Szóval az úgy volt (tisztelt bíróelvtárs pogárjenő úr), hogy a közelmúlt történései nyomán le kellett adnom a céges Nexus 5-öt, és az Isteni Gondviselés révén pont megkeresett egy kedves kínai kisasszony, volna-e kedvem Xiaomi termékeket tesztelni. És hát persze hogy volt, külön örültem neki, hogy nincs a szokásos konfliktus, hogy persze jó dolog egy új telefont fogdosni, de mégiscsak ott van az embernek a napi használatú saját telefonja – mert hát nem volt saját telefonom. Szóval igent mondtam, és nem bántam meg!
Ennyi elöljáró után elárulom, hogy a telefont a XiaomiShop.com ajánlotta fel tesztelésre. Mindez a következőképpen történt:
- kedden délelőtt 10 körül berendeltem a telefont,
- szerda délután pedig csöngetett a DHL és hozta a telefont.
1 nap. Ennyi volt a szállítás. És ez nem az androidportal.hu nemzetközi hírének köszönhető: a XiaomiShop Európából (Udinéből) szállít, emiatt a fizetéstől számítva cirka 1-2 napon belül kezedben a cucc. Ja, azt említettem, hogy fizethetsz PayPal-lal is akár?
A nálam járt eszköz ezzel a megoldással 300 dollár, ami igencsak baráti ár egy 2 GB RAM-os, 1080p felbontású, Krait 400-as, IP67-es, 16GB tárhelyes eszközért… Ha mondjuk az IP67-et követelménynek tekinted, akkor kb. a duplájáért sem kapsz kategóriájában mást…
De mielőtt nagyon belevágnánk: undobozolás! Miután a Xiaomi pontosan úgy küldte az eszközt, mintha a rendes supply chain-en keresztül rendeltem volna, érdemesnek láttam megmutatni nektek, mi mindent találni a dobozban. Hát ezt:
Most hogy ezen is túlestünk, lássuk a szokásos dolgokat!
Az erőmű
A fenti hevenyészett hardverspeckót a GSMArena adataival kiegészítendő:
- Négymagos, magonként 2,3 GHz-es Qualcomm Snapdragon 800 CPU, Adreno 330 GPU
- 2 GB RAM, 16 GB belső memória
- 5″-es, 1080×1920 pixeles felbontású (441 ppi pixelsűrűségű) IPS LCD kijelző, Gorilla Glass 3 védelemmel
- 13 Megapixeles hátlapi kamera dual LED vakuval, 2 Megapixeles előlapi kamera
- FM rádió, AGPS, GLONASS támogatás, barométer, Bluetooth v4.0, NFC, FM rádió
- 3050 mAh fixen beszerelt akku
- 145 g tömeg
- Android 4.4.4 + MIUI 4.10.11 oprendszer
Szóval nem kispályás.
A műtárgy
A Mi3 szép:
Ugyan nem a műtárgy mivolt része, de fontos megemlíteni, hogy a Xiaomi remek csomagként küldi a telefont, és nem csak a bloggereknek: mindenki kapja a tokot (ami egyébként kihajtva állványként funkcionál, hogy egyszerűbb legyen a repülőn filmet nézni), a védőfóliát, a kapacitív cerkát, az autós töltőt:
A Mi3 a MIUI nevű, régen custom ROM-ként futó rendszerrel érkezik. Emlékszem amikor Dudás Ági HTC Desire-jén először láttam MIUI-t (meg nem mondom mikor volt ez, de fiatalok voltunk, az biztos), és nagyon tetszett. Gyors is volt, szép is volt, talán túl szép is, végül maradtam a CyanogenMod-nál akkor (nekem is Desire-öm volt, ha emlékeztek).
A telefon természetesen most is problémamentesen gyors. Olyan gyors, hogy most, a cikk írása közben jöttem rá, hogy elfelejtettem a szokásos kis benchmarkjaimat futtatni – bevallom, annyira soha, egyszer sem akadt, hogy ez a benchmarkosdi teljes irrelevanciába süllyedt. De hát mit akarunk, csúcskategóriás hardver ez, 2 GB RAM-mal és négy 2,3 GHz-es maggal nyilván fel sem merül, hogy akármennyi app esetén bármi is akadjon. Amelyik app ezen a telefonon akad, ott le lehet cserélni a fejlesztőt.
No és akkor a MIUI. Sok víz lefolyt a koreai gyártósorokon (vagy hol volt mostanában árvíz, segítsetek), mióta utoljára láttam MIUI-t, és nagyon sokat változott. És itt nehéz helyzetben vagyok: a helyzet az, hogy a MIUI gyönyörű, mint ahogy egy iOS gyönyörű. Nagyon össze van rakva, nagyon fluid (várj, az nem az iOS, mindegy), nagyon iOS-ben érzed magad. De nem gyönyörű úgy, mint ahogy egy Lollipop gyönyörű, és ezzel még sok bajuk lesz, hiszen a Lollipop gyönyörű. De lássuk milyen is a “MIUI gyönyörű”!
Gyönyörű a beállítóképernyő, gyönyörűek a potméterek (pl. hangerő), gyönyörűek a beépített appok (pl. óra). Az értesítések… nos egyértelműen visszalépések a stock Androidhoz képest (elvégre iOS-re akartak hasonlítani #trololol), nem lehet őket “kinyitni”, illetve több értesítés esetén is csak egy kis ikon van a felső sávban, semmi nem mutatja, hogy több lenne, mik azok, hányan vannak, stb. Ez speciel béna, a design oltárán beáldoztak egy nagyon hasznos funkciót.
