg se vesznek egy telefont, ha nem full extrás kamerával látják azt el a gyárban, de én azért mindenképpen szeretném elmondani, hogy szerintem egy telefon beépített kamerája arra jó, ha látunk valami érdekeset, vicceset, amit szeretnénk emlékbe eltenni, vagy megmutatni barátainknak, családtagjainknak, azt gyorsan lekapjuk. Vallom, hogy aki igazán igényes fotókat szeretne készíteni, az mindenképpen szerezzen be magának egy fényképezőgépet is.
Mindentől függetlenül alább látható néhány tesztkép – videót nem készítettem.

 

 

Amennyire kicsik az elvárásaim egy mobiltelefon kameráját illetően, annyira nagy azonban zenelejátszás terén. A XXI. századi ember már nem vesz külön egy MP3-, MP4 lejátszót, amikor bármelyik telefon is képes az ilyen jellegű fájlokat lejátszani. Épp ezért ezen funkcióval alapvetően semmilyen téren nem voltam megelégedve.
A készülékhez kapott fülhallgató konkrétan pocsék. Azt nem róvom fel negatívumként, hogy az én fülembe nem fér bele, mert voltaképpen szinte mindegyik másik bedugós változatra igaz ez – szörnyen kicsi füleim vannak. A hangzása viszont csapnivaló, és már normál hangerőnél is recseg. Első dolgom volt hát vásárolni egy átjátszó kábelt, s így használhatom tovább korábbi telefonomhoz, egy Sony Ericsson W580i-hez kapott gumis fülhallgatómat, mely nemcsak belesimul a fülembe, hanem kristálytisztán szól, és még a szigetelése is kiváló, így nagyobb hangerőnél sem kell attól tartanom, hogy bárkit is zavarnék a muzsikálással. Ám ez még csak az első problémám volt.
A beépített zenelejátszó azon túl, hogy lejátssza a zeneszámokat, konkrétan semmit nem tud. Bár hazudok, mert az albumborítókat, ID3 tageket szépen mutatja, s a fektetett 8-ast formázó ikonra bökve, internetkapcsolat esetén az éppen hallgatott dal előadójától kidob nekünk rengeteg YouTube videót, de voltaképpen ennyi. Persze több nem is kell szerintem… A hangszínszabályzót kivéve.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy enélkül is abszolút élvezhető a hallgatott zene, ám engem a W580 elég rendesen elkényeztetett, és bizony vannak dolgok, amikről már nem tudok lemondani. Így rendszeresítettem egy másik lejátszót is, melyben található equalizer.

Az X8 adatátvitel terén abszolút megállja a helyét. A frekvenciasáv 850/900/1800/1900 MHz, 3G-képes, adatátvitelre használhatunk GPRS-t, HSPA-t, EDGE-t és UMTS-t.
Természetesen a Wi-Fi sem maradhat ki, a 802.11b/g szabványú példány nagyon ügyesen dolgozik, hatókörében még a leggyengébb jelet is befogja, s a legtöbbre fel is tud csatlakozni.
Ide tartozik még a 2.1-es Bluetooth is, mely szintén átment teszteléseimen, hiszen nem volt készülék, amivel nem sikerült volna párosítani. Egyedül azt kellett megszoknom, hogy egyszerre csupán 120 másodpercig tehetjük láthatóvá a készüléket, régi telefonom után ez nekem elég fura volt, hogy állandóra nem lehet beállítani.
Találunk GPS-vevőt is a telefonban, eddigi tapasztalataim alapján nagyon pontosan képes meghatározni pillanatnyi helyünket.

A szövegbevitel a virtuális QWERTY billentyűzettel történik, mely QWERTZ-re is átállítható, illetve könnyen előcsalogatható belőle minden ékezetes betű is, egyszóval magyarul teljesen kommunikációképes az X8. A klaviatúra a kijelző méretei miatt, bár álló helyzetben is használható, a telefon elfektetésével áll teljesen kézre.

A készüléket egy 1200 mAh teljesítményű, 3,7 V feszültségű Li-Polimer akkumulátorral látták el, mely egyébként cserélhető.
Az üzemidő is kielégítő, normál használatnál akár három napig is bírhatja a telefon, de a kettő mindenképpen garantált, ha azonban sokat játszunk, a kijelző bizonyos alkalmazásoknál elég gyorsan leszívhatja az energiát.
Annyit ugyan takarékoskodik az X8, hogy a GPS csak akkor fogyaszt, ha dolgozik, illetve a Wi-Fi is lekapcsol egy idő után, ha nem nyúlunk a telefonhoz, de azért feltételezem, egy okostelefont nem csak levélnehezéknek szánunk az asztalra. Ha intenzíven internetezünk, játszunk, egyszóval tapogatjuk reggeltől estig, akkor arra mindenképpen készüljünk fel, hogy lefekvéskor minden alkalommal töltőre kell dugnunk a kütyüt.

Kijelenthető, hogy valóban nem ez a japán-svéd gyártó legjobb készüléke, s hogy a tágabb piacon sem a legmodernebb, és némi negatívum mindenképpen a várható szoftverfrissítések teljes elmradása, vagy a kamera fejletlensége is, azonban mindenképpen mellette szól jelenlegi olcsósága, esztétikus formaterve, stabil működése.
Így, aki nem profi fotózásra, hanem kényelmes internetezésre szeretné alapfunkcióin túl használni leendő telefonját, s egy kellemes játékélményre vágyik, esetleg pofátlanul olcsón szeretne mindehhez hozzájutni, annak egyértelműen csak ajánlani tudom, teljesen nyugodt szívvel.

Nyomkodj gombokat >>Share on Facebook
Facebook
0Tweet about this on Twitter
Twitter
, , , , , , , ,