Amióta megjelent a CES-en (még idén januárban), tetszett nekem a Sony zászlóshajója, a megjelenésekor “világ legvékonyabb telefonja” badge-et magáénak tudható Sony Ericsson Xperia Arc. Így aztán örültem, hogy most a kezembe foghatok egyet, mi több: hétköznapi használatban tesztelhetem.
A készülékért köszönet a Sony Ericsson Magyarországnak.
Hardver
Ezer szónál többet érhet egy processzortípus, lássuk, milyen fontosabb hörcsögök és manók hajtják belülről az Xperia Arc-ot:
- 1 GHz-es Qualcom MSM8255 Snapdragon CPU, Adreno205 grafikus maggal
- 512 MB RAM és 512 MB Flash EEPROM, ebből 287 MB érhető el felhasználói programok számára (microSD bővíthetőség persze adott)
- 4,2″-os, 480×854 pixeles felbontású TFT kijelző
- 1280×720 pixel (tehát 720p) felbontásra képes HDMI Type D video out
- 8 Megapixeles hátlapi kamera LED vakuval, 720p videofelvétel képességgel
- 1500 mAh akku
- FM rádió
- 0,66 W/kg EU SAR érték
A teljes speckó természetesen a PDAdb-n található, a SAR értékeket a SARdatabase.com-ról gyűjtöttem.
Ami a speckókból látszik: mai szemmel nem csúcskategóriás a hardver, egymagos proci van benne és nem túl sok belső memória (persze bővíthető). Érdekes még, hogy tulajdonképpen a specifikáció a korábbi zászlóshajó Sony Ericsson Xperia X10-zel van pariban, hol kicsit több, hol (meglepő módon) kicsit kevesebb: több RAM van benne, de feleannyi ROM; a proci ugyanolyan sebességen fut, de az Arc-ban egy generációval újabb a Snapdragon; a SAR értéket viszont sikeresen lefelezték az Arc-ban az X10-hez képest, a végeredmény pedig egy ipari szinten is szuper alacsony érték lett.
A piac többi szereplőjétől nyilván designban és operációs rendszerben fog akarni differenciálódni a gyártó – lássuk hogy sikerül neki!
Külsőségek
A Sony dizájnerei jó munkát végeztek az Xperia Arc-on: a telefont egyértelműen a 8,7 mm-es vastagsága és a különös, ívelt forma határozza meg. Bár a 8,7 mm-t azóta a Samsung überelte a Galaxy S II 8,49 mm-ével (érted, teljes 0,21 mm-rel vékonyabb!), a Sony jó irányba lépett kommunikációval, hogy az egyedi formát hangsúlyozta a terméken névvel is, reklámmal is: az Xperia Arc egy jól megjegyezhető, egyedi forma. (Fogadok, hogy kaptak rá mintaoltalmat is.)
Ami kevésbé látszik a képeken, és sajnos nekem kevésbé is tetszik, az az anyagfelhasználás. Az előlap természetesen többé-kevésbé oké, hiszen 4,2″-os kijelzőnél az előlapot a kijelző uralja. Az Arc esetében a kijelző alatt még találhatunk (szintén az Xperia telefonokra jellemző módon) 3 krómozott gombot: vissza, home, és menü. (Ide kívánkozik: az alsó gombok nincsenek kivilágítva, ezért ha nem tudod a gombok sorrendjét, este fonák helyzetbe kerülhetsz.) Apróság, de tetszik a Sony Ericsson és az “XPERIA” felirat elhelyezése és színezése (krómhatása), exkluzivitást kölcsönöz az előlapnak. Az oldalsó krómcsíkok szintén marhajól néznek ki, vitán felül. Amivel problémám volt, az a hátlap: ezt a Sony az X10-ben sokkal jobb anyagból kovácsolta, az Arc-on ez a fröccsöntött és kék festékkel random pöttyözött hátlap azt az érzetet kelti, mintha 2 hónap használat után elkezdene kopni és elő akarna majdan tűnni alóla az a bizonyos törtfehér puha műanyag alap, amire festettek. Jobb lett volna valami szép homogén matt felület ide!
