Mai alkalmazástesztemen azt fogom körbejárni, hogy mit tehet az, aki a lehető legtöbb emberhez akarja eljuttatni jártában-keltében készített fotóit, de nem elég neki az olyan alap megosztás, mint amit a Flickr vagy a Picasa nyújt. Mert lássuk be (és itt van máris az egyik alapprobléma), hogy egy mobilfotón azért van mit utómunkázni; az automata fókusz, fehéregyensúly és fénymérés miatt bizony időnként el vannak csúszva a színek, a kép hol túl sötét, hol túl világos, de a legtöbb esetben nem elég kontasztos. Mit tegyél tehát, ha ki akar törni belőled a 21. század Henri Cartier-Bresson-ja (a korai, persze), ha felébresztenéd a benned szunnyadó mobil Andy Warhol-t?
Érdekes filozófiai kérdés, hogy van-e értelme napjaink milliárdnyi mobilfotójának, hogy az ezek által generált művészet-túladagolás hogy torzítja a világ művészetének fejlődését. Mivel mi szerencsére nem az Élet és Irodalom vagyunk, hanem az androidportal.hu, most fogadjuk el alapvetésnek, hogy a mobilfotózás jó. Demokratikus módon: ha nem tetszik, nem nézed. Viszont az ember jártában-keltében a legmeglepőbb helyeken találhat valami random szépséget, vagy érdekes kompozíciót, amit aztán a 3G segítségével másodperceken belül mindenki láthat. Aztán persze van az az eset, amikor fotózni kell (mert hajt az ősi fotózási ösztön), de csak nem jön szembe a téma. Akár percek is eltelhetnek így, mit lehet tenni?
Ezt a piaci rést találta meg egy új (-szerű) ágazat, amit én hipsterfotózásnak szoktam baráti körben nevezni: rájöttek, hogy tökmindegy, mi a téma, ha hozzáadsz bizonyos effekteket (konkrétan Lomo vagy monokróm effektet), egy facsavar (vagy mint az itteni példán látható: egy honk-honk kürt) is érdekes kép lehet, mindaddig, amíg nevezett effekt nem válik túl mainstream-mé, amikor is át kell térni egy másik effektre. Ennek a piaci résnek a terméke az instagr.am (iPhone-on) és a picplz(Androidon és iPhone-on is).
Hol jövök én a képbe? Hol jön a harmincas apuka, aki ide-s-tova több, mint 7 éve csinál fotóblogot, és szigorú elvei vannak magával szemben a fotóretusálással kapcsolatban?
Nos, ahogy azt a blogomon a közelmúltban kifejtettem, problémába ütköztem: egy ideje már szinte csak mobillal fotózok; rákaptam az ízére, arra, hogy a témát úgy kell elkapni, ahogy van, nincs nagylátószög, nincs telemacro, nincs képstabilizátor: azt fotózod, ami van, azzal, ami van. Annál is inkább, mert szeretek könnyen utazni, vagyis nem tudom (nincs kedvem) mindig magammal vinni a tükörreflexes szettet. Marad a telefon, mint kéznél levő eszköz, és marad a Candid photography, mint technika. Szeretem azt gondolni, hogy ez egyfajta visszatérés a gyökerekhez, elvégre a fent említett Henri Cartier-Bresson is egy Kodak Box Brownie-val kezdte. (Amiből nekem is van kettő, de a telefon még kissebb, és a Kodakra nem fejleszt a picplz, így sajnos csak polcdíszek…) A probléma röviden az volt, hogy nagyon sok idő telt el a fotó elkészülte és webre kerülése között, a sok, és asztali gépet igénylő köztes fázis miatt.
Egy ideje már a saját magam által hostolt fotóblogon is mobilfotók ékeskedtek, amikre csak hisztogramot, és kontrasztot állítottam… Úristen: kontrasztállítás, mobilfotó… Én is hipster lettem, anélkül, hogy tudtam volna! Ezzel a felfedezéssel a korábbi fotóblog megoldásról némi gondolkodás és egy radikális döntés után átálltam a picplz szolgáltatására.
Eddig a rövid bevezető, lássuk, mit tud a picplz, és lássuk, mit érdemes még feltenni mellé!
