Ahogy azt már korábban is beherangoztam, a mobilabban.hu jóvoltából nálunk vendégeskedik egy Motorola Droid Razr (vagy DROID Razr, vagy Droid RAZR, vagy XT912, vagy Motorola Spyder – hívja ki hogy akarja), a világ legvékonyabb okostelefonja, amit ráadásul ugyanaz a processzor hajt, mint az új Nexus készüléket, a Galaxy Nexus-t. Kellemes hetet töltöttem a Borotvával, lássuk, mennyire penge!
Mi hajtja a Borotvát?
Lássuk, mit sikerült a Motorola mérnökeinek és ügyes kínai kezeknek belegyömöszölni a 7,1 mm-es testbe:
- Kétmagos, magonként 1,2 GHz-es Texas Instruments OMAP 4430 CPU
- 1 GB RAM, 16 GB ROM
- 4,3″-os, 540×960 pixel felbontású Super AMOLED kijelző, Gorilla Glass
- 8 Megpixeles hátlapi kamera LED vakuval, 1080p videofelvétel lehetőséggel
- 1 Megapixeles előlapi kamera
- 1780 mAh akksi
- FM rádió
- 126 gramm tömegű, fröccsenő víz ellen védett kevlár test
- legvékonyabb pontján 7,1 mm széles
A részletes speckó a PDAdb-n elérhető.
Borotva – külsőleg
Az első benyomás természetesen nem csak randin, telefonnál is nagyon fontos, és a Razr igencsak jó benyomást tesz: az eszköz könnyű (nem a legkönnyebb a piacon, de érzetre akkor is nagyon könnyű), a kevlár test miatt pedig nagyon jól összerakott érzetet kelt. Nincs szappantartó feeling, lötyögő gombok: high end van. Azt be kell látnunk, hogy a Razr széria mindig is exkluzív érzetet adott a felhasználónak (a belbecstől függetlenül), a Droid Razr nem okoz e téren csalódást.
Adódik az adekvát összehasonlítás a Samsung Galaxy S II-vel: nos, a részletes összehasonlítást meghagyom majd lapajnak, röviden a Galaxy S II könnyebb 10 grammal (126 vs. 116), vastagabb majd’ másfél milliméterrel, a Razr viszont kicsit (talán 4 mm-rel) szélesebb és hosszabb. (Cserébe a hangerő gombot a test oldalán középre tették, hogy egyszerűen elérd – kedves gesztus egy ekkora eszköz esetében!) Azonban míg a Galaxy S II szappantartóműanyagból készült, a Razr kevlárból, az anyaghasználat vetélkedőt egyértelműen a Razr nyeri. A képernyőkben is fontos különbségek vannak – ezeket fogja lapaj fotókkal, adatokkal demózni majd nektek.
A telefon egyébként nem szétszedhető – illetve ez nem igaz: a kamera lencséje körüli kb. 5×1 centis műanyagot ki lehet(ne) pattintani – minek? Ami viszont fontos: nincs cserélhető akksi, nincs leszedhető hátlap. A SIM-et (ami microSIM!) és az SD-t (ami microSD) a telefon oldalán található kis fedett résbe lehet becsúsztatni. Ez az ára a 7,1 mm-es vastagságnak.
Mindenesetre a lényeg: a Razr abszolút high end, nagyon minőségi darab.
Belsőségek
Useless trivia: a Razr nagyon gyors készülék.
Ugyanaz a proci hajtja, ami a Samsung Galaxy Nexus-t, de ez már kapható, amaz meg még nem (a cikk írásának pillanatában legaábbis). Igaz, míg amaz Ice Cream Sandwich-et fog futtatni, ez egyelőre Gingerbread-et kapott – nyilván nem kell túl sokat várni, hogy kijöjjön rá a frissítés, a spekulációk szerint 2012 eleje felé meglépi a Motorola az upgrade-et.
