Friss Android tulaj vagyok, kicsit több, mint egy hete vásároltam egy Samsung Galaxy Spicát. A következő bekezdésekben a friss élményeimet, tapasztalataimat próbálom meg összegezni, egy kis iPhone-os, sok iPod Touchos, túl sok Nokia N73-as múlttal. Egyáltalán nem vártam sokat a telefontól, így összességében egyrészt hozta azt, amit egy olcsó okostelefontól általában elvárhat az ember, ami pedig az Androidot illeti, sok tekintetben pozitívan felülmúlta, ugyanannyiban pedig a hozta negatív elvárásokat. Ha röviden össze szeretném foglalni az élményeimet, akkor annyit tudok mondani, hogy teljesen elégedett vagyok a döntésemmel. Mielőtt nekivágok az élménybeszámolónak, írok egy kicsit az előzményekről is, így az is látható lesz, hogy hova érkezett meg az Andoridos készülék. Akit csak az Android és a Spica érdekel, vagy nem érdekli a szenvedésem, az ugorjon a hatodik bekezdésre.
Nokia N73
Az egész úgy kezdődött, hogy 4 éve egy nyaralás alkalmával elhagytam az ősrégi Nokia (talán 3330-as?, sohasem tudtam megjegyezni a Nokiás sorozatszámokat) telefonomat, mellyel tökéletesen elégedett voltam – kiválóan alkalmas volt arra, amire ki lettek találva a telefonok: telefonálásra. Ezzel együtt akkor már voltak trendi “okostelefonok”, komolyabb naptárral, böngészővel, fényképezővel és egyebekkel, úgy gondoltam hogy ha már ennyire beszédtéma a dolog, csekkoljuk le van-e a dologban valami. Biztos volt, de nekem sikerült egy kb. 70e Ft-ba kerülő Nokia N73-ast vennem, amit azóta is bánok, alapvetően két okból: az oprendszere extrém lassúnak bizonyult, például a fényképező beindulása akár 5-10 másodpercet is igénybe vehetett (de máshol is lassú volt), másrészt az alapvető funkciónak tűnő automatikus billentyűzár hiánya (vagy annak megtalálhatatlansága?) miatt. Lehet, hogy ezeket egy szoftver frissítés javította volna, de végül sohasem szántam el rá magamat, mire rájöttem, már teljesen kiábrándultam a telefonból. Ezzel együtt telefonálásra jó volt, úgyhogy sokáig nem vettem újat.
iPhone, iPod Touch
2007 novemberjében (dátumokra nem emlékszem, de a Wikipédiában ezt néztem ki) éppen Angliában voltam, mikor megjelent az iPhone, és egyúttal az iPod Touch is, ekkor már kb. fél éves, csalódott Nokia okostelefon tulajdonos voltam. Először egy Touchot, majd egy iPhone-t vettem, és próbálgattam mind a kettőt. Jól rootkitelhetőek voltak, s telepítettem webszervert, PHP-t, és minden finomat rájuk, nagyon tetszettek. iPhone-nal több problémám is volt: a függetlenítését nem lehetett akkor éppen megoldani, illetve a beépített fényképezőgépe sem volt igazán tökéletes. Végül az előbbi miatt az iPhone eladása mellett döntöttem, a Touchot viszont megtartottam, és azóta is boldog tulajdonosa vagyok.
A Touch-ot változatos módon használtam. A kezdetekben a hackelésében, a nem hivatalos programok felrakása volt érdekes, illetve ezek tették hasznossá az eszközt. A későbbiekben a levelezés, böngészés, egyszerűbb játékok voltak a fő irányvonal, míg mostanság leginkább a kiváló játékok, kisebb részt pedig a böngésző használata az, amit napi szinten jellemzően űzök.
