Eljött a 2011-es év vége, mi pedig, hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül az újév első napjaira, egy mini cikksorozatban végigböngésszük a Hírhétfő rovatokat a 2011-es év fontosabb trendjeit kutatva a sok apró hír és a napi ROM-, app-, és eszköz-upgrade hír között. Íme tehát, az Android 2011-es éve!
A 2011-es év telefonjai
(A sorozat korábbi részei erre találhatók: 1. rész, 2. rész, 3. rész.)
Esett már szó az év tabletjeiről, volt szó a piaci részesedésről, szóljunk röviden arról, ami mindezt lehetővé tette, a telefonokról és magáról az Androidról is!
2011 a kétmagos telefonok éve volt, illetve az az év, amikor az Android eszközök egyértelműen és “default” jelleggel jobbak lettek hardveresen, mint az Apple aktuális termékei. Ez azzal is járt, hogy egyre kevésbé számít, milyen hardver a telefonod: míg régen számottevő különbség volt pl. egy HTC Dream és egy “következő generációs” Desire között, a középkategóriás, vagy annál drágább készülékeknél már az alapfunkcionalitást tekintve tökmindegy, hogy milyen proci van benne – elég gyors és kész. Nem igaz persze ez a játékokra, ahol mindig igaz az ősi törvény: mindig abból nyomorogsz, amennyid van – vagyis a legújabb-legjobb játéknak mindig pont lassú a telefonod. Ezzel együtt voltak jobban, és rosszabbul sikerült modellek.
Telefonok
Kevesen vitatják szerintem, hogy a 2011-es év legjobb telefonja a Samsung Galaxy S II. Emlékszem hogy le voltam nyűgözve a képminőségétől, amikor nálam járt. A Samsung trademark szappantartóműanyagától már kevésbé, ezzel együtt a Samsung iszonyatos mennyiségeket adott el a készülékből világszerte.
Paradox módon a szívemnek mégis valamiért az LG Optimus 2X lett kedves, azzal együtt, hogy a közösség egybehangzó véleménye szerint a gyári firmware hagy kívánnivalókat maga után (és akkor még kultúráltak voltunk). Mégis, még mai szemmel is jó hardver, hivatalos CyanogenMod-dal, mi kell még…
Az év végét pedig természetesen az új Google referenciakészülék, a Samsung Galaxy Nexus uralta (méretben is). Nálunk is járt, és ha a Galaxy S II-nek szép a képe, akkor ennek csodaszép, ehhez pedig természetesen csúcsszuper hardver, és a legújabb oprendszer párosul – na meg a Samsung-féle szappantartó. (Igen, fájó pont nekem.)
Talán ezért, talán nem, megintcsak egy alternatív eszközt, a csodálatosan szép, kevlártestű Motorola Droid Razr-t szerettem meg jobban a rövid idő alatt nálam járt két zászlóshajó közül, és azt hiszem, hogy ha lenne “az év legszebb telefonja” díj, azt nálam simán vinné.
A fenti négy készülék csak egy szubjektív kiemelés tőlem a sok tesztelt, bejelentett, piacra dobott készülék közül. Az idei év egyértelműen a Samsungé volt, és ha gyors előrejelzésre vágytok, hát szerintem a következő is az övék lesz – és a szappantartó hátlapjuké.
ROM-okban az ipar
(A cím ne riasszon meg senkit, csak szójáték…)
Az idei év néhány fontos változást hozott a tágabb értelemben vett ROM-ok téren is. Egyrészt a CyanogenMod nagyjából egyeduralkodó lettaz AOSP-alapú ROM-ok terén. Más ROM-ok integrálódtak, és persze létezik kismillió független AOSP build, meg a MIUI is. De készüléktámogatás terén a jó öreg CM verhetetlen. Az idei év náluk v7.1-nél fejeződött be, v8 (ami historikusan a Honeycomb lenne) kimaradt a forrás zártsága miatt (a CyanogenMod csak AOSP-ből építkezik), v9-et viszont várhatjuk jövő év első pár hónapjában.