A picplz, ahogy a bevezetőben elhangzott, egy szociális fotómegosztó (photo broadcasting) szolgáltatás, a hozzá tartozó alkalmazással. A kamerával készített fotókat egyszerűen, az Android Send To / Share funkcionalitásának használatával, de akár magában az appban elkészítve tudod beküldeni a megosztási folyamatba, ahol aztán több kapcsolódó szolgáltatásban:
- Facebookon
- Twitteren
- Flickr-en
- Tumblr-en
- Posterous-on
- Foursquare-en
tudod promotálni, illetve ha van Dropbox fiókod, akkor a feltöltött kép végleges formáját oda is el tudod menteni. Az app ezen felül képes geolokációt adni a postokhoz, illetve Foursquare-en a fotó postolását checkinnel tudod kombinálni, ráadásul az általad Twitteren, Foursquare-en követett embereket automatikusan be tudja jelölni, hogy ne maradj le a legutóbbi ebédjükről vagy a kutyájukról. Hasznos szociális featúra, mindkét irányban!
Persze az egész kutyagumit nem érne a fotókra húzható effektek nélkül. A megosztási folyamatba beküldött fotókon ugyanis egy sor (ha jól számolom, 7 féle, szor kettő, mert van keretes és keret nélküli) effektet érvényesíthetsz: pl. a “russian toy camera” a népszerű Lomo fotókhoz hasonlatos hatást ad a képedhez, de van itt “the 70s” effekt, ami a szüleid megsárgult építőtáboros fotóit hozza vissza (tudod: a szüleid előbb voltak hippik mint te), vagy “little plastic lens”, ami a kis gagyi automata gépek hangulatát adja hozzá a műhöz. (A szüleid előbb csináltak gagyi fotót, mint te.) Az effektek természetesen instant módon alkalmazhatók, az eredményt azonnal látod, így a magas művészi értéket képviselő “addig bindzsizem, míg jól nem néz ki” módszerrel pillanatok alatt elkészül a mű, amit aztán oszthatsz a szociális hálód felé.
És még egy dolog, ami miatt kifejezetten szeretjük a picplz-t: napjaink fotólenyúlási törekvéseinek világában (ahol pl. a TwitPic magához ragadja a feltöltött fotód tulajdonjogát és ezért tulajdonképpen tönkre kéne menniük) a picplz-nek megadhatod, milyen licensz alatt osztod meg a művet, ráadásul ismeri a mai művész legnagyobb barátját, a Creative Commons licenszet. Így ha valóban betalálsz egy fotóval és esetleg felhasználná valaki, tisztázott jogi körülmények között teheti. Nem tűnik nagy dolognak ez, de hidd el, fontos részlet!
Látható a picplz egyértelmű előnye: olyan szinten leegyszerűsíti az alkotási folyamatot, hogy még ha nem is effektezed a fotót (mint pl. én), akkor is megéri használni, már csak amiatt is, mert így elkészül egy mű, és nem akad el a szándék a fotózok-letöltöm-editálom-méretezem-feltöltöm-megosztom munkafolyamat valamely fázisában. Én, talán a fentiekből sejtheted, emiatt tértem át rá.
A tökéletes munkafolyamathoz még egy dologra volt szükségem, ez pedig egy alap fotóeditáló alkalmazás, amivel a mobilban található kamera korábban taglalt hiányosságait (fehéregyensúly, exposure, kontraszt, iletve ezek hiánya) tudom valamelyest javítani, a fotót az én általam látott valós témához közelebb hozni. Erre pedig jelenleg a PicSay Pro-t használom, amely kb. 800 forintért teljesen megszabadított a gépigényemtől fotóeditálás terén. Hátránya, hogy a legnagyobb méret, amit kezelni tud, 1024 pixel széles, de a picplz-nél ez annyira talán nem zavaró. Cserébe lehet croppolni, kontrasztot állítani, képet forgatni, és persze tud egy rakás olyan dolgot ez is, amire nekem semmi szükségem: clipartok és szövegek beillesztését, stb… Ha tudsz jobb megoldást, megköszönöm, de egyelőre a PicSay nekem megfelel.
Végül, de nem utolsósorban: a picplz integrálható pl. WordPress blogokba ezzel a pluginnel, tehát a régi folyamatok sem törnek el feltétlenül.
Éljen tehát a picplz és a social photo broadcast intézménye, kövessétek egymást és @lipilee -t, fotózzatok!
