Kipróbáltuk: Sony Xperia SP

Újra Sony eszköz került a kezünkbe, ezúttal az Xperia SP. (Száguldás, Porsche, ugyebár.) Nem a legnagyobb, nem a leggyorsabb, mégis nagyon releváns versenyző ez, kíváncsi voltam felnő-e a Sony hírnevéhez összeszerelésben, kép-, és képernyőminőségben. Lássuk!

A vas

Az Xperia SP mai szemmel hivatalosan már talán középkategóriásnak tűnik (felső-közép), de ez ne tévesszen meg minket, a telefon sebességét tekintve bika (Samsung Galaxy S3-at, HTC One X-et benchmark szerint veri), és még egy ideig az is marad. Ráadásul ami extrával ki lehetett tömni, a Sony kitömte az SP-t. A fontosabb karakterisztikák, ennek alátámasztására:

  • Kétmagos, magonként 1,7 GHz-es Qualcomm MSM8960T CPU, Adreno 320 GPU
  • 1 GB RAM, 8 GB ROM, microSD slot
  • 4,6″-os, 720×1280 pixeles (319 ppi pixelsűrűségű) kijelző, Gorilla Glass védelemmel
  • 8 megapixeles előlapi kamera képstabilizátorral (képre és videóra is), LED vakuval, VGA előlapi kamera
  • És a hozzáadott érték: aktív zajszűrés, NFC, FM rádió, GPS és GLONASS geolokáció támogatás

A teljes speckó erre.

Nyilas Misi unpakkot kapott

Az Xperia SP a tetőtől talpig a Sony dizájniskoláját képviseli: a készülék jó minőségű (nemcsúszós, jó fogású) műanyagból van, a kamera jól védett helyen (nem karcolódik meg a lencse), a telefon alján végigfut keresztben a Sony-kra manapság jellemző plexicsík, ami nagyon látványos, hiszen ez tartalmazza a notifikációs fényt is. Ez irodában és egyéb helyeken jól jön hiszen arccal felfele és lefele téve a telefont is jól látjuk ha valaki lájkolt az instagramon, otthon, hálószobában viszont zavaró, ha nem akarjuk éjjel a plafonon pirosan villogó notifikációt nézni (ráadásul elég tápos ez a fény), kénytelenek vagyunk letakarni a telefont valamivel. A telefon előlapján nincsenek kapacitív gombok (tehát az OS szoftvres gombsora jelenik meg, ahol az orientáció és az adott app megkívánja), jobboldalra viszont a hangerő és középen elhelyezett karakteres ki-bekapcs gomb alá (legalulra) bekerült egy kétállású fotógomb, ami szintén Sony jellegzetesség (ma már), kihangsúlyozza a cég elhivatottságát a fotózással kapcsolatban. A gomb úgy működik, mint egy digitális fényképezőn: kicsit benyomva fókuszál és fókuszt tart, nagyon benyomva elsüti. Az egyébként, hogy egyoldalra került a hangerő és a power gomb egymás alá került, a képernyőképek készítése (power + vol-) egyujjas feladat, nagyon vagány. (Nem mintha hétköznapi körülmények között sok szükség lenne rá.)
Érdekes módon az SP hátlapja leszedhető, de az akku nem cserélhető: a hátlap leszedése csak a SIM-et tárja elénk, cserébe van egy mozgó (a jövőben talán lötyögő?) alkatrész, ami nem feltétlenül jó ötlet. Összességében viszont a telefon amolyan Sony-san tökéletes fogású, jól összerakott cucc, súlyra is, anyaghasználatra is pont jó. Az látszik rajta, hogy japán barátaink a funkciót előbbre helyezték a dizájnnál, amivel nem azt akarom mondani, hogy az SP csúnya, hanem azt, hogy “ami egyszerű/funkcionális, az szép”.

Bekapcs

Az előbbi megállapítás az egyszerűségről és funkcióról nem áll meg a vasnál: a Sony immár hagyományosan az egyik leghasználhatóbb “custom” Androidot szállító gyártó. Szubjektív véleményem az, hogy a Sony rendszere konkrétan a stock Androiddal egyenértékű; más, de egyenértékű. És ebben magasan veri a többi nagy gyártót, akik az óriási különbözni vágyó igyekezetben általában elfelejtik, hogy egyébként miért nyúl hozzá az ember (gyártó) az Androidhoz. Hab a tortán a Sony elkötelezettsége a nyílt forráskód mellett.

