101 élmény minisorozatunk első részében körbejártam, miért érdemes tablettel dolgozni, és hogy csinálom én. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a napból csak 8 órát töltök melóval – időm maradéka aztán megoszlik: bloggerkedek itt, az androidportal.hu-n és egy sor más helyen, és a legfontosabbat a legvégére hagyva family guy-t is játszom egy egyre bővülő kis családban. 8 óra munka, 8 óra blogolás, 8 óra családozás!
Természetesen mindenekelőtt geek vagyok, így aztán bármit csinálok, abban a technológia jelen van. És bár sorozatunk második részében az életem márnyászkodós részéről akartam kicsit írni, ezt most ünnepélyesen elhalasztom, mert márnyászkodáshoz napsütés kell, az meg mostanában nem sok volt. Járjuk körbe tehát, mihez kezd az amatőr fotós/techblogger/social networker, ha keze ügyében mindig ott van egy táblagép!
Az amatőr természetbú fotóblogger
A fotózás lételemem, akkor is, annak belátásával, hogy van egy szint, amin megragadtam. Pont egy éve (nahát!) írtam egy hosszabb szösszenetet az Android és a fotózás kapcsolatáról – mennyi minden változott azóta! A Picplz bezárja kapuit, az Instagram cserébe elérhető lett Androidra… És a cikkben bemutatott két app közül csak az alapeszme, a candid photography maradt meg:
…egy ideje már szinte csak mobillal fotózok; rákaptam az ízére, arra, hogy a témát úgy kell elkapni, ahogy van, nincs nagylátószög, nincs telemacro, nincs képstabilizátor: azt fotózod, ami van, azzal, ami van. Annál is inkább, mert szeretek könnyen utazni, vagyis nem tudom (nincs kedvem) mindig magammal vinni a tükörreflexes szettet. Marad a telefon, mint kéznél levő eszköz, és marad a Candid photography, mint technika. Szeretem azt gondolni, hogy ez egyfajta visszatérés a gyökerekhez, elvégre a fent említett Henri Cartier-Bresson is egy Kodak Box Brownie-val kezdte. (Amiből nekem is van kettő, de a telefon még kissebb, és a Kodakra nem fejleszt a picplz, így sajnos csak polcdíszek…)…
Nos, amikor pl. teszteszközt, vagy egyéb, beállított témát fotózok, még ma is a DSLR-ért nyúlok, ennyit tehát nem fejlődött a technika az elmúlt egy évben. Minden másra ott van viszont a bármilyen kezem ügyébe kerülő mobileszköz, az eszközök közötti szinkronra pedig természetesen Dropbox (amelyről korábban már említést tettem), az instant képfeltöltés funkciójával.
Bár szinte minden mai Androidos eszköz tartalmaz valamilyen fotószerkesztőt, illetve természetesen a beépített galéria egész jó (Ice Cream Sandwich alatt pedig szuperjó), én lecseréltem a galériámat Quickpic-re. Nagyon gyors, nagyon jól használható – telefonon és tableten is. A közzétételre promotált mobilfotókat (ami nálam az elkészült fotóknak kb. 5%-a) általában Aviary Photo Editorral szoktam gatyába rázni posztolás előtt; ez egy plugin, nem külön app, a galériák (így a Quickpic) megosztási lehetőségei közé épül be, és az összes lényeges alapfunkciót tartalmazza – zseniális. Nálam általában a croppoláson és (gyakran) az Auto Enhance-on kívül sok minden nem történik itt a fotókkal.
A posztolás pedig Streamzoo-ba történik. Sokat gondolkodtam, hogy a Picplz-ről Instagram-ra, vagy Streamzoo-ra térjek-e át, végül a Streamzoo mellett döntöttem. Az Instagram hatalmas felhasználói bázisa nagyon csábító, ugyanakkor a fix 1:1 képarány nálam egy nem vállalható korlát, az én szemem túl gyakran lát 2.39:1-ben. Még akkor is, ha “1:1 is the new 16:9”! És persze az, hogy Streamzoo-t használok, nem változtat a tényen, hogy nagyon inspirált szolgáltatásnak tartom az Instagramot és alapítóját, Kevin Systrom-ot. (Ez a vele készült interjú kötelező anyag!)
