Cikkek

Samsung Galaxy Nexus teszt: a referencia

Beharangoztuk, a mobilabban.hu ()kedvessége folytán nálunk járt a Samsung Galaxy Nexus, az új Google referenciatelefon. Egy kellemes együtt töltött hét után a kérdés természetesen kb. az, hogy ultraszuperprémium, vagy ultragigaszuper-prémium kategória-e ez, de azért vannak mélységei a dolognak – lássuk!

Hardver

Kezdjük azzal, amit dobálni lehet: a hardverrel.

CPU: 1.2 GHz-es, kétmagos TI OMAP 4460
Kijelző: 4.65″-es, 1280×720 pixel felbontásó HD Super AMOLED
Memória: 1GB RAM + 16/32GB belső memória
OS: Android 4.0 Ice Cream Sandwich
Hátlapi kamera: 5 Megapixeles, autófókuszos kamera LED vakuval, azonnali fényképkészítés funkcióval (“zero shutter lag”), 1080p videofelvétel lehetőséggel, és extra funkciókkal, mint a háttér kicserélése, vagy az arcok vicces torzítása
Előlapi kamera: 1,3 Megapixeles kamera
Szenzorok: gyorsulásmérő, iránytű, giroszkóp, fényszenzor, közelség-szenzor, barométer
Méretek: 135.5 x 67.94 x 8.94 mm, 135g
Akku: Li-on 1750 mAh
Támogatott hálózatok: HSPA+ 21Mbps/HSUPA 5.76Mbps 850/900/1900/1700/2100, EDGE/GPRS 850/900/1800/1900
Android 4.0.1 Ice Cream Sandwich

Természetesen ezt az ívet már fedtük a Galaxy Nexus bejelentésekor is, sokkal részletesebben.

Bontsuk ki!

A Samsung Galaxy Nexus (mostantól SGN) szép, minimalista dobozban érkezik, amire fehér alapon 1:1 méretarányú SGN fotó van nyomtatva. Ezt kibontva tárul elénk a telefon, töltő, micro USB kábel, és persze a füles. (Ami az általam nem preferált agykatéteres fajta…)

Igazából a SGN-nel kapcsolatban a feketeleves van előbb, maga a hardver kinézete, anyaghasználata személyében.

Először is: a SGN hatalmas.
Nem úgy hatalmas, mint egy Samsung Galaxy S II, sőt, nem is úgy, mint a még annál is hatalmasabb Motorola Droid Razr – a Galaxy Nexus abszolút gigászian brutálhatalmas. Lehet szépíteni, hogy a 4,65″-es kijelző a szoftgombok képernyőre kerülése miatt ekkora, de az igazság az, hogy az egész telefon 1 centivel hosszabb, mint a Droid Razr. Abszolút kétkezes telefon, egy kézzel max Frank Zappa tudná kezelni, esetleg Buckethead, nekünk halandóknak reménytelen. Hogy ezt szemléltessem, csináltam egy kis tesztet a pofonegyszerű Draw! app, és a saját, átlagos méretű kezem segítségével:

A zöld “in” zóna a kényelmes tartásban, kényelmesen elérhető tartomány, kb. a képernyő harmada. Fölötte sárga “meh” megnevezéssel a nyújtózkodós/ínhüvelygyulladásos/telefont-majdnem-elejtős tartásban elérhető területek. Afölött pedig piros “out” jelöli azt, amit egy kézzel reménytelen. A teljes notifikációs terület, a teljes felső ikonsor, és még vagy 2-3 ikon/widget. Mondom: ez a telefon kétkezes. Szerencse, hogy a hangerő és bekapcsoló gombot egy kézzel kényelmesen elérhető távolságba tették.
Aztán: a SGN, nos, unalmas.
Mint műtárgy/alkotás, természetesen (hiszen még el se jutottunk odáig, hogy bekapcsoljuk!) Míg a Droid Razr gyönyörű telefon, és a kevlárral egészen exkluzív az anyaghasználatot tekintve is, a SGN a Samsungnál megszokott szappantartó-műanyagot hozza, a “jaj, mindjárt eltöröm” hátlappal (ez a probléma persze csak az akksi / SIM kártya betételekor probléma), és dögunalmas dizájnnal. Eltartott egy ideig, mire sikerült találni valami olyan szöget fotózáshoz, amiből nem egy fekete foltnak tűnik. Az egyetlen izgalmas dolog rajta talán a Nexusosan görbített képernyő, amin szép mintákat rajzol a visszatükröződő fény – egyébként teljesen egyértelmű, hogy ezt az eszközt mérnökök tervezték. Össze se lehet hasonlítani a Droid Razr-ral, pedig végső soron az is egy elég szögletes darab.

