Miért HTC Desire HD? Hát először is azért, mert a Telenortól kaptunk egyet tesztelésre – ezt ezúton is köszönjük! Hogy ezen felül miért, annak egy tartósteszt keretében próbáltam utána járni.
Első blikk
Kezdjük a külsőségeknél: szép. Persze ez high-end készüléknek számít, meglepő lenne, ha olcsónak nézne ki, ennek megfelelően a péklapát méretű eszköz alumínium házban lakik, csak olyan helyen van műanyag, ahol értelme van: a kamera dupla LED-es vakuja körül, oldalt a hangerőszabályozónal (talán akksi bújik mögötte?), és a készülék alsó 3 centijén, ahol meg sejthetően az antenna lakik, az meg ugye nem örül egy alumínium borításnak. Súlyra olyan jó okostelefonos: nem könnyű, hanem inkább kényelmes, valahogy érzed benne a kraftot. Most hogy ezt leírtam, eszeme is jutott: németes stílusú telefon, ha autóhoz kéne hasonlítanom, Mercdes-hez hasonlítanám. Egész meglepő, hogy Dél-Koreában gyártják.
Vicces töltő jár hozzá (jó kicsi), viszont hiányolom a tokot: a 4,3″-os kijelző igazán megérdemelne ennyi karcolásvédelmet, illetve egy ilyen drága eszköznél fura, hogy ezt külön kéne beszerezni. Valahogy kihaltak a tokok, pedig a G1-hez anno járt, és nagyon jól jött mindig.Egyébként a HD óriási, nem nőnek való, illetve pl. a kézi- vagy kosárválogatottnak bátran ajánlanám. Pasiként is inkább kétkezes, mint egy; ha egy kézzel próbálsz gépelni, a hüvelykujjas “benyúlások” miatt elég gyakran elforog a képernyő, mert azt hiszi, hogy átváltottál portrait-ből landscape-be.
Hardver
Néhány szó nagy vonalakban a hardver fontosabb jellemzőiről, hogy aztán haladhassunk:
- 1 GHz-es Qualcomm Snapdragon
- 768 MB RAM
- 1,9 GB ROM
- 4,3″-os, 800×480 pixeles Super LCD kijelző
- FM rádió
- 8 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval
- 1230 mAh akksi
- DLNA támogatás
- 0,468 W/kg (fej) és 0,836 W/kg (test) SAR érték
A teljes specifikációt itt éred el, a pdadb jóságából, mi pedig lépegessünk tovább a szubjektív értékelés felé: felpakoltam a kedvenc alkalmazásaimat, becsaptam a telefont a kabát telefonzsebébe, és nyúztam.
Sebesség
A készülék gyors. Nagyon. Nem tapasztaltam olyat, hogy bármin különösebben megerőltette volna magát. A Quadrant benchmarkban 1780-at szkórolt, ami erősebb, mint egy Android 2.2-vel telepített Nexus One és többszöröse pl. a közelmúltban szintén nálam járt X10-nek vagy Milestone-nak, egymagos eszközök között nem nagyon akad érdemi kihívója. (És az ember egy pillanatra elgondolkodik, hogy miért is van szükség több magra egy telefonban.) A nagyon reprezentatív Angy Birds benchmarkot természetesen hiba nélkül veszi, alkalmazásváltáskor nem tétovázik, és úgy általában azt érzed, hogy mindenben a (nagyméretű) kezed alá dolgozik.
Lévén hogy Android 2.2 van rajta, az internet böngészése nem okoz gondot (a böngésző vár rád, nem te a böngészőre), fel sem merült bennem, hogy pl. Operát (horribile dictu: Firefoxot!) kéne használnom. Már csak azért sem, mert a 2.2-ben már elérhető a Flash, amit most volt alkalmam először megnyomkodni élőben. A Flash tartalmak sebességével nem láttam problémát, sem a böngészőben, sem pedig pl. a Kongregate játékaiban.
