Öreg Nexus nem vén Nexus: KitKat a Nexus S-en

Most, hogy a családban lett két Nexus 5, és így remélhetőleg jó időre el vagyunk látva elsődleges telefonokkal, rávettem magam hogy összecyanogenezzem kicsit a kezem. Fogtam magam tehát, és Jul régi telefonjára, egy Nexus S-re felpakoltam egy CyanogenMod 11 nightly-t, hogy megnézzem,

  • hol tart ma a CyanogenMod, illetve
  • mekkora élet van még egy több, mint három éves Nexus referenciakészülékben.

A dolog azért is érdekes egyébként, mert a Google a KitKat-tal szándékozik visszatérni a low end kebelébe. Pár verzió óta már probléma volt, hogy végülis elfutott az Android belépőszintű eszközökön, csak, ugye, minek. A 4.4-ben viszont debütált a Project Svelte (kis összefoglaló itt), aminek a mantrája az volt, hogy “fusson az Android 512 MB RAM-on.” A Google célja egyértelmű: most, hogy a nyugati világ fele egyik okostelefont használ, Androidot adni a másik fél kezébe is; illetve, hogy a harmadik világban (mint pl. Afrika vagy Yorkshire*) az eddig szinte kizárólag butatelefont használó felhasználóbázis számára is elérhetővé váljon. Nem nehéz észrevenni, hogy ezzel a Google pl. a FirefoxOS közvetlen vetélytársává válik, ami még izgalmasabbá teszi ezt a szegmenst. Hatalmas felhasználóbázisról beszélünk!

Háttérmese

Bevallom, hogy amekkora tweaker voltam annak idején, az élet úgy hozta, hogy a HTC Desire-em óta nem szórakoztam nagyon rootolással, főzött ROM telepítéssel, a sok meló mellett megelégedtem a stock verziókkal. (A Nexus 4-en még arra is lusta voltam, hogy oem unlockoljam az eszközt, így állandóan türelmesen vártam a hivatalos OTA frissítéseket, mint az állatok.)

Illetve ez nem igaz: a Nexus S a stock Ice Cream Sandwich-csel nem volt a legjobb, ezért aztán oda telepítettem valamikor egy 10.2-es CyanogenMod-ot – amitől szintén nem lett számottevően jobb. A látszat az (volt), hogy a Nexus S, mint a Gingerbread referenciakészüléke, egyszerűen nem alkalmas ezeknek az új verzióknak a futtatására már… Jult mégsem ez zavarta eleinte a legjobban, hanem hogy somewhere along the way a kamera (ami ha nem is felbontásra, de képminőségre a Nexus S egyik nagy erőssége volt) elkezdett értékelhetetlen fotókat csinálni. Ezt alá tudom támasztani, bár motoszkál bennem egy sanda gyanú, hogy esetleg nem szoftveres, hanem hardveres a probléma oka, pl. egy belül elkoszolódott lencse képében. (A korábbi jó minőségre remek bizonyíték a Lakásműhely blog, ahol szinte az összes saját fotó ezzel készült, és tényleg meg nem mondanád, hogy nem SLR.)

Aztán amikor a kamera mellé még bejött az is, hogy az akku 6 óránál nem bírta tovább egy feltöltéssel ráadásul tetűlassú is lett, elodázhatatlanná vált a cseretelefon beszerzése, ami némi vargabetűk után ugyebár a fent említett Nexus 5 lett.

Amire tehát a mostani installnál megpróbálok figyelni:

  1. hogyan alakul az akkuidő;
  2. hogyan teljesít a kamera;
  3. mennyire terelhető a telefon, mennyire bírja a sokalkalmazásos életvitelt, mennyire pattan vagy lagol;
  4. és ha már ott vagyok: milyen ma egy CyanogenMod.

Kezdjük a végén: CyanogenMod…

…mert az már fent van.

Tudni kell, hogy a 11-es CM még nem stabil. Vannak “M” verziók, amely egybetűs rövidítés jelentése “Majdnem stabil” (nem is igaz, mert “Mindjárt kiadjuk” (nem is igaz, mert “Még egy kis türelem!” (stb. stb.))), de a választásom egy remekbeszabott crespo nightly build-re esett, a 20140215 verzióra.

Mivel a 10.2 már felkerült korábban a telefonra, unlockolni, rootolni nem kellett, illetve még akkora luxusban is voltam, hogy teljesen wipe-olhattam az egész eszközt, mielőtt belefogtam a műveletbe, lévén nem elsődleges eszköz. Szóval tabula rasa után, teljesen üres hardverre, teljesen friss ClockworkMod-dal tudtam telepíteni, teljesen friss Google Apps csomaggal, nem is volt semmi bonyodalom. (Persze Nexus esetében miért lenne!)