Samsung Galaxy Spica
Az utóbbi hónapban, hetekben felmerült, hogy vásárolnom kellene egy új telefont, leginkább két okból. Az egyik, hogy a Nokia “joystick”-ja pár hónapja lejött a készülékről, s bár visszaragasztottam, azóta nem működik a “tüzelés”, ami a telefon pár főbb funkcióját a korábbinál is nehézkesebbé tette. A másik, hogy csatlakozva a céges flottához, a Pannonos 7500 Ft-nyi hűségpénzem jövőbeli felhasználhatósága megkérdőjeleződött, így célszerűvé vált azt levásárolni inkább. Először úgy gondoltam, hogy valami nagyon buta és kellemesen olcsó készüléket fogok választani már csak viccből is, aztán kicsit engedtem a csábításnak, és gondoltam, hogy kipróbálom a GPS + fényképezőgép vonalat (egyik projektemhez úgyis jól jön). A Pannon kínálatában egy Nokia készülék volt 40e-ért, mely megfelelt ezeknek a kívánalmaknak, azonban mivel a fényképek gépre szinkronizálása is kellett (ugye leginkább Mac-em van), illetve nem szeretek mobilnetre költeni, ezért a wifi igénye is felmerült. Ez már 50e Ft-ért volt, egy Nokia E52 személyében. Miután pár napnyi gondolkodás után úgy tűnt, hogy emellett a telefon mellett teszem le a voksomat, Twitteren megkérdeztem, hogy másnak mi a véleménye a készülékről – ide is pozitív vélemények jöttek, ám egy beszélgetésben felmerült a Spica is, ami megint rátett 10e Ft-ot az árra, de az Android miatt úgy gondoltam, hogy teszek egy próbát, ezt is ki kell próbálni egyszer. A Nokia felé is megvolt egyébként az ellenszenv, miszerint ha képesek voltak ennyire elrontani az okostelefon élményem, akkor a következő telefonom nem Nokia lesz, de ezt végülis majdnem sikerült elnyomnom. Kiderült, hogy a Spicára érkezik egy hivatalos Android 2.1-es frissítés is, illetve a Pannon éppen most csökkentette az árát 10e Ft-tal, így végül nem hezitáltam sokat, és megvettem. A 7500 Ft-os kedvezményemmel 42.500 Ft-ot fizettem érte.
Az első napok
A telefonhoz kellemes extraként jár egy iGo navigációs szoftver is, még a Pannon boltban vásárlás közben ki is akartam próbálni. Bedugtam a NavNGo memóriakártyát, de a menüben sehol sem jelent meg, s telepíteni se tudtam, az eladó is nézett tanácstalanul. Hazafele aztán megnézem a hozzáadott telepítési útmutatót, s kiderült, hogy online, a netről kell letölteni a szoftvert hozzá, az adatbázis van csak a memóriakártyán. Azért is kezdem ezzel, mert ez nagyon jellemző az Androidra, gyakorlatilag minden a folyamatos online léthez köti, olyannyira, hogy az olyan alapfunkciók, mint a naptár sem hajlandóak elindulni addig, amíg nem lépek be online egy Google-s accounttal. Utána egyébként kiválóan mennek offline is. A másik igen ellenszenves dolog is itt van, szinte minden funkció egyből feltölti a személyes adataimat a Google-höz, amit csak kínkeservesen voltam hajlandó elfogadni, illetve a Névjegykártya szinkronizálást végül le is tiltottam.
A Pannontól kaptam egy extra SIM kártyát 2500 Ft-tal, eleinte ezzel használtam a kütyüt, mivel az Android folyamatosan, a megkérdezésem nélkül felcsatlakoz(na) a netre, s emiatt nem akartam nagyon költeni. Első lépésem mindjárt az is volt, hogy a hálózat beállításoknál módosítottam a Pannonos adatokon, ezzel letiltva a mobilnetet, s miután meggyőződtem róla, hogy nem használja a telefon, csak utána került bele az igazi SIM kártyám.
A kütyü megjelenésében eléggé rendben van, a Touchhoz képest vastagabb, talán valahol az első generációs iPhone vastagsága körül mozog, a szélessége pedig egy kicsit vékonyabb. A designja nekem bejön, a fogása is jó, de a zsebbe is kényelmesen becsúszik. Az érintőképernyőjét illetően az iPhone-éval megegyező technológiájú megoldása van, nem olyan érzékeny mint egy iPhone, de már a megszokható, jól működő kategória. Az előlapján 11 gomb van, ebből középen egy 4 irányú “joystick” egy “tűzgombbal”, mellette pedig egy helyi menü, egy
vissza nyíl, egy “internet”, egy “home”, egy telefon felvétel és lerakás van. Bal oldalon hangerő állításhoz egy fel-le gombpár, jobb oldalon egy “bekapcsoló” (pontosabban billentyűzár feloldó) gomb, és egy fényképező gomb van. Napok után is nekem a jobb oldalon lenne a logikus a hangerő állítás, hogy miért, azt nem tudom. A bekapcsoló gomb kapcsán szerintem gáz, hogy a hosszan nyomva tartásával feloldódik a billentyűzár, mivel a zsebemben elvileg simán megnyomódhat, ezzel együtt ez eddig nem fordult még elő. Ez egyébként Samsung sajátosságnak tűnik, de valójában nem tudom mennyire jellemző más Androidos készülékre.
