A Sony Ericsson Magyarország jóvoltából újabb újhullámos Sony Ericsson készülék került párnapostesztelő karmaink közé: a Sony Ericsson Xperia Live with Walkman, vagy ha nem akarjuk a cikk felét a név leírásávl tölteni, a WT19i. Walkman legutóbb 1992 környékén volt a kezemben, emlékszem hogy el voltam ájulva a kölcsönkapott Rage Against the Machine kazitól, hogy ronggyá hallgattam a Pearl Jam – Ten albumot, a 11 grunge humusz gyűjteményét. Az új zenéknek ma már nincs akkora varázsa, lássuk, mennyit tesz hozzá egy Walkmanosított telefon!
Hogy nehogy speckók nélkül induljon a reggel
- 1 GHz Qualcomm Snapdragon processzor
- 512 MiB RAM, 1 GiB ROM, ebből 320 MiB érhető el felhasználói alkalmazások számára
- 3,2″-os, 320×480 pixel felbontású kijelző
- 5 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval, 720p videóelvétel lehetőséggel
- 0,3 Megapixeles előlapi kamera
- FM rádió
- 1200 mAh akku
- 1,00 W/kg SAR érték (EU)
További részleteket a PDAdb-n találsz.
A hardver
A Live az összes jelenlegi Sony Ericsson közül a leginkább szappantartóra hasonlító készülék, az ember óhatatlanul arra gondol, hogy biztosan vízálló a telefon, pedig nem az. A 3,2″-os kijelző nagyjából behatárolja, hogy mekkora szappantartó (inkább az utazós méret, amibe a szállodai szappant teszed), és ez konzisztens: a vastagsága is kb. szappantartónyi, megkockáztatom, hogy a súlya is – és az anyaga is. Az én kezemnek egyértelműen kicsi a test, és míg az Xperia Mini Pro ezzel együtt valahogy jól használható maradt, a Live egyszerűen kicsúszott a markomból – ez külön érdekes, mert a Live kapott egy csúszásgátló jellegű hát- és oldallapot (vagyis hátlapot, ami oldalra is kiterjed), de amint egy pici izzadság is keveredik a tenyér és az anyag közé, menthetetlenül útra kel az mobilhigiéniai tartozék.
A szappantartó védelmében annyit azért mondjunk el, hogy bár nem volt alkalmam kipróbálni, ránézésre üthető-vágható az eszköz. Mint ahogy utazó szappantartót se láttunk eltörni, az anyaghasználatból ítélve ez se nagyon fog.
A telefon testét alapvetően nagy hardveres gombok határozzák meg: elöl a nagy Home (mellette kapacitív manü és vissza gomb), a telefon tetején egy jó nagy színes keret közepén 3,5 mm-es jack aljzat (a keret később még jelentőséget kap), mellette egyik oldalon szintén jó nagy bekapcsoló gomb, másik oldalon pedig (figyelem!) Walkman gomb. Ez a Walkman gomb konkrétan az Androidos zenelejátszóra vált és vissza, úgyhogy nem fogjuk kopottra használni (hiszen a képernyőről egyszerűbben odajutunk).
Aminek még nyílást vágtak a szappantartón: a telefon hátlapján kapott helyet egy telefonhoz képest jó nagy sztereó hangszóró. Budapest parádén ne ezzel dj-zzünk, de meg kell hagyni, hogy hangja, az van: több ízben kaptam az éjszakai töttyölgetés közben majdnem szívinfarktust, amikor valami addig el nem indított app agresszíven és kérdezés nélkül rámkiabált a zenéjével. Természetesen oldalt hangerő és hardveres fényképező gombok is találhatók, és külön dícséret jár a SE-nek, hogy egy ilyen “alap” készülékbe is belekerültek a notifikációs LED-ek.
A rendszer
A Live a Sony Ericssontól megszokott rendszert kapta, és ez előny:
- A rendszer friss: a nálam járt készüléken Andriod 2.3.5 volt
- A launcher custom: a 3,2″-os kijelzőre optimalizált megoldás (amit az Xperia Mini Pro kapcsán már dícsértem) továbbra is talán a legjobb launcher, amit készülékgyártótól látni
- A készülék pattanós: a Sony nem nagyon nyúlt bele az alap Gingerbread-be, ahol igen, ott többnyire érzéssel
Ami még nagyon jó: az onscreen billentyűzet swype-szerűen (vagyis csúsztatással, nem tappantgatva) is használható, és mivel tud magyarul is, ez nagyon hasznos featúra.
Nagyon jó az FM rádió app is, első indításkor végigscanneli a spektrumot és onnantól könnyebb csatornát váltani – ezen kívül nagyon ügyesen van megoldva a rádióállomások “kedvenc” státusza, aka. csillagozása.
