Ha nem is az első (mert az a HTC Dream volt), de a második Androidos telefon a családomban Huawei volt. Pulse néven forgalmazták magentáék, kategóriához képest jól összerakott, erősen szappantartó hatású eszköznek tűnt, és az abszolút low endet képviselte. Azóta is a családban van, játéktelefonként (a mai gyerekek már érintőképernyős telefonokon nőnek fel, a könyvlapot is swipe-olni fogják!)
A világ azóta fordult egyet-kettőt, a Huawei ma már az egyik legnagyobb játékos az Android szcénában, versenyben vannak a leggyorsabb eszköz címéért is, de persze butaság lenne tőlük az alsó-közép szegmenst otthagyni.
Egy ilyen eszközt, az alsó-középkategóriás Huawei Ascend G300-at teszteltem napi használatban egy hétig, a Huawei Magyarország jóvoltából.
A hardver
Mindenekelőtt nézzük meg, mi a kötelező kategória-minimum 2012-ben:
- 1 GHz-es Qualcomm MSM7227A CPU, Adreno 200 GPU
- 512 MB RAM, 4 GB belső ROM (ebből 2,5 GB érhető el felhasnálói appok számára; max 32 GB microSD támogatás
- 4″-os, 480×800 pixel felbontású kijelző
- 5 Megapixeles hátlapi kamera, LED vaku, 480p videofelvétel
- 1500 mAh akku
- FM rádió, DLNA, WiFi Direct
Részletes speckók erre.
Mint látható, tényleg valamivel a mai belépőszint fölötti speckókról beszélünk, kb. az eredeti HTC Desire szintjén. Két dolgot emelnék ki:
- nincs előlapi kamera, video chat nem jön szóba
- ez a MSM7227 (az “A“) nem a korábban már (pl. az eredeti Samsung Galaxy Ace-ben) megismert MSM7227 (“T“): az egyrészt 800 MHz-es javasolt órajelű volt, ez meg 1000; fontosabb azonban, hogy míg az ARM v6 parancskészlettel tudott csak dolgozni, ez a mostani v7-es készletet ismer
A telefon külseje
Az Acend G300 korrektül kinéző telefon. Nem mondanám szépnek, se kifejezetten csúnyának; nem túl fotogén és egyediséget sem hordoz, az anyaghasználat teljesen átlagos (szürke és fekete műanyag) – ebben a kategóriában a funkció határozza meg a dizájnt és semmi más, magyarul adott egy kijelző 3 kapacitív gombbal (menü, haza, vissza), a hátlapon pedig egy Huawei és egy Google logo, meg középre rendezett kamera és vaku – ennyi, minek ide több. A 4″-os kijelző ellenére a készülék nem nagyobb, mint a HTC Desire-öm, kézben jól áll, és bár külön csúszásgátló anyag nincs a tokban, még a nagy nyári melegben (tudjátok, abban a 4 órában) se voltak csúszkálási problémáim. Az összeszerelés minőségéről szintén nincs mi rosszat mondani: masszív hatást kelt, és mivel nincs benne mozgó alkatrész, mi romlana el?
Az alaprendszer
A telefon Android 2.3.6-tal, vagyis Gingerbread-del érkezik. “Valamikor a nyáron” várható az Ice Cream Sandwich upgrade is, ami mindenképpen jó hír.
Az alaprendszert nem nagyon bolondította meg a Huawei – ismét: ebben a kategóriában ez nem elvárt. (Ha engem kérdeztek, másikban sem kéne.) Amibe belenyúltak:
- A launcher egy saját megoldás, ami dizájnban szintén nem ad hozzá sokat a rendszerhez; ez lassabb, mint a stock launcher (képernyőváltásoknál, app drawernél időnként akad), cserébe a notifikációs sávban helyet kapott egy power widget, á la CyanogenMod (Gingerbread-ben ez ugyebár nem része az rendszernek). Ez jó cucc, innen gyorsan kontrollálható a WiFi, az adatforgalom, a GPS, és a képernyőforgatás. Nálam a CyanogenMod-ban is az egyik legkedveltebb funkció, jófej dolog volt ide beletenni.
- Az alapvető appok kaptak egy egyedi grafikai megjelenést, ami tipikusan a színek módosításában merült ki, semmi extra sallang; a widgetek, párbeszédek pl. már a default Gingerbread grafikai megjelenést adják.
- Az animációk (kivéve a launcheré) alapból ki vannak kapcsolva. GHz-es proci mellett ez talán túlzott elővigyázatosság (elbírja ez, elbírja), de aki akarja, visszakapcsolja.
- A stock billentyűzet mellett (helyett) TouchPal billentyűzeten tudunk gépelni. Ez engem sem grafikailag, se funkcionálisan nem fogott meg, de persze ezt a felhasználó saját kénye-kedve szerint módosíthatja. Én az egy hetes használat alatt nem tudtam megszokni, először az elég agresszívre tekert prediktív módot kapcsoltam ki, aztán végül örültem a Swiftkey-re való visszatérésnek.