Ezzel együtt összkép szempontjából az Xperia Arc szép tárgy (a jegyzeteimbe azt írtam: “alakja gyönyörű”), jól simul a kézbe, és nem utolsó sorban: 117 grammos súlyával (tömegével) nagyon könnyű. Nem esik nehezemre öltöny-nyakkendős setupokhoz ingzsebbe elképzelni.
Alaprendszer
Mielőtt rátérek a rendszerre, egy kis ipari kitérő.
Nem titok: régebben sokat szapultam a Sony Ericsson-t a frissítési politikájuk (illetve annak hiánya) miatt. Az, hogy 2011 elején egy zászlóshajó készüléken Android 2.1 ketyegett, de pláne, hogy egyáltalán volt még olyan készülékük, amin 1.6… Nos, ez meglehetősen negatív képet festett akkor a gyártóról. Ám a Sony (multicégtől egészen ritka módon) felismerte a helyzetet és pont azt lépte rá, amit a felhasználók vártak: vállalást tettek, hogy friss verziókat használnak és gyorsan frissítenek, és elkezdtek aktívan kommunikálni sok fronton a felhasználói és fejlesztői közösséggel. Olyannyira, hogy Hírhétfő rovatunkban többször is “Így kell ezt csinálni” kategóriát kapott egy-egy fontosabb lépésük. És olyannyira, hogy a közelmúltban az Xperia X10 is kapott egy Gingerbread alapú gyári ROM frissítést, és újra nagyon jó telefonná vált. Ebbe a környezetbe csöppen az Xperia Arc, a maga frissnek tekinthető Android 2.3.3 rendszerével. (Definíció ötlet a frissre: ha az aktuális CyanogenMod verzió is ugyanezt használja, akkor friss.)
Nos tehát: a Sony jót alkotott. Az alaprendszer nagyon pattanós, nem is érezni rajta, hogy “csak” Snapdragon van alatta, még az összes rendszeranimációt bekapcsolva se. A Timescape, mint a régi főellenség most használható sebességű lett, amit annak tulajdonítok, hogy energiát fektettek az optimalizációba, hiszen az animáltsága ugyanúgy megmaradt. (Azért 10 perc Timescape böngészés után könnyen megtalálható, hogy hol van a proci a telefonban. Hideg, langyos, meleg…)
A Sony saját launchere kifejezetten tetszik: foldereket kezel a home screenen, így könnyű kategorizálni az alkalmazástípusainkat, nyitott folder esetén a folder háttere félig áttetsző, így az alatta levő asztalrészlet is látszik… Elegáns. Az app drawer-ben pedig ikonon hosszan tappantva minden “wobbly” lesz (elkezd rezegni) és várja a további parancsaidat: törlés, mozgatás, stb. Ha pedig törlöd, a kuka teteje kidobás után zörög. A sját médialejátszó widget lejátszás közben pezseg: (amennyire megfigyeltem a zene intenzitásától függően) kis buborékok törnek fel belőle, ahogy halad előre a kis bütyök az épp hallgatott számban.
Van egy csomó ilyen apróság, amik annyira belesimulnak a rendszerbe, hogy nem zavaróak (nem fél másodperc extra animáció egyik sem), de kifejezetten élvezetes tőlük használni a rendszert, és ismétlem, mert fontos: nem érzed úgy, hogy ezek terhelnék a rendszert. Me gusta.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a *Scape-t jónak tartom. Az optimalizált felület alatt ugyanis elég hamar következetlenségeket/sorjásságot találunk: a részletes, görgethető négyzet nagyon nagyvonalúan van tervezve, egyszerű, mint a faék, és ha egy tweetet vagy Facebook üzit részleteiben akarok megnézni, ahhoz minden esetben webböngészőt nyit a rendszer, még akkor is, ha egyébként már feltelepítettem a hivatalos Twitter vagy Facebook klienst. Valamiért az SMS-eimet mindig a lista legtetején tartotta, akkor is, ha már érkezett azóta szociális üzenet, márpedig engem a tweet jobban érdekel, mint a legutóbbi bankkártyahasználat-értesítő. Az ilyen apróságok miatt a TimeScape akkor jó, ha igazából csak görgetni akarod a timeline-jaidat; ha bármit kezdeni is akarsz velük, elég gyorsan eljutsz oda, hogy TimeScape widget le, hivatalos Twitter/Facebook app és widget föl. Itt még van hova fejlődni: van potenciál a TimeScape-ben (mert végülis jó a design koncepció és most már gyors is), de hétköznapi “power user” használatra nem ajánlom. Szerencsére a rendszer általános teljesítménye annyira üdítő, hogy a megfelelő appok feltelepítése után a TimeScape csak egy múló kellemetlen álom marad.
