Januárban már beszámoltunk a Samsung új közép- és belépőszintű készülékeiről, a Galaxy S kistestvéreiként aposztrofált Galaxy Ace, Fit, Gio és Mini négyesfogatról. A Telenor jóvoltából most ennek a csapatnak a legerősebb tagját, a Samsung Galaxy Ace-t tesztelhettem tartósabban, hétköznapi használat közben.
Mind mindig, most is az volt a cél, hogy fel se merüljön, hogy egyes feladatokat a régi bevált telefonommal végzek. Így egy huszáros mozdulattal átirányítottam a hívásaimat az Ace-re, és 1 hétre pihenőre küldtem a jó öreg széthekkelt HTC Dream-et, és teljesen átálltam a Galaxy Ace-re minden téren. Lássuk, mire jutottam!
Hardver
Mint mindig, most is szaladjunk végig gyorsan a fontosabb hardware jellemzőkön.
- 800 MHz Qualcomm MSM7227 processzor Adreno 200 GPU-val
- 512 MiB RAM, ebből 158 MiB felhasználói appoknak is elérhető
- 3,5″-os, 320×480 pixel felbontású kapacitív kijelző
- 5 Megapixeles kamera, LED vakuval
- FM rádió
- 1350 mAh akksi
- 114 gramm akksival együtt
- Android 2.2.1
(Teljes hardware specifikáció itt.)
Külsőségek
A doboz kibontása utáni első benyomás: ez a telefon marha jól néz ki. Nem high-end, nem péklapát, egyszerűen csak jól néz ki. Méretre és kialakításra kb. iPhone egyébként, egy nagy hw gomb középen (plusz 2 touch gomb: egy menü és egy vissza), kis króm itt-ott. Minden műanyag, cserébe nagyon könnyű, hosszú ideje nem volt ilyen könnyű telefon a kezemben. Annyira könnyű, hogy (kicsit előreszaladva) simán tehetnének bele kétszer akkora akksit, amivel “normál” telefon súlya lesz, cserébe igazán sokáig bírja. Külsőre a kicsit kopogós műanyagból készült hátlap az egyetlen hátulütője (see what I did there?), de rosszul éppen nem néz ki, bár minden telefonnak ilyen hibái lennének csak.
A jobb felülre tett kikapcsológomb jó helyre került, kézreáll, ha le akarjuk zárni a képernyőt. A micro USB töltő és a fülhallgató 3,5 mm-es jack dugója a telefon tetejére került, apró figyelmesség, hogy az USB csati kapott egy kis elhúzható ajtót, amit a moderáltan kényszerbeteg / manuálisan fixált blogger (valamit mindig baszkurálni kell!) unalmas másodperceiben ide-oda tologathat, ráadásul ránézésre elég tartós, nem fog kiesni egyhamar. Köszi, Samsung!
Örök vesszőparipám a tok: sajnos az Ace-hez sem adnak gyári tokot, ezért nagyon örültem annak is, hogy az átmenetileg (és képletesen) szögre akasztott HTC Dream tokja tökéletesen passzol a Galaxy Ace méretéhez – így félelem nélkül álltam át rá, nem egy kirces-karcos tesztkészüléket kell visszaadnom a Telenornak a teszt befejeztével. Gyártók, légyszi adjatok tokot a telefonjaitokhoz!
Apró kellemetlenség, hogy az eszközön nincs villogó LED, emiatt utólag csak a képernyő bekapcsolásával látni, ha érkezett üzenet, hívás, SMS. Kétségtelen, hogy szép a kijelző és jól olvasható, de jobb szeretem, ha a kis villogó bigyóról tudom, hogy megint jött egy spam.
Sebesség, teljesítmény, akku
A 800 MHz-re (le)tekert Qualcomm procinak nem okoz problémát a 3,5″-os kijelző. Alapból egyébként kikapcsolt animációkkal érkezik a készülék, persze megnéztem milyen full animáltan az élmény – nem tudom eldönteni, hogy lassabb lett, vagy csak az animációk miatt érzem annak. Talán kicsit megerőlteti, néha akad, főleg az alkalmazásszinten animált dolgoknál (pl. Pulse News Reader) – de semmi zavaró. Mindenesetre kikapcsolt animációk mellett nagyon pattanós érzetet ad a rendszer, ezért visszaálltam a gyors-de-nem-animált táborba. A Google Maps 3D-s, vektoros üzemmódja, ha kicsit akadozva is, de működik – bár nem bleeding edge, az Adreno 200 jelenléte biztosítja, hogy tudjuk használni a kétujjas, 3D-ben megdöntéses módot is, még ha kicsit nyög is alatta a proci, és ezt forgalom, illetve Maps-lassító demostrációkkal hozza tudomásodra.
