A Telenor jóvoltából tartósabb ideig használhattam a Samsung deszkáját, a Samsung Galaxy Tab 16 GB-os, 3G-s modellt (fehéret, hogy egészen konkrétak legyünk). Egyszer régebben nyomogattam egy iPad-et, és elég szkeptikusan álltam az egész tablet phenomenonhoz, ezért engem is érdekelt, hogy egy tartósabb együttélés során felfedezem-e a konkrét eszköz, és tágabb értelemben véve a form factor (mármint a tablet) értékeit:
- Jó-e a tablet form factor?
- Ha igen, melyik form factor jó?
- Ha igen, mire?
- És hol van a Galaxy Tab a mezőnyben?
Vágjunk bele hát, aztán a végén vonunk majd levonjuk a következtetést.
Hardware
Szokásom szerint fontosabb hardware adatokkal kezdem, éljenek a geekek:
- 1000 MHz-es Samsung Hummingbird (ARM v7) CPU
- 640 MB RAM, 16 GB ROM (16 GB modelleknél természetesen)
- Android 2.2
- TouchWiz 3 ui
- 7″, 1280×600 TFT
- 3,1 Megapixeles elsődleges, 1,3 Megapixeles másodlagos kamera, LED vakuval
- 4000 mAh akksi
- 380 gramm
- SAR: 1,00 W/kg (US, head), 1,07 W/kg (EU, head)
A teljes specifikációt itt (pdadb) vagy itt (gsmarena) találod.
Méret
Először is: a 7″-os tablet form factor jobb, mint a 10″-os. Annak ellenére, hogy iPad-et előbb fogtam kézbe, mint a Galaxy Tabot, és todvalevő, hogy az első benyomás általában torzít minden utána jövőt, teljesen egyértelmű, hogy az a plusz 3″ nem nyújt élménybeli különbséget (főleg a 4:3 arány a 16:9-cel szemben), cserébe a plusz 3″ pont kényelmetlenebbé teszi a hardver kezelését az interface nyomogatástól a tárolásig/szállításig. Hogy csak egy példát említsek: a Galaxy Tab tényleg befér a zsebembe (oldalzsebbe tökéletesen, farzsebbe pásszentosan). Márpedig sokkal diszkrétebb úgy megindulni az irodában a WC felé, hogy a tab nem a kezedben van – ha 10″-os tableted van, mindenki tisztában lesz a bioritmusoddal és hogy mire készülsz épp. A 7″ tehát jobb méret egy tabletnek.
Sebesség
Másodszor: nem éreztem a GigaHerz-es processzor korlátait. Angry Birds, NFS Shift gond nélkül futott az 1280×600-as felbontáson, minimális beakadásokkal időnként. Az eszköz Quadrant banchmarkon 975-öt szkórolt, ami egy erős középosztály a telefonok között, és az ember azt gondolná, hogy a nagy felbontás miatt lassú lesz az összhatás – sejtem, hogy a beleszerelt PowerVR GPU dícsérhető ezért, a grafikai benchmarkokon szemre (és fps-re) jobban teljesített, mint a hasonló teljesítményű Quadrant alapú telefonok, és nincs az az érzésed vele, hogy kéne pl. még egy mag. Nem azt akarom mondani, hogy az egymagos 1 GHz-es proci jobb, mint egy kétmagos 1 GHz-es proci, hanem azt, hogy ebbe nekem 1 mag elég volt.
A rendszer
Sajnos az Android 2.2-ről már nem mondható el ugyanez. A TouchWiz-zel a Samsung kihozta, amit lehet egy telefon oprendszerből tableten – tudtad pl., hogy a “swipe in” mozdulat megjeleníti az összes asztalt? És természetesen minden működik, mint egy telefonon, nincs tehát funkcionális probléma. A gond pontosan ez: minden működik, mint egy telefonon. Emiatt a Tab időnként olyan érzést ad, mint egy nagyra nőtt telefon, reméljük, hogy a Samsung nagyon hamar portolja a Honeycombot erre a deszkára is. Ami nagyon hiányzik Froyo alatt ebben a méretben, az a több paneles alkalmazások támogatása, illetve általában a tabletre optimalizált alkalmazások. Emellett a Tabon levő TouchWiz magyarítása enyhén szólva is hagyott kívánnivalót maga után, a rosszul, vagy kényszerből rövidítve fordított feliratok miatt nagyon gyorsan váltottam angolra.
Ha már a negatívumoknál tartunk: érdekes, hogy a Google nem erőszakosabb a beépített alkalmazásai automatikus frissítésével. A tabon levő ősrégi Google Maps változat, a GMail, a Youtube, a Search widget mind-mind frissültek, de ha most fognék először a kezembe Androidos eszközt, eszembe se jutna a Marketen megnézni, hogy az alaptelepítés egyes darabjaira van-e frissítés. Teljesen elfogadhatónak tartanám ezeket szépen autoinstallal feltolni az eszközre, és nem utolsósorban ugyanígy kéne eljárni a biztonsági frissítésekkel is!
