A Huawei telefonjai már régóta viselik a Honor nevet. Ezért, amikor megérkezett az első sajtóközlemény, hogy érkezik a Honor, nem is tudtam hova tenni. Ki küldte, mi ez?
Aztán lassan tisztult a kép, s kiderült, hogy a Honor a Huawei válasza arra, ami Kínában zajlik. A Xiaomi nem vacakol (ők ugyebár az élre akarnak törni), de a Lenovo is felpörgött, s elérhető áron adnak kompromisszum nélkül használható remek telefonokat.
A Huawei Ascend P7 telefonja remek frissítés a P6 után, de sajnos a konkurencia rátrompfolt erősen. A mezőny pedig nem kispályás. Samsung S5, Sony Z3, LG G3, iPhone 6, …
Megérkezett a Honor. A telefonnak sem a doboza, sem a készülék nem árulja el alapértelmezetten, hogy Huawei rokonságban áll, azonban a szoftverből azért gyorsan meg lehet azt fejteni a gyökereket.
Ahogy a OnePlus rokoni szálakkal kötődik az Oppohoz, így a Honor is a Huawei-hez. Azonban a hosszútávú cél, hogy a Honor önálló márkaként felvegye a kesztyűt a többi gyártóval.
Kraft
A telefont 8 magosnak hirdetik, matematikailag tényleg az. 2×4 mag kapott helyet a telefonban, 1,7 GHz-es Cortex-A15 és egy 1,3 GHz-es Cortex-A7. Akinek ez nem elég, az nem mond igazat. Ahol persze hiba csúszhatott volna a nyers erő alkalmazásába, az a memória szűkös mérete lehetett volna. Azonban 3 GB ma (még) mindenre elegendő. Mindezt az erőt egy FullHD (1080×1920 pixel) felbontású kijelzőn tekinthetjük meg “csak” 5 colon.
Külön díjazandó, hogy a méretben megmaradtak az 5 colnál. Talán ennek is köszönhető, hogy a telefon első ránézésre meglehetősen hasonlít az Apple iPhone 5s készülékére. Azonban az Android univerzumban a nagyok közül a Samsungon kívül mára mindenki leszokott a fizikai menü gomb alkalmazásáról. Így ez a Honor 6 esetén sem jelent meg a telefonon.
Huawei mérnökök számomra érthetetlen módon egy oldalra helyezik a gombokat. Ez a Honor esetén sincs másképpen. A bekapcsoló, s a hangerő szabályozó gombok egymás felett helyezkednek el. Így van egy gombos, s van egy gombtalan oldala a készüléknek. Ennek egyedül akkor látom értelmét, ha valami támasztóba, esetleg cardboard-ba helyezzük a telefont. Így viszont képernyőkép készítésekor némi nehézségekbe ütközhetünk.
Szoftver
A telefon bekapcsolása után a szokásos Huawei szignál kirajzolja a Honor feliratot. jól hallható, hogy ugyanaz a dallam hangzik fel a Honor esetén is, mint a Huawei G750 telefonnál, azonban itt már nyoma sincs a Huawei feliratnak. Csak a Honor, a saját márkaneve olvasható.
4.4-es Andoid, s 2.3-mas Emotion UI fogad bennünket a telefon beüzemelése után. Ha csak képernyőképet látok, nem tudom megkülönböztetni egy Huawei telefontól a Honor 6-ot.
Remélem, hogy a jövőben szoftveresen is kicsit jobban testreszabják majd a Honor készülékeket, s ha az a cél, hogy elkülönüljön a Huawei termékektől, akkor kell ezeknek valami saját UI.
Point and shoot
A telefon kétségkívül másik nagyon erős pontja a kamerája. A kínai gyártó Japánból szerzi be. Egy Sony Exmor IMX214 szenzor vesz részt a képek rögzítésében. A reklám szerint (ezt meg tudom erősíteni én is, brutál gyors), kicsit több, mint fél másodperc szükséges ahhoz, hogy a kamera fényképezésre rendelkezésre álljon.
Veszel?
Ha most kellene döntenem, igencsak gondolkodóba esnék. Míg az Android óriások elkezdték áraikban az iPhone trendet követni, addig Kínában elindult egy ellentétes trend. Xiaomi, Oppo, OnePlus, s most ide csatlakozott be a Honor.
A Honor annak a trendnek is ellene megy, hogy hatalmasnak kell lenni egy jó telefonnak. Így nagy pixelsűrűség, jó belátási szög, amit cserébe kapunk. Az aksival se spóroltak. A 3100 mAh akku bőven kiszolgálja a napot.
Ha a Honor nyitna az alternatív romok támogatása felé, akkor kérdés nem lenne. Nekem az Emotion UI nem áll kézre, viszont sok embernek megkönnyítheti az életét.