- Kapott az eszköz egy adatforgalom-mérő és -korlátozó appot, ami (főleg a kategóriát tekintve) nagyon hasznos és hiányótló dolog: ebben a kategóriában a korlátlan adatcsomag ritka és szükségtelen luxus, a korlátos csomag aktuális állását pedig nem árt legalább napi szinten követni!
Az Ascend G300 természetesen magyar nyelvvel érkezik, amivel megvan az Android-magyarítások szokásos problémája: a magyar nyelv terjedelmesebb, mint az angol, emiatt rövidítésekkel, esetenként sután két sorba tördelt alkalmazásnevekkel szembesülünk. Kezdem úgy látni, hogy ezzel idehaza nincs mit tenni, mondhatni nyelvi sajátosság, mert igazán jó magyar fordításra én nem emlékzem a pályafutásomból. Képzeljük el, milyen lehet egy “lengyelített” Android felület! A szintet persze megüti a fordítás: minden érthetően, logikusan van fordítva.
Kamera, teljesítmény, akkuidő
A G300 5 Megapixeles kamerát kapott LED vakuval. A kamera állandóan fókuszál, vagyis nagy művészkedésre nyilván nincs vele mód, ráadásul amellett, hogy az elkészült képeknek szép színei vannak, gyakran túlexponáltak, kiégnek, foltosak – jusson eszünkbe ismét az “alsó közép kategória” és “belépő szint” kifejezés… Ezzel együtt némi próbálkozással tudtam számomra elfogadható (ie. Streamzoo-ra eligibilis) képet készíteni, úgyhogy azt mondom, hogy az alap “biztosítási eseményt ezzel fotózol” kategórián felül ez a kamera alkalmas jó fényviszonyok közötti “mindennapi” fotózásra is. Mondom, alap- (illetve belépő-) szinten. A kamerának nincs se beépített panoráma, se különálló makró módja, bár a makró végülis talán helyettesíthető a “virág” fotózási móddal – mindenesetre az autófókusz miatt nincs rá szükség, a makró (ha hívhatjuk így) közelpontja pedig olyan 6-7 centi körül van. Vagyis inkább “közeli”, mint “makró”, egyértelműen az “ipari átlag” alatt. A cikk végi galériában természetesen találtok egy adag tesztfotót, a becses olvasóra bízom, hogy elegendő-e ez a minőség.
És elértünk a telefon szerintem legnagyobb hibájához, az előlapi kamera hiányához. Nem tudom, mekkora extra gyártási költség lett volna, de érdemes lett volna azt a pár dollárt rászánni, így ugyanis nem hogy a video chat, de a Google Talk beállításai miatt a “beépített” (vagyis Google Talk alapú) internetes hanghívás is felejtős az Ascenddel – ez pedig hamarosan killer feature lehet Magyarországon! De ehhez még két dolog. Egyrészt lehet hogy csak nekem, a közelmúltban gyakori kórházi videohívásokba bonyolódó újdonsült szülőnek lett hirtelen nagyon fontos a videóhívás. Másrészt, és ez a fontosabb: a Huawei Ascend G300 az előfizetés és hűség nélküli 47 ezer forint körüli árával annyira olcsó, hogy ha a telefon mellé veszel még pl. egy Huawei MediaPad-et, akkor úgy lett egy telefonod és egy video chat-képes tableted, hogy még mindig olcsóbban jöttél ki, mint ha vennél egy aktuális mainstream high-end zászlóshajó készüléket – és még maradt is pénzed egy évnyi mobilnet előfizetésre!
A telefon teljesítményével kapcsolatban nagyon vérmes reményeim nem voltak, ehhez képes kellemes meglepetést okozott. Egymagos platform létére Quadranton 2100 körüli értéket kapott, csak kicsit lemaradva a stock ROM-mal szerelt LG Optimus 2X mögött. Persze itt egy magról, és egy öregecskedő technológiáról beszélünk, a kellemes meglepetést kezeljük értékén: ez a telefon netezésre jó, és hétköznapi appokra, nem akad (a már említett launcheren kívül), gyorsan vált. Az egy mag és az Adreno 200 miatt viszont nagyon komoly játékélményt ne várjunk tőle.
Az akkuidő ennek megfelelően az átlag jó végén van: állandó 3G, időnkénti WiFi-vel, és néhány hívással, némi videóval, mindenféle app használattal az “egy teljes nap plusz pár óra” értéket hozta.
Összefoglalva
A Huawei Ascend G300 szimpatikus kis telefon. Szolid dizájn és mai szemmel szolid, de a hétköznapokra megfelelő teljesítmény, mindezt jelen állás szerint 1 Ft és (előfizetés és hűség nélkül) 46990 Forint közötti áron, tehát kimagaslóan olcsón. Az előlapi kamera hiánya nagy hátrány: azoknak, akik videochat-re is használnák a készüléket, innentől no-go a G300. Ezen kívül viszont miden hétköznapi feladatra elegendő igásló, ár-érték arányban talán a legjobb a mai magyar piacon!