Jegyezzük meg persze, hogy ez hozzáállásilag ilyen, és biztosan van, akinek tetszik. Nekem nem, de be kell valljam, hogy az, hogy a telefon előlapja egy nagy darab átlátszó plexi, nos az valóban elég lenyűgöző, főleg a SAMOLED kijelzővel (de erről majd pár mondattal később.)

Illetve természetesen a készüléken a bekapcsoló- és a hangerőgombokon, valamint a microUSB-n és a 3,5 mm-es (szabvány) jacken kívül nincs is semmi nyílás (még microSD se). A microSD hiányát a Galaxy Nexus WiFi Direct és továbbfejlesztett NFC-támogatással (NFC Beam technológia) kompenzálja.

Persze a Google nem azért csinálta a Galaxy Nexust, hogy a hátlapot nézegessük – kapcsoljuk hát be!

Bekapcsolva

A Galaxy Nexus igazi ereje… nos, több dologban rejlik. Az első már a belogolás előtt látható:

A kijelző (mellékvágány)

Előreveszem, mert ez nekem ma a non plus ultra. Pentile ide, pentile oda, az 1280×720 pixeles HD Super AMOLED a maga 316 ppi pixelsűrűségével egy csoda, ennél szebb most egészen biztos nincs. Az iPhone IPS TFT-je egy ügyes próbálkozás ppi terén, a Galaxy S II SAMOLED+-a pedig szép színű – ha láttál már ilyeneket, képzeld el őket egyesítve. Megvan? Na ez a Galaxy Nexus képernyője. És míg 540×960-nál (Droid Razr SAMOLED) még látszanak (ha icipicit is) a pentile megosztott szubpixelei, 316 ppi-nél csak egy homogén, egybefüggő felületet látsz, olyan, mintha színes matt fotópapír lenne betéve az üveg alá. Csak azért néztem HD Youtube videókat, hogy a képernyőben gyönyörködhessek. Mivel a SAMOLED-en a fekete valóban fekete (és nem nagyon sötét szürke), az Ice Cream Sandwich szoft gombjai is itt érvényesülnek leginkább – ezzel a felbontással és színekkel tényleg olyanok, mintha a telefon része lenne a gombsor, az ICS így, erre van kitalálva.

No de térjünk vissza a “Bekapcsolva” fejezethez.

Szóval ott tartottunk, hogy bekapcsolás után egyből arcon üt a gyönyörű kijelző egy szuper bootanimáció formájában. A telefon másodpercek alatt felbootol, és login után (ami után pedig egy kedves “Welcome to Nexus” emailt is küld a Google) máris elkezdhetünk játszani a másik csodával, az Ice Cream Sandwich-csel. (“Kisfiam, ne játssz az étellel!”)

Ice Cream Sandwich – benyomások

Nem titok, hogy az Android 4.0 egyik legfontosabb újítása az UI: végre kinézetben is utánamentek a funkcióknak, tele van szép és hasznos újdonságokkal a rendszer. Pár dolog, észrevétel, megjegyzés, abszolút a teljesség igénye nélkül:

A notifikációk ugyanúgy működnek, mint a CyanogenMod-ban: “swipe to clear” a technológia neve, jobbra-balra rántva tudjuk egyesével tisztogatni az értesítéseket.
Face unlock: mondjon ki mit akar, nekem tetszik, beállítottam, használtam. Pillanatok alatt megtalálja az ember arcát, ha van kellő fény, igaz, a sapka már pl. összezavarja, és természetesen az is, ha leveszem a szemüvegemet. Ekkor gondolkozik egy kicsit az eszköz (gyanakodva néz), majd bekéri az unlock pattern-t. Társaságban vicces face unlockolni, kb. egyenlő egy “nézzétek emberek, Galaxy Nexusom van!” üzenettel az, ahogy szépen feltartod az arcod elé a készüléket. És igen, kipróbáltam, működik fotóval is. Ezzel együtt is jó funkciónak tartom – ha valaki tudja, hogy a telefon tulajdonosa hogy néz ki (le tudja fotózni), az unlock pattern-t is le tudja lesni. Ez tehát nem egy “kemény” biztonsági megoldás, de kíváncsiskodó tekintetek ellen azért véd.
Az Ice Cream Sandwich-re átdizájnolt Google Appok szépek, a dizájn konzisztens, de vannak még sorjás sarkok. A Gmailből pl. üzenet nézetből nem lehet archiválni az adott üzenetet (miért), a Naptár riasztásain helyenként két sorba törnek egysoros üzenetek – ezeket nyilván pillanatok alatt javítani, iterálni, frissíteni fogja a Google.
A People funkció (erre cserélték le a kontaktlistát) szuper. Szép, hatékony, nagyon tetszik a kontakt infó és a Google+ profil integrálása.
Az új böngésző iszonyatosan gyors. Valószínűleg átírták a teljes render engine-t (bár állítólag ez még nem a Chromium), azonnal elkezdi megjeleníteni az oldalt, ahogy elindítod a töltést. Ráadásul a bookmarkokat szinkronizálja az asztali Chrome(ium) böngésződ bookmarkjaival – mindezt úgy, hogy a bookmarkokról prewiew-kat (tehát nem csak pl. favicont, hanem egy teljes oldal előképet) ment, ami zseniális. Ezen kívül minden látogatott oldal lementhető későbbi, offline üzemmódú olvasáshoz.
Zavaró dolog a kereső- és a menügomb hiánya: alapból csak 3 szoft gomb van alul: vissza, home, alkalmazások. Menü gombot az alkalmazások adnak (többnyire a jobb felső sarokban), de vannak régi appok, ahol ez valamiért kimaradt (gondolom ki kell majd adjanak egy ICS-re optimalizált verziót); keresőgomb helyett pedig minden képernyő tetején van egy Google Search mező – ez szuper, de az már pont az a terület, amit (lásd fent) élő ember nem ér el egy kézzel. E.T. persze könnyedén hazatelefonálhat, és indíthat Google keresést. (Erre a problémára egyébként a custom ROM-okban már jönnek is a fixek.)
Vannak viszont életjobbító kis apróságok: pl. a zenelejátszó kontrollja bekerült a notification-ök közé, tehát bármikor gyorsan elérhető – ha viszont a zenelejátszó app van épp megnyitva, akkor nincs ott (hiszen ott van a nyitott zenelejátszó) – ilyenekre is gondoltak!

A legzseniálisabb funkciónak mégis a “Mikrobák” élő háttérképet tartottam, mert ennyire egységsugarú felhasználóvá butított/okosított az új, redesignolt élmény.
A Mikrobák egy interaktív élő háttérkép: a képernyőn, a widgetek és az ikonok mögött mikrobák skeráznak jobbra-balra a fekete háttér előtt, kaját keresve. Ha olyan helyre tappantasz a képernyőn, ahol nincs ikon vagy widget, akkor kaját dobsz (kis fehér pöttyök képében) a mikrobák elé. Ettől egyes mikrobák megijednek, de aztán ők is rárabolnak a virtuális tubifexre, telezabálják magukat, nőnek, majd osztódnak. Zseniális minitamagocsi, hosszú percekig el lehet őket nézegetni! (Továbbgondolva pedig képzeljük el, mi mindenre jók lehetnek az interaktív háttérképek a jövőben.)

A cikk végére most kivételesen sok képernyőképet tettem – ha érdekel, hogy hogy néz ki az Ice Cream Sandwich, böngészgesd át.

Kamera

A Galaxy Nexus másik nagy újítása a “Zero Shutter Lag”, vagyis a 0 mp késleltetésű kamera. És itt nem a marketingesek ötletéről van szó, a kamera tényleg iszonyatosan gyors, gyakorlatilag azonnali. A gyorsaság miatt (megfigyeltem) kb. kétszer annyi képet csinálsz, mint kéne, de ez így van jól, mert adnak egy zseniális képszerkesztőt is a rendszerhez. Azt kell mondjam, hogy a Google nehéz perceket okozott a Marketen található képszeresztő appok gyártóinak, a Képszerkesztő mindent tud, amit kell: átméretez, croppol, vörösszemez, forgat (90°-onként, és “kiegyenesítés” léptékekben is), szaturál, kontrasztol, hipster-effektel. Tényleg nincs semmi, amit innentől külső appban akarsz csinálni.