Kijelző, kamera
Az Xperia Arc kijelzőjében a Sony Bravia engine dolgozik, ami a marketing maszlag szerint tisztább, zajmentesebb képet ad, összességében szebb kijelző élményt. Kétségtelen, hogy bár nem egy IPS, vagy AMOLED, a Sony kihozta a kijelzőből, amit lehet. De ha a szemeinket akarjuk kényeztetni, arra a legmegfelelőbb céleszköz az Arc kamerája.
A Sony telefonok mindig is híresek voltak a beépített kamerájukról. (Ezt a cég tudja is, és bár már nem szokás, a telefonon külön hw gomb van a kamera elsütésének szentelve – ez jó.) Már az X10-nél el voltam ámulva tőle, aztán az X8 sem okozott csalódást, és most az Xperia Arc is beállt a sorba, és hozza, amit elvárok tőle: a készülék 8 Megapixeles kamerájával szuper minőségű képeket lehet készíteni. Nem tudom, hogy az Exmor R technológia a képek mely minőségi jellemzőjéért felelős, de az biztos, hogy Alfred Exmor nagy ember volt, hogy feltalálta. Gyönyörű színeket rögzít még rossz fényviszonyok között is, a makró módja pedig nagyon közelről kimagaslóan jó képeket eredményez. Már az X10-nél is állítottam, és most csak még igazab lett: ha ez a telefon van nálad, a kompakt és bridge kategóriás gépedet otthon is hagyhatod.
Ami még feltűnt a kamerával, a családban fellelhető HTC Desire-rel és Nexus S-sel történő összehasonlításban: a kamera app egy kicsit talán lassabban indul el, viszont ha egyszer betöltötte a keresőt és a funkciókat, gombnyomásra sokkal gyorsbban készít képet. Ez szintén előny, a mobil kamerák elég gyakran szenvednek a “lenyomom, kávézok, elsüti” teljesítmény-problémától, pedig a “kávé” és “süti” szavakat szívesebben használnám más szókapcsolatban. (“Lenyomom a sütit, elkávézok.” Vagy valami ilyesmi.)
A cikk alatti galériában természetesen találtok néhány tesztfotót. A méreten kívül semmiféle retus nem történt rajtuk.
Akku, teljesítmény
A telefon Quadrant benchmarkon 1485 pontot hozott. Ez természetesen nincs pariban a kétmagos készülékek 2000+-os pontszámaival, ilyet ne is várjunk egy Snapdragontól, hacsak nincsen szemérmetlenül overclockolva. Az akkuteljesítményben pedig az átlag pozitív végén helyezkedik el. A szokásos “teszthasználatom” (állandó 3G, sok email, sok Twitter, kevés net és Youtube, némi játék) mellett egy teljes nap alatt 100%-ról 25% körülre csökkent az akku töltöttsége. Vagyis ha kimarad egy éjszaka töltés nélkül, nem kell aggódni, reggel még fogsz tudni taxit hívni a telefonról, sőt, minősített esetben még meg is tudod nézni GPS-en, hogy hova keveredtél.
Összességében
A Sony Ericsson Xperia Arc ma már középkategóriásnak számít egymagossága miatt. Ebben a kategóriában viszont az én szememben a prémium érzetét adja: design-ja, a szépen kidolgozott és jól működő rendszere, kamerája, és nem utolsósorban a Sony Android verziókövetéssel kapcsolatos vállalásai révén nagyon sok területen veri a hasonló hardverrel érkező vetélytársakat. Mivel szerencsére 40-50 ezer forinttal a kétmagos bestialitások alá van árazva a szolgáltatóknál, bátran tudom ajánlani azoknak, akiknek nem feltétel az abszolút csúcsteljesítmény, de szeretnének egy exkluzívabb kinézetű, mégis jól használható eszközt vásárolni.
