A Sony Magyarország jóvoltából újabb “újhúllámos” Sony eszköz járt szerkesztőségünkben. Miután a múltkori Xperia arc teszt közben sikeresen elvesztettem a tesztkészülék töltőjét (amivel azóta is lógok), most csak a készüléket magát csaptam be a frottírzoknira hasonlító tesztkészülék-védő célalkalmatosságomba (ún. “telefontok”), aztán itthon SIM kártya át, és irány a tartósteszt csodálatos világa!
Mielőtt nagyon belemerülnénk az Xperia mini pro rejtelmeibe, essünk túl a szokásos “stats for geeks” szekción.
Stats for geeks
Mit csomagolt tehát a Sony a készülékbe?
- 1 GHz Qualcomm Snapdragon CPU Adreno 205 grafikus maggal
- 512 MiB RAM
- 1024 MiB ROM, ebből 400 MiB érhető el a felhasználói programok számára
- 3″-es, 320×480 pixel felbontású kijelző
- Kicsúsztatható hardveres QWERTY billentyűzet
- 5 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval, 720p videofelvétel képességgel
- 0,3 Megapixeles előlapi kamera
- Bravia engine, képstabilizátor a kamerákhoz
- FM rádió
- 1200 mAh akksi
- 0,46 W/kg SAR érték
A teljes speckó a PDAdb-n érhető el.
Kézbe véve
Az Xperia mini pro először is kicsi (kb. 9x5x2 cm a befoglaló mérete), másodszor fehérre van lakkozva (krómcsíkkal az oldalán), vagyis a célcsoportja vélhetően a nők, valamint Richard Clayderman. Ezért szerencsére nem nekem kell hogy tetsszen, és nem is akadtam le a forma- és színvilágon. Ami szembetűnő, az a vastagsága, amit természetesen a kicsúsztatható QWERTY billentyűzet diktál. Abszolútértékben 2 cm nem vastag, de ha másik telefon mellé teszed, akkor az – másrészt a kis x és y irányú méretek miatt a mini pro arányaiban is inkább egy kicsi térkőre hasonlít, mint egy telefonra. Természetesen elég könnyű (speckó szerint 136 gramm), szóval tüntetni azért ne ezzel menjünk. (Különben is, miért menne Richard Clayderman tüntetni? Az ízlésrendőrségi brutalitás ellen? Vagy hogy a Steinway & Sons felhagy a fehér zongorák gyártásával? Vagy hogy elmúltak a 80-as évek?)
Az viszont már bekapcsolás nélkül látszik, hogy a QWERTY billentyűzet nagyon jó. Már a készülék elődjéről, a Sony Ericsson Xperia X10 Mini Pro-ról is azt hallottam, hogy jó a hw billentyűzet, de azt nem volt alkalmam kipróbálni – ez viszont a jó öreg HTC Dream kicsúsztatható billentyűzetének minőségére emlékeztet, ami azért eléggé etalon szint. Ha mindenképp csomót keresek a kákán, akkor egy kicsit talán nehezen járnak az egyébként szuper kialakítású és tapintású billentyűk.
Jut eszembe, névadás. Értem én, hogy a Sony Ericsson ezzel a névvel eleve elesik a gyorsan kimondható készüléknév címének még a lehetőségétől is, de azért rájátszani nem biztos, hogy kéne. “Sony Ericsson Xperia mini pro”, nektek is a Nincs kettő négy nélkül jut eszetekbe? Antonio Coimbra de la Coronilla (y Azevedo!) – persze ha a cikket szavak száma alapján fizetik (mint ahogy ezt természetesen nem), akkor oké, minden egyéb esetben nem lehetne valami egyszerűbb névadási sémát? (Mondanám, hogy akkor rövidítsünk, de a “SEX mp” se tűnik az évtized névadási ötletének… Na mindegy, bocsánatot kérek, kedves Sony Ericsson Xperia mini pro, kb. ez a legnagyobb hibád, haladjunk tovább.)
Ja igen, és hogy női telefon. Aki nem hiszi el a fentiek alapján, az próbálja meg az USB csatlakozó fedelét kinyitni. Nekem biológiai erőforrás (köröm, fog, fül, haj, jedi power, stb.) felhasználásával nem ment: ehhez műköröm kell, vagy tű, esetleg az a kicsi fajta hajcsat. Mondom, női telefon.
Bekapcsolva
Ahogy azt az Xperia arc tesztben is elmondtam, a Sony mostanában (illetve: még mostanában is) Snapdragon alapon készíti telefonjait, ami azt jelenti, hogy nem a hardver sebességével, hanem a rendszer általános teljesítményével, az élménnyel akarnak meggyőzni minket. Mit mondjak, engem többedik ízben sikerült.
