A Sony Ericsson jóvoltából kb. 1 hétre hozzám került tartóstesztre (vagyis napi szintű használatra) a Sony Androidos zászlóshajója, az X10, teljes nevén a Sony Ericsson Xperia X10. Összességében olyan volt ez a hét, mint egy középhosszú házasság, volt benne jó is, meg kevésbé jó is, de a családi nyaralások kivétel nélkül mindig jól sültek el, és végül a gyerektartásban is mindkettőnk számára előnyösen tudtunk megállapodni.
Lássuk hát!
Először is, hardver: minden korábbi kételyem ellenére a készülék jól néz ki. A képernyő méreténél fogva persze az egyébként használt HTC Dream-emnél nagyobb, viszont nagyon szép anyagokból rakták össze: a hátlap egy darab homokfújt hatású (“matt”) műanyag, benne persze nyílás az objektívnek és a vakunak, valamint Sony Ericsson logo és az XPERIA felirat; az előlap pedig 3 db. krómozott gombon kívül egy nagy darab plexi, amitől nagyon exkluzív hatású lesz a cucc, az mindig jó, amikor nincsen “szeletelve” egy telefon, vagy akármilyen eszköz előlapja, egyszerűséget sugall. És ami egyszerű, az szép. Oldalt pedig van egy sötét króm csík, amiről az embernek valami Audi jut eszébe, nem egy telefon. Szóval mondom, a telefon olyan “VIP” külsejű. Mikrofon, hangszóró jó helyre került, sose takartam el, viszont a kamera elsütőgombját többször véletlenül megnyomtam. Persze az ilyen gomb elhelyezése értelemszerű (a landscape módban levő készülék “jobb felső sarka” kell legyen), úgyhogy a hiba bennem van.
Ha már kívülről kiveséztem a telefont, nézzünk kicsit bele is. Persze emiatt nem kaptam szét, de a pdadb révén természetesen tudjuk, hogy egy tipikus Snapdragon alapú eszközzel állunk szemben:
- 1 GHz-es Qualcomm Snapdragon proci
- 384 MB RAM
- 1 GB ROM
- 4″-es, 480×854 pixeles kapacitív TFT
- 8 megapixeles kamera, 720p videofelvétel támogatással
- 1500 mAh akksi
- 1,25 W/kg (10g) SAR érték
- és a többi szokásos Androidos hardware feature: GPS, WiFi, microSD, stb.
Ezekhez pár gyors megjegyzés:
- A készülék a Quadrant alapján nagyjából az eredeti Nexus One-nal van pariban teljesítményileg. Ez érthető is: Snapdragon+Eclair, ilyen a sebessége. Ma már vannak gyorsabbak, de kielégítő a sebesség (erről azért később majd szólok részletesebben). Ennyi RAM-mal természetesen a taskváltások, alkalmazás-indítások sem okoznak problémát, a telefon gördülékenyen használható. FroYo-val természetesen nyilván jóval gyorsabb lehetne.
- A képernyő gyönyörű. Élénk, szépek a színek. Tudom, nem egy Retina Display, de simán megállja a helyét a mai mezőnyben.
- Az akksi teljesítménye a szokásos: ha használod is (és nálam állandóan be van kapcsolva a 3G, és itthon elég sokszor a WiFi-t használom; valami internetkapcsolat mindig él a telefonon), akkor egy-másfél napot bír. Ebbe már azért belefér egy kicsi Angry Birds, videofelvétel, fotózgatás. Szóval a szokásos urbán Androidder “éjszakára töltőre dugom” megoldás. (Volt egy este, amikor 1% volt az akksiba, amikor töltőre dugtam. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy bombaszakértő.)
- A beépített kamerán pedig konkrétan elámultam. Olyan szinten jó, hogy az otthonomban a második legjobb kamera lett (a Canon DSLR-em után, de az egy DSLR). Egyrészt 8 megapixel nagyon sok, másrészt olyan gyönyörű képeket készít minden körülmények között, hogy én, aki mindig viszek magammal valami fényképezőgépet buliba, kirándulni, stb., otthonhagytam mindet, mert a telefon kamerája bőven elég volt. Ha van egy ilyen telefonod, akkor azon kívül tényleg csak egy tükörreflexes gép kellhet vagy egy 12x optikai zoomos brigde, másra (kompaktra, ultrakompaktra) nincs többé szükséged. Szóval a Sony itt nagyot dobott. A cikk alatti galériába feltoltam pár fotót, amit a telefon itt-tartózkodása alatt készítettem. (A fotókhoz direkt nem nyúltam semmilyen formában, sem hisztogram normalizálás, se kontraszt állítás.) Semmi extra, főleg teszt célzattal készültek ezek a képek, de remélem látható rajtuk, hogy makró módban, alacsony fényű módban is milyen szépet lehet vele lőni. Ehhez csak hozzáad, hogy az alap Android camera apphoz képest a Sony tényleg implementált egy rendes kompakt fényképező feature szettet az eszközbe: 16:9-es mód, touch to cap, macro, arcfelismerés, stb. És hát ne feledkezzünk meg a 720p HD videofelvételről sem! (Azon külön ellamentáltam, családi vonatkozásban.)
Bootoláskor csilivili Sony Ericsson logo-t kapunk, ami ugyan nem olyan gördülékeny, mint egy CyanogenMod boot animáció, de nem is néz ki rosszul. A nálam levő készüléken Android 2.1 futott, tehát szerencsére már nem 1.6 – ezzel végülis nem volt probléma, bár fura volt visszaállni Eclairre, főleg a GMail miatt; illetve élből felpattintottam az APNDroidot és a Silent Mode On/Off-ot, mert ezek a funkciók Eclairben még nincsenek natívan implementálva. Cserébe használhattam végre az új Market appot.