A launcher egyszerű, szép, és nagyon gyors. A Sony theme-eket is szállított a launcherhez, így ha úgy gondoljuk, hogy ma bordó kedvünk van szemben a tegnapi kékkel, pár tappantással átállíthatjuk a színvilágot bordóra.

Mindezt pedig természetesen gyönyörű 720p kijelzőn élvezhetjük, a Sony BRAVIA Engine ebbe a készülékbe is belekerült.

Nekem kifejezetten tetszik az, ahogy a Sony hozzányúlt az Androidhoz. A soft menu talán szebb lett, mint stock-ban, és minden nagyon szolid. A frissen vásárol telefon egy nagyon kedves és hasznos beállító aktivitáson vezeti keresztül az újdonsült felhasználót. Aztán az SP Sony lévén PlayStation Certified eszköz, amit persze nem volt alkalmam kipróbálni, de elvileg hasznos dolog. Megintcsak Sony lévén, az eszköz támogat egy csomó extra protokollt, amit alap Android eszköz nem, vagy csak hekkelés árán. Tetszik a power management, hogy az eszköz megmondja mennyi idő van még hátra. Nem grafikon, meg számok, csak egy adat: ennyi időd van. Jön vele Stamina mód, amivel az “ennyi idő” több lesz, szintén nem haszontalan. A beépített hívás közbeni zajszűrés itt sem nem rossz dolog, de valamiért nekem a Nexus 4-ben jobban működik.

Érdekességek persze itt is vannak: pl. miért kéri el a zsírúj telefon a twitter hozzáférésemet (még hozzá is ad egy “Xperia with Twitter” accountot a rendszerhez), ha aztán semmit nem kezd vele? Vagy én voltam nagyon béna, vagy tényleg nem létezik widget, app, ami ezt a hozzáférést használná. Aztán: miért nyaggat a Sony, hogy regisztráljam a (-z egyébként a rendszerhez járó) McAfee Mobile Security-t? Miért nincs “hagyj békén és soha ne jelenj meg újra” opció? (Erre egyébként megoldás az app uninstallja, amit a Sony meglepő módon – megenged.) És végül: miért nem felejti el a Sony ezt a Wisepilot navigáció viccet nagyon gyorsan? Szégyen az alkalmazásfejlesztőkre nézve, és hát a Sony-ra se vet jó fényt.

Kamera, akku

Nyilvánvalóan az SP ékköve a kamera, Sony-knál ez általában így van. Az SP-ben sokáig HDR üzemmódban fotóztam (véletlenül), és nem is értettem, miért olyan furcsák a fotók. Aztán felfedeztem a turpisságot, és onnantól szép képek születtek – mint rendesen, most is találtok a cikk alatt egy kiterjedt fotógalériát, módosítás nélkül – döntsétek el magatok!

Az akkuról, pontosabban a Stamina mode-ról már említést tettem fentebb. Stamina mód nélkül teljesen átlagos (1 nap + valamennyi) időt ment a kezemben az SP, átlag felhasználás mellett.

Végszó (helyett)

Nagyon kellemes benyomást tett rám a Sony Xperia SP. Szolgáltatónál kártyásan 100 ezer forint körül, dzsunka gsm boltban már 80 alatt valamivel megkapható, és ezért az összegért egy szép, nagyon jól tervezett, nagyon gyors, nagyon sok szolgáltatást nyújtó telefont kapsz. Ha nem tekintem a “hivatalos” sebességalapú megközelítést, azt mondom csúcskategória, és hogy ez az egyik legjobb telefon, ami mostanában a kezembe került. Kell.

Nyomkodj gombokat >>Share on Facebook
Facebook
0Tweet about this on Twitter
Twitter
, , , , , , , , ,

About lipilee

Napközben project manager és architect, azon kívül apa, bringás, zenész, és blogger. Fő lelőhelye Hollandia, illetve Instagram és Twitter.
View all posts by lipilee →