Először is, ami az Xperia mini pro-ban van, de pl. a (korábban szintén nálam járt) arc-ban nincs, az a sajátos launcher, mégpedig azért, mert az Xperia mini pro kereken 3″-os (egyébként kontrasztos, éles, tehát jó) kijelzővel és 320×480-as felbontással jön, vagyis nagyon pici a munkaterület – a módosított launcher pedig ennek fényében (és ettől függetlenül is) zseniális. A négy sarokba elhelyezhető megnyitható mini fiókok nagyon tetszettek (fiókonként max. 4 parancsikon dobálható bele, amiket aztán szerencsekerék-szerűen lehet kiválasztani); ha parancsikont, vagy widgetet pakolunk ki a launcher főoldalra, és az belelógna a fiókokba, akkor arról az asztalról automatikusan eltűnik az a fiók, de a többin ott marad; ha “összecsippentjük” a képernyőt, nem az asztalok jelennek meg valami overview módban (ami ekkora képernyőn közepesen lenne csak használható), hanem az asztalokra kihelyezett widgetek kezdenek el egymás hegyén-hátán lebegni, a felhasználónak csak ki kell választani, melyikre kíváncsi… De nem szaporítom a szót, nézd meg magadnak!
Ilyen, és ehhez hasonló usability apróságok vannak az egész felületen mindenhol, valamint nem intruzív és pont jó sebességű (se nem lassú, se nem szaggatós) animációk – mindeközben pedig az egész élmény tökéletesen pattanós marad, az összes animációt fullosra tekerve sincs lassulás, akadozás, konzisztens az egész. Azt kell mondjam, hogy így kell egy launchernek kinéznie. Érthető módon meg se fordult a fejemben, hogy váltsak az egyik (bármelyik) kedvenc alternatívámra, a Zeam-re, vagy ADW-re.
Ami még meglepőbb: a magyarítás is pont jó. Nem mondom, vannak hosszú szavak benne (ez persze nyelvi sajátosság), emiatt vannak rövidítések, de ezzel együtt sem volt igényem arra, hogy inkább angolul használjam a felületet, pedig ez az agylövésem általában előjön a tesztek során.
Szóval jó a kijelző, szuper a felhasználói felület, mi kell még? Vannak visszajelző LED-ek, ami az “olcsó” kategóriából ki szokott maradni, ezért ennek külön örülök. A két kapacitív gomb (vissza és menü) is ki van világítva, a hardveres home (és ha már itt tartunk, a hardveres fényképező-elsütő) természesen nincs, de az egy jól körülhatárolható gomb, nem is kell neki fény.
Az alaprendszer
Az Xperia mini pro a Sony új stratégiájának gyermeke, így egy viszonylag friss, 2.3.3-as Android verzió fut a tesztkészüléken, ami ráadásul a hírek szerint hamarosan frissül.
Ami érdekes lehet az alaptelepítésből:
- Sony TimeScape: ez még mindig gyenge pont, továbbra is a weben akar megnyitni bármit, ami nem az abszolút minimum egy szociálisháló-üzenetből. Előny és érdekesség viszont, hogy a TimeScape-hez tartozó plugineket a Sony nem erőszakolja ránk előtelepített extra bloatware formájában, hanem az Android Marketről, konkrétan a Sony Ericsson gyártói csatornából telepíthető.
- Ezen kívül kapunk még egy “Alkalmazások” parancsikont, ami valamiféle ajánló, de sok hasznát nem láttam a teszt során.
- Van viszont egy Csatlakoztatott eszközök menüpont: ennek segítségével Bravia és Playstation eszközökhöz csatlakoztathatjuk a telefont és vica versa, médialeátszás, médiakiszolgáló üzemmód céljából.
- Alaptelepítés természetesen a Facebook, amitől én személy szerint nem vagyok elalélva, de belátom, hogy manapság alapfunkció.
- Szintén az alaprendszerrel jön a Google Talk video chat funkcionalitás, aminek eddig nem sok értelmét láttam, de pont most nagyon jól jött, és gond nélkül működik is.
- Remek kis időjárás widget is jár a telefonnal, ami természetesen AccuWeather adatokból dolgozik.
- Az “Ismerősök zenéi és videói” a Facebookos ismerőseink által mostanság lejátszott zenéket és videókat listázza, meg rendezi népszerűségi sorrendbe. Fogadok, hogy nevezett ismerősöknek fogalmuk sincs arról, hogy ilyen adatot megosztanak. (Ez persze nem a Sony hibája.)
- Szükséges rossz a LiveWare&tm; kezelő: mivel a Sony továbbra is képtelen olyan jack aljzatot tenni a telefonjaiba, ami jack dugót is fogad, a gyári headsetet mindenképpen managelni kell – nálam ez nem jött szóba, mert ezeket a katéter jellegű füleseket képtelen vagyok használni.
- Ami még érdekes, az a McAfee WaveSecure biztonsági app, ami a letöltött-telepített alkalmazásokon vírusellenőriz, Malware-t és hasonlókat kutat. Napjainkban egyre hasznosabb eszköz!