Maga a rendszer egy Sony által némileg átalakított Android: egyrészt minden alapvetően kék. Ez nekem nem jött be maradéktalanul, kicsit olyan érzet, mint egy nullkilométeres Windows XP. Viszont én általában nem szeretem a kék felületeket (túl sokat ültem már az Ubuntu barna/bordó kombó előtt), a színpreferencia nyilván ilyen “embere válogatja” kategória. Annyit el lehet mondani róla, hogy konzisztens (még ha nekem nem is tetszik), nincsenek kilógó ui elemek. Még a billentyűzetet is lecserélték, amiről az első pár óra használat után annyit jegyzeteltem magamnak, hogy “Beepitett bikk botrsny” (nem voltam elégedett vele), de aztán egész gyorsan megszoktam. Olyan, mint ha a gépelési szokásaimra kalibrálta volna magát. Nagyapám is mondta mindig: ne ítélj soft keyboardot első látásra!
A default home app elég alap, ezért rövid úton cseréltem kedvencemre, az ADW.Launcherre. Ez a zseniális az Androidban, hogy olyan Launcher appot használsz, amilyet szeretnél. És persze felmentek a kedvenc produktivitás (vagy épp az ellentéte) appjaim: a Seesmic, a Catch (ex Snaptic/3banana) Notes, a Remember the Milk, az Ebuddy, és a többiek. Készen álltam a használatra.
A Sony lecserélte az Android Gallery appot a saját, Mediascape névre hallgató alkalmazására (el is van rejtve a menükből az eredeti Gallery), ami egyrészt kék, másrészt alapfunkcionalitást nyújt, plusz szoros webes integrációt, amit én viszont nem használtam ki (mert sose teszem.) Egyszer valahogy sikerült előhoznom a stock Gallery-t, ki is próbáltam gyorsan a nemrég tanult Gallery mini-pinch-preview-slideshow trükkömet, de aztán rájöttem, hogy itt ez nem fog menni: az X10 nem támogat multitouch-ot, a “szétpinchelt” minigallery innentől felejtős. Vannak még kikapcsolhatatlan animációk, de szerencsére bírja a hardver, így annyira nem zavaró.
A Mediascape egyébként egy teljes rendszeren átívelő alkalmazáskészlet egyik darabja. A Sony ezekkel a *scape appokkal váltott ki gya
korlatilag mindent, ami info, hogy kapj egy konzisztens “média folyamot”. Az anyaalkalmazás a Timescape, ami widgetként kitehető a workspace-re, és onnantól egy folyamban, időrendben látod az összes update-et a nem fogadott hívásoktól az emaileken át a haverod Facebook update-jeiig. Ez alapvetően jó ötlet, két ponton problémás a struktúra:
- Az XDA devektől tudjuk, hogy mindehhez legalább 3 háttérben futó update service kell. Amíg bírja a Snapragon, addig végülis oké, de akkor is.
- Minden animált. És ez az, amit viszont nem bír a Snapdragon. Ahányszor elindítom a widgetből a Timescape-et, mindig vagy egy másodpercen át tekergőznek a kis update-ek, mide beállnak listába. Kikapcsolására nem találtam módot, ezért inkább nem is használtam.
A *scape-en kívül a telefonon van még pár előtelepített alkalmazás:
- Creatouch, egy inkább gyerekeknek való háttérkép-szerkesztő app
- Backup and Restore: SD kártyára tud lementeni (akár ütemezetten is) kontaktokat, híváslistát, böngésző könyvjelzőit, SMS-eket, rendszerbeállításokat
- Moxier mail, calendar, contacts, sync, és task alkalmazások: ezek segítségével teljesértékű Microsoft Exchange konnektivitást kapsz. Nekem nincs Exchange accountom (illetve van, de nem érhető el akárhonnan), de ez egyértelműen az üzleti felhasználók felé tett gesztus. Dobd el azt a BlackBerry-t, itt az Xperia.
- PlayNow, zenevásárlós, felhőbe szinkronizálós app
- QuadraPop, a játék, ahol grimaszoló bogyókat kell a Tetris és a Bubble Blast szabályainak keveredésével kipukkasztani
- Sony Ericsson Sync
- TrackID, ami olyan, mint a Shazam
- WisePilot, navigációs alkalmazás (nálam sajnos nem indult)
- Felhasználói kézikönyv és támogatás
Hát nagyjából ennyi fért 1 hét Xperiázásba.
Összefoglalva: az X10 egy szép, de átlagos teljesítményű telefon, ami viszont magasan kiemelkedik a mezőnyből a képrögzítési opcióival és minőségével. A selling point neki az lehet, hogy ha ilyen telefonod van, jó eséllyel nincs szükséged fényképezőgépre. Ha a Sony kihoz egy FroYo, vagy Gingerbread alapú firmware-t a készülékre, akkor egyéb teljesítmény szempontok alapján is ismét a csúcskategóriában lehet.
A cikk megírása után (de még posztolása előtt) dobta be a Sony Ericsson UK a köztudatba a hírt, hogy nem lesz FroYo upgrade az X10 esetében. Ez szomorú hír az X10-felhasználóknak, de szerencsére az androidos modder közösségben mindig lehet bízni (persze jó eséllyel garivesztés terhe mellett).
A telefont az Sony-Ericsson jóvoltából próbálhattuk ki, köszönjük.