Alaprendszer
Kicsit hiányoltam a jól megszokott CyanogenMod extrákat: a notification barban levő power managert, a négy húzókás lock screent (telefon és messaging gyorsindítóval), az értesítések egyenként eltüntetésének lehetőségét; ezekért viszont részben kárpótolt a notificationök közé pakolt app switcher, ami ugyanazt valósítja meg, mint a hosszan nyomva tartott Home gomb (az “alt+tabot”), csak egyszerűbben. És persze ha felület, nem mehetünk el szó nélkül amellett, ami miatt a HTC telefonok HTC telefonok: a Sense.
HTC Sense
A telefon HTC Sense-szel érkezik (természetesen, hiszen HTC), ami nagyon összeszedett, átgondolt, konzisztens felület, nagyon sok extrával, ami az alap Androidban nincs meg. Ha regisztrálsz a HTCSense.com -on (hátécsense, ugyebár), még további funkciókkal gyarapodik a készülék, és olyan szolgáltatásokat kapsz, mint az eleveszett telefon követése. Alap HTC fejlesztés emellett pl. az is, hogy ha meeting közben csöng a telefon, elég csak arcra fordítanod, és abbahagyja. Es persze az alap HTC alkalmazások: integrált Twitter és Facebook, amihez Widget jár, saját HTC Sense billentyűzet, News Stream… De valahogy nem tudtam beleszeretni. A News Stream nem használja a Google Readeres feliratkozásaimat, tehát dq; a billentyűzetnél, miután persze a végtelenül idegesítő prediktív funkciót, igazából szintén nem voltam elégedett és felpakoltam az AnySoftKeyboard-ot; a Friend Stream egyrészt nem nyújtja azokat a funkciókat amire nekem szükségem van Twitterhez (pl. bitly integráció), ráadásul 1 full képernyőt elfoglal a widgetje – inkább felpakoltam a natív Facebookot és a Seesmic-et.
Hogy ne csak a negatívumot hozzam: mindez azért van így, mert régóta használom az Androidot, és van egy kialakult, megszokott környezet, amiben én hatékony tudok lenni. A Sense nagyon jó választás lehet azoknak, akik most vettek először Androidos telefont (pláne, ha pl. WinMo telefonról migráltak, hiszen azon is van Sense), mivel alapból ad mindent, amire egy Android felhasználónak szüksége lehet – mindent a Sense szájíz szerint. Mivel a felület letisztult, könnyen beleszokhatsz, onnantól pedig miért lenne szükséged másik billentyűzetre, Twitter kliensre…
A másik fenntartásom pusztán geekség: szeretem, ha alul az alkalmazásmenü körül legalább 4 extra gyorsindító ikont tudok tárolni, a Sense-nél fix 3 van, amiből az egyik ráadásul valami preferences, amit az ember normális esetben egyszer használ, amikor megvásárolja a készüléket. Ilyenkor jön persze jól az Android nyíltsága, az egszerűség kedvéért felpakoltam egy Zeam Launcher-t, és azzal indítottam az indítandókat.
Végigpróbálgattam még a HTCSense.com szolgáltatásait, amit a HTC HUB és HTC Likes alatt lehet elérni. Itt elvileg további widgeteket, háttereket, témákat lehet letölteni, valamint a HTC által válogatott alkalmazásokat. Widgetből speciel összesen volt 3 darab, a hátterek viszont itt is gyönyörűek. Miért nincsenek ilyenek a stock Androidban? Komolyan elgondolkodtam, hogy lenyúlok párat a notebookomhoz.
Alkalmazások
A HTC volt olyan jó, és felpakolt egy komplett navigációs megoldást (offline térképekkel) a telefonra. Kapunk mellé egy Car Panel nevű állatot is, ami a Google CarHome-mal szemben kifejezetten a navigációra összpontosít (mint amikor a GPS programodban megnyomod a képernyőt és feljön a menü), nem pedig a fontosabb alkalmazások indítására. Nem is baj, vezetés közben úgyis veszélyes dolog emailezni, meg telefonálni.