Az újratervezett Gallery appból aztán sokkal triviálisabb a képek megosztása külső alkalmazásokba, mint eddig – pedig eddig is nagyon egyszerű volt.

És bár a kamera “csak” 5 Megapixeles, a képek minősége kárpótol ezért. A cikk alatti galériában a jellegzetes fényképező üzemmódokból találtok egy-egy tesztfotót. Elöljáróban 3 megjegyzés:

Az éjszakai mód meglepően jó. Gyorsan elkészül (tehát nem mozdul be), megfelelő fényerejű és hőmérsékletű képek készülnek.

(A nagyobb méretű képet a cikk alatti galériában találod.)
A makró üzemmód is egészen jó, kb. 2 cm-es közelponttal (pl. a Droid Razr esetében kb. 5 centi volt a makrófókusz – ebből is látszik, hogy nem minden a pixel!)

(A nagyobb méretű képet a cikk alatti galériában találod.)
És végül: panoráma üzemmód. Pofonegyszerű használni, szuper eredményt ad. Nagy fényesség-különbségeknél azért meglátszik a módosított exposure – itt a tesztfotón jól látható, hogy a középső, napos/tükröződő Dunás résznél más beállítások vannak, mint a bal szélső hídi résznél – a Nexus persze próbálja mindezt átmenetesen megoldani.

(A nagyobb méretű képet a cikk alatti galériában találod.)

Ne feledkezzünk meg a videóról sem, ami nem egy nagy durranás, de azért 1080p-ben ez is felvesz. Hogy meglegyen az összehasonlítás, felvettem ugyanazt a margit-hídi sétát, amit a Droid Razr-ral is:

[video:http://www.youtube.com/watch?v=s_KkufqD6d8]

Akku, teljesítmény

Az akkumulátort 2 üzemmódban is lemerítettem. Átlagfalhasználással (állandó 3G, sok email, kis videó, kis játék, kis zene, random töttyölés) meglepően jól teljesített: 1 nap 19 óra alatt is csak 12%-ig merült. Állandó WiFi, és komoly World of Goo használattal viszont sikerült 13 óra alatt is térdre (illetve 13%-os riasztási szintre) kényszeríteni. Kimondhatjuk azért, hogy az akksi nem teljesít alul, a telfon teljesíményéhez mérten nagyon sokáig bírja.

Bár a sebessége bármilyen referenciaszám nélkül is nagyon meggyőző, két benchmarkot is futtattam a Galaxy Nexuson a hagyomány kedvéért:

a CF-Bench kicsit a Samsung Galaxy S II szintje fölé helyezte a Nexust;
a Quadranton viszont érdekes módon 2000 pont alatt teljesített.

(A benchmark eredmény scscreenshotok a galériában lesznek.)

Általános tézis, hogy a benchmark kb. annyit mond el a telefonról, mint az IQ teszt az emberről, ezzel együtt a Quadrant vélhetően valami oprendszer szintű optimalizálás hiányán hasal el, egyértelműen a Galaxy S II fölötti szint a Galaxy Nexus. (Update: Jogos olvasói komment nyomán ez valószínűleg a jobban hardvergyorsított oprendszer miatt érződik így. Valójában a SGSII-nek jobb a GPU-ja.)

Árazás

A tesztkészüléket (mint a Droid Razr-t is) a mobilabban.hu (keresd őket Google+-on: ) bocsátotta rendelkezésünkre. Természetesen importálják is, kártyafüggetlenül bruttó 219 000 forintért megajándékozhatod vele magad karácsonyra – ha pedig pl. a teljes családnak vagy cégednek vennél, 5 db. vagy afölötti vásárlás esetén 197 000 forintért utánad dobják. A srácok tavasszal indítják a mobilabban-shop.hu webáruházat, ahol még egyszerűbben hozzájuthatsz ilyne és hasonló a high end készülékekhez.

Összességében

A Samsung Galaxy Nexus méltó utódja a Nexus S-nek. Ha a készlüék dizájnján (illetve annak viszonylagosságán) túlteszed magad, nem fog csalódást okozni. Én személy szerint dizájnban a Motorola Droid Razr-t preferálnám a kevlár házával, és még a kisebb felbontású PenTile sem fájna annyira. Ez viszont mégiscsak a Google referenciakészüléke, márpedig én mindig is vanilla Android fan voltam. De hát ahogy a népi bölcsesség mondja – ez a választás legyen a legnagyobb problémám!

(x) hirdetés