Elsőként talán annyi, hogy mindig is Nokia telefonom volt és szerettem őket. Az E65 is egy szerethető darab volt, azonban egyre bonyolultabb volt vele telefonálni, sms-t írni, szóval mindazt, amire egy telefont használna az ember. Viszont nyitott távlatokat, amiket szintén nem tudtam rendesen kiaknázni. Nehézkes volt az internetezés alevelek olvasásáa stb.
Az okostelefonok közül minidg is az Android izgatott a nyíltsága és filozófiája miatt. Úgy éreztem, hogyha az iPhone felé veszem az irányt, akkor egy nem kívánt láncreakciót indítok el és azon kapom magam, hogy mindenhol egy megcsócsált alma jele vesz körül. Tehát ezt elvből nem akartam. Innen az volt akövetkező kérdés, hogy mikor ugorjak be az Androidba és ez hosszú hónapok várakozását jelentette. Az utolsó csepp az volt, amikor az E65-ön a leveleim olvasása közben rendszeresen megkaptam a “Nincs elég memória” hiabüzenetet. Ekkor ismét körbenéztem és egy zászlóshajón akadt meg a szemem: HTC Desire.
Nagyon sok ismertetőt elolvastam, amelyek már megjelenés előtt megjelentek, így hirtelen ötlettől vezérelve egyik szombat reggel megrendeltem a készüléket.
Az első nap kicsit macera volt vele, mert nem volt beállítva a T-Mobile dolgok, így csak bénáztam egész nap, de aztán sikerült az adatkapcsolat. Az első szinkron nagyon sokáig tartott, amit nem értettem (addigra már rendbetettem a névjegyzékemet a google accountomban). Ennek talán az volt az oka, hogy minden alkalmazást elindítottam és a végén a futó alkalmazások listája a végtelenhez tendált.
A második naptól egyre magabiztosabb lettem, és bármikor, amikor éppen bosszankodni akartam, hogy ezt miért nem tudja (pl. csoportos csengőhang beállítása), akkor mindig találtam ehhez egy programot és elkapott az a jó kis Linuxos érzés, hogy a lehetőségek korlátlanok. Ennek az egészek a csúcspontja az elmúlt hétvége volt, amikor ott álltam Ljubljana központjában és elindítottam a Goggles alkalmazást, ami kidobta a környező éttermek listáját, értékelésekkel, leírásokkal és hírtelen nem azért volt nehéz döntenem, mert nem volt nálam kellő információ, hanem azért mert túl sok volt. Nagyon tetszik, hogy amikor van öt percem, akkor nagyon egyszerűen elő tudom kapni a készüléket és ebook-ot olvashatok, onnan ahol abbahagytam, és még sorolhatnám :)
A készüléket egyre több mindenre használom, pedig egy hete sincs nálam. A telefonálás kezd a háttérbe szorúlni és egyre inkább személyem ellen ért támadásként élem meg, ha valahol (valami miatt) nem kapok internetelérés, hiszen ez a készülék lelke és filózófiája, hogy kapcsolódva vagy a netre.
Röviden: nagyon megszerettem a készüléket és úgy érzem rengeteg felfedezni való vár még rám ezzel kapcsolatban, amely egy technológiai izgatottságot tart fenn bennem. A telefonról nagyon sok pozitívumot tudok elmondani, és a dícséretosztás nem is az én asztalom, ezért inkább arról beszélnék, hogy mi nem tetszett, vagy inkább, amit még nem megfelelően használok:
- Az első adatszinkronizáció (nekem) lassu volt (talán az én hibám)
- Android market nem érhető el Magyarországon,
- állandó töltést igényel (ahova megérkezem, rögtön azt nézem, hol tudom tölteni, beszereztem már kábeleket, töltőket otthonra, irodába, kocsira),
- kicsit figyelhetnének az offline üzemmódot használókra is (főleg külföldön lenne fontos, amikor a roaming adatforgalom nem túl gazdaságos), de megfordíthatnám: lehetne mindenhol egységes adattarifa, legalább EU-n belül.
- nagyobb pdf-eket nem nagyon tudok vele olvasni, pl. egy National Geographic-on nagyon küzd
Le kell szögeznem, hogy nagyon szerethető készülék.