CyanogenMod… régen nem használtam. Szép, jó. Tudtam, persze hogy tudtam erről a CyanogenMod Account dologról, de nem használtam sose – eddig. Most pedig hirtelen lett “remote wipe” és “locate device” funkcióm anélkül, hogy a Google-nek erre jogot kellene adnom – ez fasza dolog, beleillik az új élet-architektúrámba.

 

A CyanogenMod Trebuchet névre hallgató launchere nem néz ki rosszul, de valljuk be, kanyarban nincs egy Novához képest. (A Google Experience Launcherrel kapcsolatban egyelőre nincs kialakult véleményem.) Emellett a Nexus S remek tesztgép végigpróbálgatni a magukat pehelysúlyúnak mondó launchereket, bár bevallom, hogy a kezdeti lelkesedésem a telepítgetés-próbálgatás-lightweight-esítés terén erősen megcsappant, látva az alapkiszerelésű rendszer pattanós mivoltát. Hú ez a mondat de hosszú lett, szóval TL;DR: a CyanogenMod elég gyors így is, nem kell rá lightweight launcher.

A legjobb dolog, egyúttal a feature, amiben a CyanogenMod egyértelműen jobb, mint a Google, az az értesítősávba rejtett Quick Settings Panel, vagyis azok jó nagy kapcsolók, amik Google esetben korlátozottak, nem állíthatók, CyanogenMod-ban viszont addig konfiguráljuk, amíg bírjuk. Ráadásul nem csak tappantani érdemes, hanem hosszantappantani (“masszírozni”?) is, hiszen ezzel is újabb beállítási lehetőségeket hozunk elő.

Nekem kevésbé epi(fáni)kus, de azért elég jó cucc a CM lockscreen-je. Míg a Google-féle megoldás jelenleg widgeteket és kamerát kezel, a CyanogenMod megoldásánál a feloldótárcsát 5 irányban mozgathatjuk – és konfigurálhatjuk. Őszintén szólva nekem ez már kicsit heringes volt, úgyhogy maradtam a “jobbra felold, balra kamera” kombónál, a többi pozíciót üresen hagytam. De ésszel tudom, hogy 3 évvel ezelőtti önmagam rajongott volna ezért a megoldásért.

És persze egy rakás más dolog, theme kezelés, szinte teljes konfigurálhatóság… nem sorolok fel mindent, esetleg kommentben küldd be a te kedvencedet a többiek okulására.

Pattan vagy lagol?

Inkább pattan, mint lagol. A benchmarkok nagyon lepontozták, és természetesen a Nexus 5-höz képest lassú, de általános felhasználásra teljesen alkalmas, ami azt illeti, teljesen kényelmesen olvasgattam a Twitteremet, térképet rajta, amikor nem volt kedvem elmenni a Nexus 5-ért.

Nyilván kíváncsiak vagytok, hogy milyen setuppal lagol, úgyhogy íme a telepített fontosabb appok:

  • Gmail
  • Google Calendar
  • Google Music
  • Google Maps
  • Google+
  • Google Keep
  • Hangouts
  • Youtube
  • Chrome (ez speciel elég lassú, gyanítom, hogy Firefox-szal jobb lenne)
  • Talon for Twitter, streaming bekapcsolva
  • Instagram
  • Foursquare

…ami egyébként pár app híján az a lista, amit a Nexus 5-ön is használok. Ezzel a listával nem akad látványosan a készülék, egyszer (Foursquare és Instagram után home-ot nyomva) fordult elő velem, hogy szemmel láthatóan kicsapta a Trebuchet-t (ami ugya a launcher) a memóriából és újra kellett töltenie, kb. 2 másodperc időtartamban. Röviden: impresszív.

Akku

Kicsit csalóka az érték, amit most le fogok írni, mert adatkapcsolatot egyáltalán nem használtam a tesztem során (azon prózai okból, hogy a SIM kártyám amit beletettem, nem tartalmaz adat előfizetést, az meg, amelyik igen, microSIM… nem magyarázom), viszont amikor csak lehetett, WiFi-n voltam – vagyis praktikusan utazás közben pihent az eszköz, azon kívül viszont állandóan kommunikált, Juice Defenderrel, ilyesmivel nem bohóckodtam.

 

Ennek fényében értékeljük a kerek 1 napos akkuhasználatot: 84%. Ezzel szerintem a Nexus S + KitKat kombó simán pariban van a mai Androidos felhozatal javarészével, még ha pl. 3G használat mellett ez romlik is valamelyest. A Jelly Bean tapasztalatok alapján egyébként én kb. olyasmit vártam, hogy egy töltéssel 12 óra, amit egyértelműen túllépünk. Ha nem is kifejezetten jó érték ez, nem elviselhetetlenül rossz, az öreg eszköz – új rendszer kombóhoz képest egész jó. Ráadásul ha egyszer lemerült, marha gyorsan töltődik!