Szerencsére az első bekapcsoláskor már nem kötelező Motoblur accounttal aktiválni a telefont, megelégszik a gép a “normál” Google accounttal is. A Gingerbreaden még mindig ott figyel a Motorola saját felhasználói felülete, a Motoblur, de szerencsére az Atrix óta nagyobb frissítésen esett át a widget szett, meg a teljes működés. Az eredmény egy egészen letisztult, majdhogynem szép összkép lett, nem beszélve arról, hogy pattan is. Az 1×1-es widgetek (pl. GPS, WiFi ki-bekapcsoló) még mindig kicsit kőbaltásak, de pl. termett egy gyönyörű világóra és egy szép időjárás widget, és hogy valami olyat is mondjak, amit 2-nél több ember használ: az integrált szociálisháló-kliens mint app, és mint widget is szép, egyszerű, és jól használható. Fel sem tettem külön a saját Twitter appomat (ami most épp Seesmic) a teszt idejére. Szép az alkalmazásindító és az app drawer is, a lock screen pedig az unlock és a csengőmód-állító funkciók mellé kapott egy kamera gyorsindítót, ami hasznos. Amit kicsit bénának érzek, az a fekete szín használatának hiánya: a Motorola még a notifikációs sáv feketéjét is valami kékes árnyalatúra módosította, pedig SAMOLED kijelzőn a fekete valóban fekete – erre igazán lehetnének büszkék! A Motoblur-be belefértek olyan apróságok is, mint az, hogy lista végére érve a telefon morgással adja tudtunkra, hogy itt az ideje a scrollozás abbahagyására, nincs már ott semmi látnivaló – először meglepődtem ezen, de jó kis funkció.
Motoroláról lévén szó van némi bloatware a gépen, illetve lockolt a bootloader, de a bloatware eléggé megbújik és el is rejthető az app listából, a bootloaderről pedig úgy hírlik, hogy nem egy nagy védelem. A háttérben esetleg futó bloatok pedig nem lassítják érezhetően a Razr-t, szabad memória is mindig kényelmesen az 500 MB körüli tartományban volt – nyugodtak lehetünk tehát, hogy a Razr felhasználó sosem fog appot killelni, még akkor se, ha valami rejtélyes okból kifolyólag a Motorola szállított egy task killert a készülékkel.
Teljesítmény, akku
A cikk eleji speckó alapján joggal várható, hogy a Razr a benchmarkok tetejére (teteje közelébe) kempel be egy jó időre, és ez így is van: Quadranton 2600-2700 pont közé jött valahova, ami erős, de nem veri a Samsung Galaxy S II-t – ezt a CFBench is alátámasztotta. Ne feledjük azonban, hogy a Razr egy 540×960 pixeles kijelzőt hajt, míg a Galaxy S II ennél kisebbet. Ezek a benchmarkok tehát elég szépek – az eszköz pedig (mint említettem) bika.
Az akkuteljesítménnyel gondban vagyok, mert nem nagyon volt hajlandó lemerülni. Ennek oka lehet, hogy mivel nem volt benne SIM kártya, csak WiFi-n használtam. Így kb. 3 nap kellett ahhoz, hogy lemerítsem, és kellemes meglepetésként felugorjon az arcomba a…
Low Battery Saver
…nevű “smart action”, felhívva a figyelmemet arra, hogy az akku bizony a végét járja, és ha hozzájárulok, ő (a smart action manó) majd vigyáz arra, hogy ok nélkül mostantól senki ne egye a szűkös mAh-kat. Hasznos funkció ez, ami a felhasználó engedélyével olyan áramzabáló alrendszereket kapcsol ki szükség esetén, mint a GPS, a WiFi, de a képernyő fényerejének állításával is spórol.
A kijelző
A Samsung Galaxy S II SAMOLED+-ával szemben a Motorola Droid Razr “csak” SAMOLED kijelzőt kapott, ami minőségben elmarad a +-os variánstól. Egyrészt itt ismét felhívom a figyelmet arra, hogy cserébe 35%-kal több a pixel, másrészt mivel ez lapaj asztala lesz, én valami mást néztem meg, az érdekesség kedvéért: makrófotók segítségével összehasonlítottam a HTC Desire elsőgenerációs AMOLED-ját a Razr SAMOLED-ével, mindkét kijelző max brightness-re állítva, telemakró lencsével kb. azonos távolságból fotózva. Olyan ez, mintha AMOLED nagypapa a szovjet hadifogságból hazatérve meglepetésszerűen meglátogatja SAMOLED unokáját és elcsodálkozik, hogy ezek a mai fiatalok már drót nélkül telefonálnak… megható jelenetek következnek.
Az elsőben egymás mellé tesszük a két eszköz notifikációs sávját:
A másodikban pedig egymás alá pakoljuk őket nagyobb felbontásban (klikk a képekre az eredeti felbontásokért):
HTC Desire, WVGA AMOLED:
Motorola Droid Razr, qHD SAMOLED:
A képekből pár dolog látszik:
- A két képernyőn egyértelmű a rokonság, ami lényegében a PenTile technológia felhasználása.