A Quadrant-ban az eszköz 536-ot szkórolt, ami – mondjuk ki – kanyarban sincs pl. egy Desire HD 1780-jához képest, nem ez a telefon fogja sakkban elfenekelni a Deep Blue-t; viszont a helyzet az, hogy ez nem látszik meg a hétköznapi teljesítményen. A két készülék más felhasználókat céloz meg, és az Ace pont jó arra, amire a leendő falhasználói használni fogják. A reprezentatív Angry Birds teszten jól teljesített (gond nélkül futtatja), alkalmazásváltás azonnali, nem kell várakozással tölteni a drága időt.
Cserébe viszont az akksi viszonylag jól bírja. Amellett, hogy (mint a cikk elején is említettem) súlyra simán beleférne kétszer ekkora akksi is, az 1350 mAh-t lassan, kimérten zabálja az Ace: folyamatosan bekapcsolt 3G-vel, “átlagos” internethasználat, telefonálás, kis 3D-intenzív játék mellett 24 óra (tehát teljes nap, nem business day) alatt 21%-ra merült le a telefon. Vagyis kényelmesen gazdálkodhatsz a naftával, és ha a jószerencse folytán ma este csak holnap indulsz haza, még akkor is az Ace-ről tudsz majd taxit, vagy sofőrszolgálatot hívni.
A gép egyértelműen leggyengébb pontja a kamera. Ha jól sejtem, a típus modellszáma 5MPDM lehet: 5 MegPixel, De Minek. A fényképek (láthatod magad is a cikk után) még épphogy elmennek, tökéletes fényviszonyok között elfogadható minőségben tudsz kattintani, de ez kb. a legtöbb, amit el tudok mondani, a vakus képek már többnyire felejtősek, a képprocesszor valamiért nagyon félresikerült. Az pedig, hogy 2011-ben egy eszköz maximum 320×240 pixeles 15 fps videót tud rögzíteni, számomra érthetetlen. Nem a kamerája miatt fogjuk szeretni, na.
A Galaxy Ace 2.2.1-es Androidot kapott, amivel mindenki elégedett lehet: gyors, frankó. Minderre a Samsung saját launchere, a TouchWiz 3.0 került. Nem vagyok nagy custom launcher rajongó, de meg kell adni, a TouchWiz nagyon jól összerakott launcher. Persze nem az Ace-ra került először ez, de ebből a szempontból és Samsung-szűz vagyok, így a messziről jött ember objektivitásával mondhatom: a TouchWiz jó. Felpakoltam persze a Zeam-et, amit mindig minden eszközre felteszek, de aztán mégis megmaradtam a TouchWiz-nél, és azt használtam végül a teszt alatt végig.
A TouchWiz-en felül említést, és a Samsungnak kudos-t érdemel a magyarítás minősége: amilyen felejtős volt a magyarítás a Galaxy Tab-on (sok más előnye mellett persze), annyira jó az Ace-en. Azt hiszem a jól fordított felület ismérve, hogy szinte fel se tűnik, milyen nyelven használod a felületet, és az Ace hozza ezt: megintcsak, én, aki mindig mindent angolul használok, végül megmaradtam a magyar nyelvű felületnél, mert egyáltalán nem zavar, és ez tőlem nagy szó (“vagy több szóból álló kifejezés”).
A TouchWiz, és tulajdonképpen az egész alaprendszer egyetlen zavaró eleme a billentyűzet. Nyilván embere válogatja, hogy milyen billentyűzeten tud jól pötyögni, de sok Androidos touch keyboard kipróbálása után nekem a TouchWiz megszokhatatlannak bizonyult. Egyrészt képtelen vagyok eltalálni jól a betűket, zavar, hogy egy alapkarakter (esetünkben a “,”) beviteléhez hosszan kell nyomnom bármit (ez esetben a “.” karaktert), zavar, ahogy a szám/speciális karakter billentyűzet működik… Nem tudtam megszokni. Így aztán pár nap próbálkozás után a saját lelki nyugalmam érdekében feltettem régi pajtásomat, az AnySoftKeyboard-ot a Marketről, természetesen a magyar kiegészítővel együtt.