Kamera

Csináltam pár tesztfotót a kamerával. Sajnos (szerencsére) az ember adott kameráról alkotott képét erősen eltorzítja egy Nexus 5 jelenléte a zsebben, más szóval: a N5-öt nyilván nem fogja überelni a Nexus S.

Mégis megpróbálva objektíven szemlélni a végterméket: (nap)fényes képek erősen túlexponáltak, azon nincs mit szépíteni, sőt, még egy közeli Nexus fotó is kellően fostosan ergya lett. Cserébe sikerült olyan makrókat csinálni vele, amik egészen színgazdagok, élesek, kontrasztosak. Nappal is, este is.

Szóval kamera: közepes, kb. egy középkategóriás Huawei szintje. Erre szoktam mondani, hogy balesetfotózásra végülis alkalmas, de azért a családi vakációra magammal vinnék valami mást – feltéve persze hogy nem akarom egy hétig makrózni a gyerek haját, orrát, fülét. (Egyszer istenuccse’ kipróbálom, mit szól vajon a család?)

Firefox OS, brace yourself: KitKat is coming

Végszó előtt pedig kontempláljunk kicsinyeg az újdonsült Android – FirefoxOS vetélkedről.

A nagy kérdés ez: kell-e félnie a Firefox OS-nek (és bővítsük a kört, bármilyen newcomer low end hardverre célzó oprendszernek)? A válaszom igen. Kell félnie.

A KitKat ezen a Nexus S-en igencsak meggyőző. És bár ez a hardver spec már a Firefox OS minimuma fölött van, a Mozillának tartania kell a Google-től, válaszolnia kell erre. Hozzáteszem, hogy érzésem szerint a Firefox OS egy alsóbb szegmensből indul mint a Google partnerek a KitKat-tal, ergo azt a bizonyos 50%-os jelenlegi butatelefonos szegmenst a Google szerintem nem fogja teljes egészében lenyúlni, de épp elég nekik, ha mondjuk az 50% felét elviszik – ez esetben mondjuk a Firefox OS viszi a másik 25-öt, ami még mindig szép bázis, de nem az eredeti terv. És a KitKat kiforrottabb, mint a Firefox OS, és nagyobb az app támogatottság, stb… Hozzáteszem, hogy ezt ne úgy olvassátok, hogy emiatt már nem is hiszek a Firefox OS és általánosan a Mozilla küldetésében. Hiszek, a Firefox OS-re szükség van; itt most csak annyit jegyzek meg, hogy a Google a Mozilla ajtaja elé hozta a csatát, és kemény tempót diktál.

És akkor a végszó

Kicsit a felhasználóhóz közelebb hozva a problémakört: erdmees-e régi telefonra CyanogenMod-ot telepíteni? A fenti Nexus S példából nekem nagyon is egyértelműen az jött le, hogy igen, nagyon is. A telefon teljesen használható, sebesség, teljesítmény rendben. Még azt is megkockáztatom, hogy pl. egy belépőszintű új kis kínai telefon helyett érdemes vadászni egy Nexus S-t valami apróhirdetés oldalról, és arra pattintani a CyanogenMod-ot. A mostani tapasztalatom alapján ezt a készüléket én így el tudnám használni napi szinten, különösebb frusztrációk nélkül.

És még valami: több év távlatából ez a 4″-os, 480×800-as képernyő, és a köré kanyarított form faktor még mindig marha kényelmesnek tűnik, nem hiányzik a nagyobb. Persze most 5″-t használok és (már) nincs is vele nagy bajom, ezzel a 4″-os kis cuccal sem volt az elmúlt napokban, jó volt vele szórakozni.

A Nexus S még mindig egy bitangjó telefon.


*: Ha a Yorkshire poénon felhúzod a szemöldököd, esetleg diversity trainingre küldenél engem, kérlek előbb végezz el előbb egy Monty Python gyorstalpalót, hátha rájössz, mi az élet értelme


A Nexus S nem megy el, második telefonként használom. Ha tehát kérdésed van, valamit nézzek meg, futtassak, mert a fentiek alapján félsz belevágni a KitKat-osításba, kommentelj, kérdezz! Ha elég kérdés gyűlik, csinálok egy második válaszolgatós részt a posztnak.

Nyomkodj gombokat >>Share on Facebook
Facebook
0Tweet about this on Twitter
Twitter
, , , , , , , ,

About lipilee

Napközben project manager és architect, azon kívül apa, bringás, zenész, és blogger. Fő lelőhelye Hollandia, illetve Instagram és Twitter.
View all posts by lipilee →