Szintén csak írtam róla korábban, de élőben eddig nem láttam az új Google Maps háromdimenziós, vektoros, dinamikusan töltődő, forgatható üzemmódját. Most kipbóbáltam: állat. Egyrészt eddig pl. nem tudtam (te tudtad?), hogy kétujjas dupla tapp a Google Mapsban a kizoomolás parancsa (az egyujjasra nagyít, mint tudjuk), másrészt ez a döntött térképes vektoros megoldás a 3D házakkal (Budapesten csak a belvárosban) tényleg nagyon szép. Természetesen az Ardeno GPU-nak nem okoz gondot ezeket pillanatok alatt renderelni. És megintcsak, a sebesség: a pinch zoom közbeni térképforgatás úgy történik, mintha nem is kellene hozzá egy rakás extra vektor a felhőből.
A telefon kamerája elmegy kategóriás. Az X10 kamerájához képest a kanyarban sincs, jó fényviszonyok között lehet vele értékelhető képeket lőni. A családi hétvégi kirándulást azért végigfotózhatod vele és nem lesz csalódás. Touch to focus támogatással jön a kamera, ami aranyos funkció, és nem riad meg egy makrótól sem. Természetesen 720p videót tud felvenni, illetve nagyon bika a LED vaku, amit zseblámpaként használva kisebb-nagyobb sporteseményeket is könnyedén bevilágíthatsz. A cikk végére biggyesztett képgalériában találsz pár tesztfotót is.
Bármilyen, telefonba szerelt FM rádió zseniális találmány: munkába be és hazafele Radió Cafét hallgatni öröm és hasznos. Mivel a fülhallgató vezetékét (szaknyelven: zsinór) használja antennának, viszonylag zavarérzékeny. Budapest sajnos nem sivatag, nagyon sok az elektromos zaj, így viszonylag gyakran kapott extra effekteket Hajós András, sistergések formájában. Külön érdekesség pl. a Margit-híd budai hídfője, ahol valamiért mindig szinte teljesen elmegy a vétel. Az lenne a magyar Roswell? Összefoglalva, a a beépített rádió nagyon jó hogy van (következő telefonnál választási szempont lesz), de a kocsiban azért jobb a vétel. Ez inkább beszélgetős műsorok hallgatására alkalmas.
Itt jegyzem meg, hogy viszont a zenelejátszóhoz mindenféle effekt, Dolby, stb. áll rendelkezésre, és azt kell mondjam, hogy elég jól szól. Rockzenén és pszichedelikus trance-en tesztelve mindig találni olyan beállítást, ami jól kiszolgálja az adott stílust.
Akksiidő
A gyorsaságnak, és főleg az óriási és gyönyörű képernyőnek köszönhetően a Desire HD akksiideje egy business day. Nem naptári tehát: ha reggel 7-kor leszeded a töltőről, este 7-8 fele bekapcsolt 3G és átlagos használat mellett nagyjából le is merül. Az átlagos használatban ez esetben benne van némi netezés (mondjuk összesen 1 óra), max fél óra Angry Birds. Ha tehát nem tudsz napközben irodában/kocsiban tölteni, könnyen fonák helyzetbe kerülhetsz estére. Ez persze a mai korok urbán harcosait annyira nem zavarja, ha pl. melóban töltöd a készüléket, simán kibírja az estét, még ha kicsit hosszúra nyúlik is.
Összefoglalva
Iszonyú erős, zászlóshajó eszköz, mérete miatt férfias, akksiideje miatt inkább városi, irodai dolgozónak ajánlott. Fotózásra parti-, vagy kirándulásszinten alkalmas, videófelvételre tulajdonképpen korlátlanul. Az erőtartalékai miatt nem gondolom, hogy egyhamar teljesítményproblémák miatt le kéne cserélni.