- Ne feledkezzünk el továbbá a billentyűzetről: a Sony saját megoldással egészítette itt ki a rendszert, ami egy átlagos minőségű onscreen billentyűzetből, és egy jól használható (és magyarul is tudó) szövegkiegészítő-javító megoldásból áll. Azt találtam, hogy az automtikus javítás és a hardver billentyűzet remek kombó: a javításra bátran rábízhattam az ékezet nélküli szavak ékezetessé alkítását, és így nyugodtan nekieshettem rendes, udvarias emailezésnek, chatelésnek is.
- És valami okból bekerült az alkalmazások közé egy hivatalos UEFA alkalmazás, ami ráadásul regisztrációhoz kötött.
- Valamint hogy ki ne hagyjam a legfontosabbat: a Sony meghagyta a Gingerbread-es “junoszty tévé” kikapcsolási effektet!
A fentiektől eltekintve a Sony viszonylag érintetlenül hagyta az Android alaprendszert, grafikai belenyúlásokat tapasztalni, ezeket viszont meglepően jó érzékkel, tisztelettel tették a mérnökök, és ezért nagyon hálás vagyko nekik. Az eredmény egy szép, részleteiben egyszerű (klisé: “letisztult”) felületű rendszer lett, ami azt sugározza magáról: “elüldögélek én itt, nem hivalkodom, teszem a dolgomat, nem zavarlak csilivili színekkel”.
Teljesítmény, akku
Mint mondtam, a mini pro úgy pattanós, ahogy van. Vélhetően van ebben szerepe a kicsi kijelzőnek, de talán még több a jól összerakott, optimalizált alaprendszernek és launchernek. Ennek fényében igazából csak egy referenciaszám lenne a Quadrandon elért 1752 pont, de azért húzzuk fel a szemöldökünket: ez egy egymagos procitól nagyon jó érték! Teljesítményre tehát elég tápos kis telefon ez: nem fogunk rajta 3D-zni, de nagyjából minden mást igen.
Az akku a “szokásos” kategória alsó szegmenségen helyezkedik el: a 3G egész nap bekapcsolva, némi wifi, sok email, átlag web, és némi Angry Birds Seasons felhasználási profillal 24 óra alatt 81%-ot merült az akksi. Nem túl erőteljes, de a célcsoport (az urbánus nő) azért napi egyszer csak odakerül egy konnektor mellé.
Kamera
A Sony hagyományosan remek kamerákat tesz a telefonjaiba, nincs ez másként az Xperia mini pro-val sem: ugyan a beépített kamera csak 5 Megapixel, annak viszont minden pixele élményszámba megy. A marketing maszlag szerint a beépített Bravia engine felelős ezért, de nekem tökmindegy: ezek a képek gyönyörűek. A fényképezést képstabilizátor és hardveres elsütőgomb is segíti (ez manapság elég ritka), valamint az, hogy (mint az arc-nál) az átlagos indulási sebesség után a fényképező nagyon gyorsan, tizedmásodpercen belül reagál és csinálja a képet, így tényleg azt fotózod, amit akartál, és nem az “aftermath” pillanatot. Érdekes, hogy a különálló makrómód kimaradt a beállítások listájából, ennek ellenére kb. 3 cm-re már simán fókuszál a gép, és cserébe bekerült a dokumentumfelismerő mód. Ezzel legyünk óvatosak, mert “totál lamer” üzemmódban időnként verőfényes tájképekre is azt hiszi, hogy a legutóbbi bankszámlakivonatunkat scanneljük épp.
Ezzel együtt ez a kamera így jó, ahogy van: élvezet vele fotózni, és simán beugrik a családi ultrakompakt helyére, apa DSLR-je (tudod, amit havonta vallásosan meg kell tisztítani, és apán kívül más nem fényképezhet vele) mellé. A cikk végén természetesen találsz egy pár fotót, amin szokás szerint semmit nem módosítottam, nem fotósoppoltam – amit látsz, az a mini pro és a Bravia engine.
Összességében
Annak ellenére, hogy tulajdonképpen csúnya, férfikézhez elvileg kicsi, és több szempontból is “női”, megszerettem az Xperia mini pro-t, és bevallom, hogy már régesrég kész voltam a tesztanyag gyűjtésével, de nem akaródzott letenni a készüléket. Érdekes, hogy sok hónap billentyűzet nélküli telefonhasználat után mennyire ritkán vettem elő a hardver billentyűzetet – de azért elővettem, és nagyon gyorsan vissza tudtam szokni rá: még mindig jobb, mint bármilyen on-screen, hosszabb emailek megírására, chatelésre szuper választás! Akárcsak a telefon: a jó oprendszer miatt még jó sokáig megfelelő teljesítményt fog nyújtani, így ha a külsejével meg tudsz barátkozni, más kifogásod nem lesz ellene.