Aztán természetesen az év végének nagy durranása az új Android verzió, az Ice Cream Sandwich megjelenése is. Végre megint egy igazi nyílt Android, ráadásul tele új, nagyon fontos funkciókkal, teljes design frissítéssel. Nem megyek bele mélyen, akit érdekel, olvashatott róla nálunk eleget – a bejelentésről készült és vagy egy hétig napi szinten frissített cikkben, vagy a Galaxy Nexus tesztben, ahol rengeteg képernyőképet is láthattatok.
Az ipari folyamatok közül egy érdekességet szeretnék kiemelni, ez pedig a gyártói hozzáállás: a készülékek zártsága (lockolt bootloader, super user jogosultság szerzése), a terméktámogatás, valamint a gyártói skinek.
Míg a 2010-es év nagy fájdalma volt, hogy sok gyártó (a nagyok közül pl. a HTC, Sony) zárt bootloaderrel szállította az eszközeit, hogy a zsivány felhasználó nehogy véletlenül új, vagy jobb ROM-ot tudjon rátenni. Ez általában rossz terméktámogatással, nemlétező verziókövetéssel (Sony Ericsson Xperia X10), vagy agresszív gyártói szoftverekkel (HTC Sense és Carrier IQ) járt együtt, a közösség nemtetszését kiváltva. Az év pozitívuma ebből a szempontból az, hogy a gyártók hallgattak a közösség (és az idők) szavára: áprilisban a Sony, majd júniusban a HTC is széleskörű fejlesztői támogatást, a készülékek unlockolását, jobb terméktámogatást jelentett be.
A Sony-t külön is szeretném kimelni. (És mielőtt kiemelem, szeretném kiemelni, hogy a Sony nem támogatja ezt a blogot – a véleményem a sajátom, és ingyen adom. Vitatkozni lehet – a kommentekben.) A cég, amely 2010-ben látványosan a legrosszabb volt terméktámogatás terén, 2011-ben szintén látványosan nyitott. Igen, unlockolható a bootloader, de szinte nincs értelme, a gyári ROM-jaik annyira jók, és annyira gyorsan követik a verzióváltásokat. Ennek eredményeképpen a Sony, annak ellenére, hogy talán egyetlen “nagy” gyártóként még mindig egymagos Snapdragon procin megy a zászlóshajó készülékük is, a legjobbak közé sorolható gyártói ROM-okat, az egyik legjobb felhasználói élményt szállítja egy olyan custom launcherrel, amit igazából a Marketen kéne forgalmazniuk a többi, nem Sony-s felhasználónak is. Lelkesedésemet pl. az Xperia Mini Pro tesztben érhetitek tetten.
Mindemellett október végén a Sony robbantott azzal a hírrel, hogy több, mint 1 milliárd dollárért kivásárolja az Ericssont a Sony Ericsson-ból. Teszi mindezt úgy, hogy kapja a a joint venture szabadalmait (6000 darabot), és keresztlicenszelési megállapodás által használhatja az Ericsson saját szabadalmait is. Ez pedig nagyon erős védőháló, az egyik legerősebb napjaink tech iparában. Vegyük észre, hogy sem a Sony Ericssont, sem pl. (az analógia kedvéért) az IBM-et nem nagyon baszog perelgették idén az egyébiránt elég lelkes trollok!
A 2011-es év tehát egyértelműen előrelépés volt az Android gyártók által “továbbgondolt” usability, az általános ipari hozzáállás terén, de még van hova haladni. Még mindig létező probléma a gyártói, szolgáltatói bloatware (vagyis előtelepített értelmetlen alkalmazások), esetenként (pl. Optimus 2X) komoly probléma a gyártói custom launcher, vagy egy gyártói widget ui (pl. Motoblur). Érdekes lesz megfigyelni, hogy mit lép az ipar az Ice Cream Sandwich-re, aminél már nagyon komolyan odafigyelt a Google a “szemcukorka” jellegére is a rendszernek – vagyis míg a korábbi, “geekesebb” vanilla Androidban valóban volt továbbgondolásra, saját launcherre és hasonlókra hely, az Ice Cream Sanwich-nél igencsak fel kell kötni ama enterprise gatyákat, hogy szebbet alkossanak, mint a fősodor!