Szóval iOS-es, nagyon. Ha ez bejön, tetszeni fog a MIUI, ha nem, nos, akkor marad opciónak a custom ROM. A hardver még így is gyors. Érdekességképp azért hozzáteszem, hogy a MIUI nem vacakol a verziókövetéssel: heti frissítések vannak, tehát gyakorlatilag minden azonnal le van követve, apró módosítások pillanatok alatt bekerülnek a rendszerbe. Az eszköz nincs már nálam, de ha minden igaz, a Lollipop már talán le is lett OTA-zva rá. Azt meg már meg sem említem (ohwait), hogy még a Lollipop bejelentés előtt jártunk, amikor a MIUI már az Android 5 billentyűzetét használta defaultként.
Ennyit a szujbektív dolgokról, lássunk valami mást. Nos, az ui-nak van egy árnyoldala: alapból meglehetősen, khm, kevert nyelvezettel jön be: a MIUI túlnyomórészt kínai forrásokból táplálkozik, amivel semmi baj nincs, sőt, mondok valamit: lévén hogy Google appoktól teljesen meg van tisztítva, ha Google-független Androidos telefont akarsz (mert pl. saját levelező-naptár megoldásod van), a MIUI jó alap. Persze telepíthetsz Google appokat, nincs letiltva vagy ilyesmi – mindenesetre vicces egy telefonon elindítani a Play Store-t és konstatálni, hogy még egy Google kereső, vagy egy Gmail sincs feltéve, sőt, a Google Play Services-t is úgy kell külön feltelepíteni. Illetve ide tartozik, hogy a MIUI saját ökoszisztémát épít, Mi Account néven tudunk hozzáférést létrehozni – ennek segítsévégel pedig theme-eket, zenét, és hasonlókat tölthetünk le. Jut eszembe theme-ek: igen, a MIUI bőrözhető ROM. Szerencsére kínai barátaink gondoltak ránk szerencsétlen európaiakra és telepakolták a theme boltot lengén öltözött hölgyes témákkal, de persze van itt minden, még Shaun a bárányos (Adél nomenklatúrája szerint: Sóbájá) téma is, minden gyerek kedvence!
Visszatérve a nyelvre és a Google-mentességre: azt hiszem a dolog inkább hátrány, mint előny. Minden szolgáltatás megvan, amit a Google nyújt, ki van váltva valamivel. A probléma az, hogy többnyire kínai az alternatíva, ami nekünk itt Európában nem különösebben használható: kínai kereső (ChumHum akarom mondani Baidu), kínai zenebolt, kínai böngésző kínai default bookmarkokkal. És persze minden “Európaisítható” (értsd: feltelepíthető a megfelelő Google ökoszisztéma app, vagy valami hasonló), csak el kell vele szöszölni egy jó ideig.
Ezen kívül a rendszer teli van apró appokkal a PonPon NFC szoftvertől az iránytűn, a gyönyörű időjárás-appon és a vonalkódleolvasón keresztül a Xunlei download engine-ig, aminek megadhatod, hogy mi az a maximum méret, amit mobil adatkapcsolaton letölthet a telefon – fölötte csak WiFi-n. Mire megfejtettem, hogy miért nem frissít egy appot az utcán!…
Végső soron az ui természetesen ízlés kérdése. Ezért (és mert a MIUI talán a legkülönlegesebb ui az Android világban) a cikk végén kiterjedt screenshot-gyűjteményt találtok.
Fényképező, akku
A Mi3-ban a fényképező is, mint minden, custom. Ez nem baj: ez egy remek fényképező app, rengeteg effektet tud, amiknek már a showcase képernyője megér egy screenshotot:
A fényképező továbbá jó képeket csinál. Makróban se rossz:
Hogy ne kelljen mindig az én (egyébként 35 éves) fejemet néznetek, a cikk alatti galériában a fentieken felül találtok egy rakás további tesztfotót.
A telefon másik nagy erőssége az akku. Relatíve erős használat mellett (hiszen új telefon, egész nap töttyöli az ember) simán 1 teljes nap fölött bírta – nyugodtak lehetünk, nem hagy ott napközben sehol, nem kell töltőre dugni ahogy beérünk az irodába!
A Mi3 nagyon pozitív nyomokat hagyott bennem. Ár-érték arányban a legjobbak között van, nem csoda hogy Hugo Barra oda dobbantott, és az sem, hogy a Xiaomi jelenleg a világ harmadik legnagyobb gyártója, Kínában pedig a Samsungot is lenyomta.
Az ár-érték arány mellett előnye a hardver gyorsasága, és “topkategóriássága”, a fényképező minősége és maga a fényképező app, az akkuidő, és az “extralista”, vagyis a mindenféle extra kütyü amit kapunk a készülékhez. És a gyönyörű MIUI dizájn.
Hátránya a nyelvi támogatás gyengesége, a Kínára fókuszáló tartalom kínálat és rengeteg kínai app. És a túlzottan iOS-re hajazó MIUI dizájn. (De ne feledd, firmware-t cserélni mindig lehet!)
A döntés, kedves olvasó, a te kezedben van.
Sorozatunk következő részében eggyel feljebb kapcsolunk, és megnézzük milyen az élet +1 GB RAM-mal, +90 dollárért. Tartsatok velünk akkor is!
A teszteszközért pedig ismételten köszönet illeti a Xiaomishop.com-ot, külön kiemelve a villámgyorsan dolgozó európai raktárbázist!