Streamzoo: Nemstagram
Apropó, kamera! Az esetek 95%-ában az Android beépített kamera alkalmazását használom, vagy újabban az Ice Cream Sandwich-ből visszaportolt (de ugyanúgy alapszolgáltatást nyújtó) Camera ICS+-t. Vannak azonban kivételek:
- Időnként fejembe veszem, hogy egy témáról HDR-ben jobb képet lehet csinálni. Ekkor HDR Camera+ a választásom
- Remek time lapse alkalmazás létezik Androidra a Lapse It személyében. Igazából sokkal kevesebbet használom, mint gondoltam, hogy fogom, az viszont mindig igaz, hogy játszó babáról amatőr videó helyett time lapse-et készíteni menő!
A szociális (hálózat) munkás
A szociális hálózatok, illetve az ezekhez kapcsolódó tevékenységek mintha születésüktől fogva tableten való fogyasztásra lennének kitalálva. Nem tudom, mennyire fedi ez a mondat a valóságot és főként a magyar nyelv évszázados stilisztikai szabályait, de a tény tény marad: Twittert, Facebookot, és a többieket a leggyakrabban tabletről fogyasztom. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Facebookot tabletről is csak akkor, ha valami életbevágóan fontos dolog miatt szükséges.)
A fő szociális csatorna nálam a Twitter; mobilon TweakDeck-et használom, ennek azonban nincs tablet felülete. Tableten nehéz a döntés a TweetComb és a Plume között: mindkettő nagyon jó felület, és nagyon jól használható. Hosszú ideig mindkettőt használtam párhuzamosan, aztán végül kikötöttem a Plume mellett, a szélesebb körű szolgáltatás (pl. a nekem fontos Bit.ly Pro linkrövidítő támogatás) miatt.
Plume
Cserébe a TweetComb-ot is jegyző Locomo Labs csinált egy tabletre optimalizált Facebook appot Social Me for Facebook néven, ami bár nem tud mindent, amit a hivatalos app, nagyságrendekkel jobban használható.
És végül az élet császára:
A blogger
A blogger sztár, a blogger élete arany. A blogger blogbejegyzést ír, és kisujjából rázza ki a tudást a konferenciákon is, ahol ingyenbelépővel eszi az ingyenkaját. Bloggernek lenni öröm és hasznos.
A realitás persze ennél kicsit árnyaltabb. A blogger iparági híreket olvas. Napi 100-200-at, de van hogy 500-at is. Villamoson (a blogger ezért nem autózik a városban), tévé előtt, evés közben. Fejben folyamatosan rendszerez, trendeket figyel, cikket fogalmazgat, agyat járat. Értékének nagy részét az RSS feed lista képviseli.
A fenti munkafolyamatra sok eszköz létezik, nálam mégis a faék egyszerűségű, és remekül használható, sallangmentes tablet felülettel rendelkező Google Reader vált be. Tömeget hírfogyasztásra ez a legalkalmasabb!
Google Reader
A híreket csillagozom és munkafolyamtól függően (kb. melyik blogba, milyen célból “megy tovább” az adat) különféle módokon megosztom másik appba. Ezek közül a szimpla, Readeren belüli csillagozás mellett a Pocketet (korábban Read It Later) emelném ki, amivel későbbi feldolgozásra mentek el egy bizonyos fajta tartalmat. Felülete letisztult, ráadásul az ipari vezető Instapaper is megjelent Androidra, így remélhetőleg egészséges verseny fog kialakulni köztük, még jobb appokat eredményezve.
A blogger aztán blogtól függően webes felületen, vagy WordPress for Android-ban szerkesztgeti a blogbejegyzését. Cikk jegyzeteket a korábban már említett Catch Notes-ban szerkeszt.
A blogger aztán megállapodást ír alá – papír nélkül, pdf-ben, Adobe Reader segítségével. A legújabb verzió ugyanis már ezt is támogatja – a szolgáltatás neve EchoSign.
Tablet az asztalon, tablet a kanapén
I am a cat and I approve of this setup
Az összeállítás végén pár szót szeretnék szólni egy pár kiegészítőről, ami erősen megkönnyíti az otthoni read-write munkavégzést.
Az első egy billentyűzet. Kevéssé tudott tény talán, de Android tabletekhez remek billentyűzeteket lehet kapni, lényegében netbookká változtatva az eszközt.
A második pedig a tablet állvány, amellyel a tartalomfogyasztás játszi könnyedégűvé válik. Mint alább látható, a célra a Duplo Lego az egyik legjobb, legverzatilisebb megoldás, de ha kéznél van egy 6,5 kilós macska, az is megfelelő lehet.
Sorozatunk következő részében végképp átveszi a munkakerülés a hatalmat, stay tuned!