- Látszik, hogy a Razr SAMOLED-je sokkal fényesebb, mint a Desire AMOLED-je
- És persze látszik, hogy a SAMOLED sokkal jobb felbontást tud.
SLCD-hez, vagy régi AMOLED-hez szokott szemnek nagyon szokatlan a Razr SAMOLED-jének fényereje – durván fénylik!
Kamera
Mivel a készülék olyan szmogos napokon volt nálam, amikor gyakorlatilag nem hogy sétálni, de a villamosról leszállni is veszélyes volt, a napos-tájképes tesztfotókat sajnos mellőznöm kellett – mondhatnám, hogy autóba csaptam magam és elmentem egy napos tájra, de nem. Cserébe kaptok szmogos panorámafotót.
(A kép nagyobb változatban a cikk alatti galériában is megtekinthető.)
A panorámafotó napjaink Androidos készülékeinek érdekes funkciója – az Ice Cream Sandwich már gyárilag tudni fogja, addig viszont a Sony is, a Motorola is saját megoldásokkal indul versenybe. És a saját megoldások jók. A Motoroláét (is) kifejezetten egyszerű használni, nem kell túlzottan óvatoskodni se a telefon forgatásakor, nem érzékeny a túl gyors forgatásra, gyors. A végeredmény pedig szerintem meglehetősen jó, már attól eltekintve, hogy a céltárgy (ti. a Világörökség részét képező Budapest látkép) éppen riasztási fokozat alatt fuldokolt…
Beharangozó cikkemben kommentben érkezett még kérés makróra és éjszakai fotókra. Nos, a makró funkció használható:
(A kép nagyobb változatban a cikk alatti galériában is megtekinthető.)
A makró közelpont kb. 5 cm-nél van, vagyis azért nem a DSLR-ünk makrólencséjéről van szó, ezzel együtt az eredmény szép, a nagy felbontás miatt pedig rendben van ez a távolság akkor is, ha tényleg a hangya hónaljszőrére vagy kíváncsi.
Az éjszakai fotó viszont abszolót a “no go” kategória:
(A kép nagyobb változatban a cikk alatti galériában is megtekinthető.)
No comment.
A másik érdekes képalkotási funkció természetesen a kamera: a Razr 1080p-re képes videókamera featúrát kapott, ráadásul képstabilizátorral. Nos, a funkcionalitás itt is kisebb csalódást okozott. Mivel nincs mit videóznom, jobb híján a Margit-hídon gyalogolva vettem fel az alábbi videót:
Szépen látszik, hogy a képstabilizátor dolgozik, próbálkozik, de ez időnként mintha konkrétan ellene dolgozna a realitásnak, látszik, ahogy torzul a kép rázkódáskor – oké, direkt lendületesen mentem, tehát van némi rázkódás, de azért olyan sok nem, hiszen csak gyaloglás. A telefon mérete (meg az ára) miatt persze vélhetően nem a downhill sessionjeinket fogjuk vele kamerázgatni, hanem nyugodtabb témákat – arra elegendő lehet a képstabilizálás. Az pedig nagyon cool, hogy a Youtube csatornánkon a videók neve mellett ott van a kis “HD” ikon.
Árazás
Nem szoktunk árazásról beszélni, de a vidám helyzet az, hogy most ezt is megtehetjük: a mobilabban-shop.hu ugyanis jövő héttől forgalmazni fogja itthon a Motorola Droid Razr-t, függetlenül, hűségszerződés nélkül 470 EUR + ÁFA áron. Ez jelenleg nettó 145 ezer forint, ami igencsak jó ár egy olyan hardverért, ami a Galaxy Nexus-sal áll pariban, és hát kevlár+Gorilla Glass, ami most nagyjából a teteje a telefonok anyaghasználatának.
Összességében
A Nokia mellett a Motorola volt a másik gyártó, aki szoftvertől függetlenül mindig is nagyon értett a hardvergyártáshoz, azon belül is mindig nagyon erős “executive lineup”-pal rendelkezett. Ezt a vonalat szépen, és nagyon erősen viszi tovább a Motorola Droid Razr: a szoftvert a Google (és a közösség) adja, a hardver pedig úgy jó, ahogy van – erős, szép, tartós.
Odáig merészkedek, hogy kijelentem: jelen állás szerint ez a telefon a jövő év eleje táján érkező Ice Cream Sandwich frissítéssel a Galaxy Nexus mellett az Android másik zászlóshajója lesz. Szép munka.
Alant pedig galériát találtok, sok-sok eszközfotó pr0n képpel: kattintgassatok, élvezkedjetek!