A frissítés után a Google Maps használata egy élmény a nagy képernyő miatt. Ha felebarátaidnak egy alkalmazást van időd megmutatni a tablet védelmében, a Google Maps legyen az. A vektoros, multitouch-os, forgatható, 3D térkép, megfejelve egy kis Street View-val sok szájat tátva hagy, és nem csak olyanoknál, akik egyébként még Google Maps-et sem láttak sose. Nem beszélve arról, hogy ez a Google Maps alkalmazás az egyik legjobb példa arra, hogy ha már tablet, akkor miért Androidos tablet és miért nem más gyártó…
A beépített kamerákkal nem váltod meg a világot, még a LED vaku ellenére se. Cserébe viszont ha sokat nyomkodod, ujjlenyomatos lesz a kijelző, amire nem árt egy szarvasbőr törlőkét otthon tartani, szemüvegesek előnyben.
Sok szó esett tehát róla, hogy mit tud.
De mire való?
Ezt egyértelműen továbbra sem tudnám megmondani, vagy ha nagyon kéne valamit mondani, azt mondanám, hogy “arra, hogy csak úgy ott legyen, szanaszét”. Megmagyarázom.
Azon a hétvégén, amikor itt volt nálam, egyszer kapcsoltam be a sok itthon levű számítógép egyikét: amikor cikket írtam. Minden másra ott volt a tablet. Játszani? Angry Birds. Email? Felkapom és megnézem gyorsan, hogy jött-e valami. (Push notification van, úgyhogy még kilockolni se kell.) Youtube-on meg kéne nézni valamit? Majd a tabon. Még a mostanság kedvenc csatornám, a Sixty Symbols legújabb részeit is azon néztük. Annak ellenére tehát, hogy konkrét felhasználási területet nem tudnék behatárolni, egyszerűen az, hogy le van téve valamelyik gravity center-ben a lakásban (tudod, ahova a kulcsokat, papírokat lecsapod reflexszerűen), és jártadban-keltedben megnézel rajta dolgokat, szuper, és aki nem ír cikkeket, annak simán helyettesítheti a számítógépet.
Aztán elvileg való még olvasársra is. Van rajta előtelepített eBook olvasó, én mégis a személyes kedvencemet, az Aldiko-t telepítettem. És nem mondom, hogy rossz rajta ebook-ot olvasni, de nem is győzött meg maximálisan. Egyrészt aktív a kijelző, tehát egy Háború és békét azért már nem ezen tolnék végig (bár ki tudja – nem volt se idő, se motiváció arra, hogy megpróbáljam); másrészt általános probléma, hogy hogyan tartsam az eszközt. Nagyságrendekkel jobb, mint egy 2-3x ilyen nehéz alternatívát tartani, de így is az volt az érzésem, hogy kell valami rendes alátámasztás. Ugyanaz van ezzel, mint bármelyik másik tablettel: ha leteszed vízszintesen, nem látod, letámasztani nem tudod jól. Szerencsére jó sok tok van, ki is néztem az egyik Samsung hivatalos kiegészítőt, 35 dollárért. Mindenképp érdemes befektetni valami tok/állvány megoldásba, biztos sokat dob az élményen, és talán az ujjlenyomat problémán is segít.
És találtam még egy hasznát, amire nem is gondoltam volna: az irodai meló segítése. A Galaxy Tab remek partner arra, hogy doksit olvass, esetleg bele is szerkessz itt-ott (.doc -ot, ilyesmit simán megnyit), mindezt úgy, hogy nem kell az asztalodnál ülni (márpedig ha az ember néha heyet változtat munka közben, hatéko
nyabbá válik). Szintén remek partner meetingre mászkáló embereknek: csak körbeadod a bugtrackert, könnyebb, mint a laptop, egyszerűbb hurcibálni. A multitask miatt pedig könnyedén futhat a háttérben egy jegyzet alkalmazás, ahova felírod, amit kell.
Összefoglalva
A tablet tulajdonképpen nem hülyeség. Amíg itt volt nálunk, valahogy egészen sokat használtuk csak úgy, mert kéznél van, és látom az értékeit, mint produktivitás-növelő eszköz.
Nagyon hiányzik a Honeycomb róla, ez remélhetőleg hamar orvosolható lesz; és nem hiányzik belőle kraft, és nem hiányzik az a plusz 3″ a kijelzőből, engem abszolút megvett a 7″-os form factor. Ezért aztán amikor bejönnek majd az első dual core tabletek és a Galaxy Tab ára lemegy, szuper ár-érték arányú eszközzé fog avanzsálni.