A beépített böngésző egy nagyon kicsit rosszabb az iTouchban megszokottnál ami nálam a ránagyításban ütközött ki, amúgy ugyanaz a motor hajtja, mint ami az Apple kütyükben is megtalálható, a renderelésével nem is volt aztán problémám. A kedvenc weblapok kirakhatóak az “asztalra” linkként, gyors indítást lehetővé téve. Ebben a készülékben sincsen Flash (még?), de őszintén nem is hiányzott. A GMail jelszavam megadásával egy igen jó, offline is nagyon-nagyon jól használható levelezőklienst kaptam, legnagyobb hiányossága talán az, hogy egy levelet viszonylag nehezen lehetett spamnek jelölni, de ezt bőven ellensúlyozta az, hogy könnyen tudok fotót csatolni, s egy levelet kényelmesen meg lehet írni offline is, vagy akár még olvasatlan leveleket lehet elolvasni, megválaszolni netkapcsolat hiányában is.
Az értesítés csík, mely a kijelző tetején látható (ahova az idő is ki van írva), az Android egyik hatalmas ötlete. Kis ikonkák formájában itt látszanak az események, mint például hogy levelet kaptam, SMS-t kaptam, nem fogadott hívásom volt, letöltődött egy alkalmazás, stb. És nem csak az ikonok érhetőek el, hanem egy mozdulattal lehúzható a csík, így egy részletezett listát kapva az eseményekről, ahonnan egyből tovább is lehet navigálni az adott alkalmazásra. Ez nagyon sokat dob a telefon használhatóságán, s egy igen jó, kényelmes navigációs eszköz, funkció.
Amit Steve nem adott meg nekünk, azt Larry és Sergey igen, az Androidban van multitaszk. Kedvenc Steve-ünk nem véletlenül nem adta a kezünkbe a lehetőséget, az Android a ló túloldala, szinte minden program bennmarad a memóriában (a legtöbb feleslegesen), s egy idő után úgy belassul a készülék, hogy használhatatlan lesz. Vannak taszkok kilövését lehetővé tevő programok is, gyorsan fel is tettem. A 2.1-es szoftverre frissítéssel a helyzet javult egy kicsit, de még mindig nem tudom sohasem, hogy éppen mi maradt benn a háttérben, s fogyassza az előforrásokat és az akkumulátort feleslegesen. A multitaszk amúgy alapvetően nem az ördög találmánya, de ezen még javítani kellene egy kicsit, valamilyen ügyes kompromisszumot találva.
Az akkumulátort illetően a telefon strapabírásával nincsenek gondjaim, pár napig bírja töltés nélkül, intenzív használattal is okés kb. egy napot. A beépített fényképezőgép 3.2 megapixeles, vakuja nincs a telefonnak, vakító napfénynél szép képeket csinál, amúgy nem egy nagy szám (sőt) – ebben hasonlít az iPhone-ra, s ezt már a Nokiámnál is megszoktam. Fényképezésre amúgy sem javasolt telefont használni, erre kifejezetten számítottam is.
A Samsung pár hete hivatalosan is bejelentette, hogy a Windowos szoftverükkel a telefon 1.5-ös Androidról 2.1-esre lesz majd frissíthető. Az 1.5-ös Androidot, amivel a készülék érkezett, nem ajánlom senkinek, sok szempontból bénább a 2.1-es vonalnál, ha az maradt volna, akkor csalódással jöttem volna ki az ügyletből. A bejelentés ellenére, mely a német használóknak márciust, az európaiaknak pedig egy ezutáni kört ígért (legfőképpen gondolom a lokalizálás miatt), szerintem mind a mai napig nem érhető el a frissítés, még mindig dolgoznak rajta. Én végül nem bírtam tovább várni, és letöltöttem egy kiszivárgott eredeti Samsung változatot, ami ráadásul még magyarul is tud 99%-ban, illetve végigcsináltam egy egyébként egyszerű frissítést, elvileg elvesztve ezzel a garanciát is (a lehetőség az eredeti szoftverre visszaállásra megvan, bár pont a Pannonos változat nem érhető el a cuccból, csak egy általános). Jól döntöttem, azóta egyre inkább belakom a készüléket.
A telefonvásárlás egyik célja a GPS-es (geotaggelt) fényképezés volt. Az olcsóság, illetve telefonba épített vevő kapcsán a GPS-től sem vártam sokat, s hát azt is kaptam, amit vártam, a GPS néha simán téved 10-20 métert. Ezzel együtt nagy élmény a térképpontokhoz köthető fényképezés, fogom is majd használni, kényelmes lesz. Szintén a fényképezés kapcsán igen pozitív élmény, hogy ha van wifi, akkor egyből el tudom küldeni emailben bárkinek a fényképet, nem kell hozzá számítógép. Persze ehhez az Androidnak nincs sok köze.