A Samsung jó szokását tartva az Ace-re is előtelepítette a Swype-ot, de természetesen a Swype magyarul még nem tud. Ezzel együtt a 3D Google Maps mellett a másik nagy “w
ow”-kiváltó Androidos alkalmazás a Swype. Hosszas kísérletezés után a kollegákkal a “proprietary” szót véglegesítettük a Swype demo legállatabb szavául – próbáld ki, és meglátod, miért!
A készülékkel WiFi hotspotot is kapunk, ami szintén nagyon jól tud jönni, ha hirtelen szükség van a laptopra.
A kiterjedt rendszer
Az új Androidos eszközöknél kötelező kör, a Google alkalmazások (Youtube, GMail, Google Maps, Google Search) Marketes frissítése után szétnéztem, mi az, amiben az Ace különbözik egy akármilyen Androidos telefontól.
Az alaprendszeren felül a Samsung néhány aprósággal is megdobja az élményt. Előre szólok: nem sokkal, de nálam ez inkább előny, mint hátrány: hagyjuk a felhasználót eldönteni, hogy mit szeretne telepíteni. Amit lecseréltek, azt is alázattal tették:
- Nincs grafikailag terhelt, csilivili social app, letisztult SMS alkalmazás van, meg letisztult address book.
- Kapunk továbbá egy Social HUB nevű alkalmazást, ami sejthetően az összes beállított “Social” accountot (Twitter, Facebook, és a címjegyzék) gyűjtené egy helyre, nálam valamiért csak telefonszámok és emailcímek jelentek meg benne, pedig istenuccse még a Facebook jelszavamat is felidéztem emiatt. Úgy tűnik az eszköz érezte a frusztrációmat, és inkább nem szívatott a Facebook becsövezésével.
- Kapunk ThinkFree Office-t, ami a mobil GDocs árnyékában offline dokumentumok nézegetéséhez mindenképpen hasznos eszköz.
- Kapunk diktafont (bármikor kellhet),
- kapunk jegyzettömböt (ami nem szinkronizál sehova, de alapfunkciókra elég),
- kapunk egy “Kettős óra” nevű widgetet, ami nem mindig 2 órát mutat, hanem be lehet állítani neki egy időzónát a sajáton felül. Még hasznos is lehet, be is állítottam Szingapúrt, hogy mindig tudjam, a föld másik felén épp mennyi az idő.
- A leghasznosabb mégis talán az AllShare névre hallgató app, ami nem más, mint egy DLNA implementáció. Segítségével telefonról, WiFi-n keresztül játszhatunk le (“pusholhatunk”) zenét, videót az otthonunkban fellelhető kompatibilis eszközökre: tévékre, media centerekre. Az AllShare-hez szükséges DLNA támogatás beállítása az Ubuntu alapértelmezett médialejátszóján (Rhythmbox) kb. 5 percet vett igénybe, ezt a tutorialt kell lépésről lépésre (úgyismint az első lépésről a második lépésre, több nincs ugyanis) követni. Setup után pedig gond nélkül ment oda-vissza a zenelejátszás.
Összefoglalva: a Samsung Galaxy Ace-t nagyon megszerettem, amíg nálam volt. Egyetlen gyengéje a szememben a kamera, ha tehát sokat fotózol és nincs rá külön géped, ez nem a te választásod. És bár a 800 MHz-es MSM7227 valószínűleg 1 éven belül obsolete lesz (ezért igazi power usereknek továbbra is javasolt a GigaHertz-es Snapdragon + Adreno 205-ös chipekkel szerelt eszköz, vagy kivárás a dual core-ra), szerintem egy telefonnak tudásban, funkcioalitásban ma ezt kell tudnia, nem kell erősebbnek lennie, vagy nagyobbnak. Mérete, kinézete, súlya miatt tökéletes mindennapi telefon, semmi panasz nem lehet rá.