A vókmen
És akkor lássuk, mit jelent a Walkman integráció (a Walkman gombon kívül), ami köré ezt a készüléket építették.
Nos, ránézésre nem sokat. Az Androidban természetesen van alapból is zenelejátszó, ezt toldották meg szociális (=Facebook) integrációval, és egy gombbal, amivel dalszöveget, karaoke videót, Wikipedia bejegyzést kereshetünk az éppen hallgatott zenéhez/előadóhoz. Jut eszembe hallgatás: mint a Sony Ericssonoknál általában, ennél a készüléknél is felejtsük el, hogy akármilyen jöttment szabvány headsetet csatlakoztatunk. Szánalmas próbálkozásunk eredménye egy “Accessory not supported” üzenet lesz, nem zene. Sony telefonokba Sony headsetet!
A másik legfontosabb Walkman funkció: a jack aljzat körüli keret zenére villog, hát nem fantasztikus? (Mondtam, hogy szerepet kap még, igaz?) Hogy ez mennyiben növeli az élményt, azt nem tudom, mindenesetre a tizenéveseknél öregebb generációt ezzel nagyjából ki is zárta a célcsoportból a gyártó.
A zenelejátszó kapott equalizer beállításokat, also known as effektek. Így pl. empirikus úton megtanultam, hogy a Rammstein rockzenét játszik: minden más beállítással mínősíthetetlenül szólt a Reise, Reise, rockon viszont egész jól.
Akku, teljesítmény
A Live a szokásos Android szintet hozza akkuban: állandó 3G, sok email, kis web, Youtube, általános használat közben 1 nap alatt kb. 80%-ot merül, vagyis az “este töltöd” kategória.
Teljesítményre pedig az egymagos telefonok felső kategóriáját: az 1500 körüli Quadrant nyilván részben a kis képernyőnek is köszönhető, mindenesetre szép eredmény papíron is, és valóságban is: a Sony-nál manapság már fel sem merül az akadozó alaprendszer, minden pattan, minden gördül – jó használni ezeket a telefonokat, és látszik, hogy igazából GigaHertz fölött tulajdonképpen már csak az élvezetért ketyegnek a mai procik.
Kamera
A Live 5 Megapixeles kamerát kapott, aminek van pár érdekessége. Egyrészt van benne képstabilizátor, ami főleg videónál (konkrétan: 720p videónál) látványos.
Másrészt van benne “Sweep panorama”, ami annyit tesz, hogy kattintgatás nélkül, egyszerűen a telefont végigpásztázva a tájon elkészíti neked a panorámádat. Szuper funkció, az Ice Cream Sandwich-ben már alapból kapjuk, addig viszont extra.
Aztán van “3D sweep panorama” is, ami ugyanez, csak 3D-ben, ami még az ICS-ben sem lesz. Érdekessége viszont az, hogy bár a Live el tudja készíteni, a létrejött .MPO file-okat nem tudja megjeleníteni. Így kénytelen voltam a saját szemeimet használni és újra megnézni biológiai módszerekkel a Margit-híd közepéről a Budapest panorámát. Még szerencse, hogy itt lakom!
Összességében a kamera valahogy elmarad a többi nálam járt Sony-tól. Az is lehet, hogy csak az ősz és a más fényviszonyok, vagy az Exmor technológia hiánya, de nekem valahogy nem voltak ezek a referenciaképek azon a szinten, mint pl. az Xperia Mini Pro-val készültek. A cikk végén található galériában mindenki maga döntheti el, hogy ez most jó vagy nem. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem jók: még mindig a mobilfotózás felső kategóriájába helyezem ezeket a fotókat.
Összességében
A Sony Ericsson Xperia Live with Walkman-nak nem én vagyok a célcsoportja, ez egyértelmű. Az látszik, hogy az egyébként általánosan remek Sony-féle Android adaptáció köré ezúttal olyan hardvert építettek, ami általam nem használt funkciókat ad, esetenként olyat (villogó jack aljzat), aminek egyáltalán semmi értelmét nem látom. Szerencsére nem az én dolgom kitalálni, hogy az egyébként nagyon erős Walkman brand-et hogyan lehetne jobban kihasználni a mai világban, véleményem szerint ez még nem az.
Hozzáteszem: a készülék ára alapján inkább a “megveszem a kislányomnak iskolába járáshoz” lehetett a célcsoport, tehát inkább Sony Walkman with Xperia Live Phone lehetne a neve, aztán a kislányom ütheti-vághatja, és remélhetőleg egyben marad. De itthon még így is nehéz legitimálni egy eszközt, ami a 0 forintos Androidokon felül igazából annyit nyújt, hogy villog, és lehet vele effektezni a zenét. Akkor már inkább egy Mini Pro, amivel tud rendesen SMS-ezgetni.