Az Android Market, ahonnan a szoftvereket lehet telepíteni, a Google felhasználónevem, jelszavam megadásával érhető el. Elég sok szoftver van már, de az Apple Store-hoz képest a minőség jellemzően a béka segge alatti, kivételt talán a utility jellegű szoftverek képeznek. Igazi, addikt játékot még nem találtam, iTouch-ra talán 10 felett volt azoké, melyeket nagyon csíptem, és még ingyenesek is voltak, akik játszani is szeretnének, azoknak határozottan nem ajánlom az Androidot, sokkal inkább az iPhone-t, melyre nagy játékcéget is írnak szoftvereket. Ezzel együtt kiváló Twitter kliensek, egy vicces Google Sky Map, a WeatherBug időjárás alkalmazása és egy C64 emulátor (Giana Sister-szel!) érhetőek el, s váltak kedvenceimmé. A beépített cuccok közül a naptár, a Google Talk kliens, kellemesen sikerültek, és azon is meglepődtem, hogy a 700 MB-os DivX-es videót kiválóan játszotta le a telefon extra szoftver feltelepítése nélkül. Sorozatot (Lost) próbáltam már nézni metrón, de effektíve csak a felét tudtam megnézni egy epizódnak (40 percet utazok), úgy meg nem volt az igazi.
A telefon és az Android hátrányai közé sorolnám, hogy a programok lefagyása jellemzőnek mondható, s volt már nem egyszer példa az oprendszer teljes fagyására is. Ugyan ez még nem volt zavaró eddig, de ki tudja, hogy mikor jön ki majd éppen úgy a lépés. A Touch stabilitásával két-három nagyságrenddel ritkábban volt csak problémám, konkrét esetre hirtelen nem is emlékszem. Az Android képes a GPS, és a wifi elfelejtésére is menet közben, kiváló lefedettség esetén is, itt a kézi bütykölés (újraindítás) segít csak. Általánosan jellemző, hogy a szoftverek különböző Marketen beszerezhető kiegészítőkkel egész jól összehangolhatóak, és tök jó funkciókat lehet kihozni a készülékből, ehhez azonban nagyon meg kell dolgozni, utána kell járni, állítgatni kell, és próbálgatni sokat. A telefon megvétele óta a “Linux” életérzés kerülget, ami részben jó, részben viszont sokat elárul a szoftverek kicsiszolatlanságáról. Egy iPhone-tól sokkal jobban kipolírozott, emberire összerakott, kiváló usability-t tudó operációs rendszert lehet kapni, az Androidtól ezzel
szemben sok helyen sok munkával használhatóbbra beállítható, de néhol ezután is komolyabb usability problémákkal küzdő felületet. Egy ilyen dolog például, amit nem tudok hova tenni, hogy a telefonnak két hangereje van, s mindkettőt ugyanazok a hangerő gombok állítják. Az egyik a telefon csörgés, a másik pedig a média hangerő, s egy hét alatt nem jöttem rá, hogy mikor melyiket állítom éppen, s hogy hogyan némítható el adott helyzetben teljesen a telefon (egyszerűen). A zene lejátszója szintén nagyon messze van a Touchon megszokottól, bár a 2.1-es frissítéssel egy kicsit javult a helyzet, még mindig gondot okoz a navigáció az éppen aktuális playlisten belül, illetve az éppen aktuálisan lejátszott zenéhez sem mindig jutok el gyorsan, ha meg akarom állítani. Az átgondolatlanság hiánya lehet az is, hogy ha a fejhallgatót kihúzom a telefonból, akkor nem némul el azonnal, hanem egy fél másodpercig még megszólal az éppen játszott zeneszám.
Azt hiszem mindenre kitértem, amiről szót akartam ejteni. Sajnos az Android még messze van a tökéletes szoftvertől, de ha valaki olcsó okostelefont szeretne, és nem okoz neki gondot a wifin vagy mobilneten történő állandó lógás, akkor valószínűleg nem fog nagyon mellényúlni, ha az Android mellett dönt. A Nokiához képest egy nagyságrenddel jobb telefont kaptam ugyanannyi pénzért, s ha végül egy részét nem is használnám ki a telefonból (de ki fogom), már akkor is egy érdekes élmény volt ezt választani. Az Apple-nek, ha szándékában áll versenyezni, akkor gyorsan ki kellene jönnie egy sokat tudó termékfrissítéssel, illetve lazítania kellene legalább egy kicsit az Apple Store merevségén, nyitottságán, különben az Android könnyedén átveheti a stafétabotot.
