Az elmúlt pár évben érezhetően javult az okostelefonok üzemideje: a 4500–5000 mAh-s akkuk lassan alapnak számítanak, a 6000–7000 mAh körüli modellek pedig már kifejezetten „bika üzemidős” címkével érkeznek. A Honor Power sorozat 8000 mAh-s akkuja jó példa erre – de úgy tűnik, a kínai gyártók ezzel sem elégszenek meg. Több, megbízható szivárogtató és iparági forrás szerint több márka is 10 000 mAh körüli, sőt 12–15 ezer mAh-s akkumulátorral szerelt telefonokon dolgozik. Ha ez valóra válik, tényleg elmosódik a határ telefon és powerbank között.
Hol tartunk most? 5000 mAh már alap, 8000 fölött még ritkaság
Ha ma veszel egy jobb középkategóriás vagy felső kategóriás Androidot, nagy eséllyel 5000 mAh körüli akkut kapsz. Ez a legtöbb felhasználónak egy napra elég, visszafogottabb használat mellett akár másfélre–kettőre is. A gyártók közben elkezdtek felfelé lépdelni: 6000–7000 mAh-s akkuk már nem csak strapatelefonokban, hanem normál okostelefonokban is feltűnnek, főleg olyan modelleknél, ahol kiemelt üzenet a hosszú üzemidő.
Aki igazán extrém kapacitást akar, annak eddig leginkább a „rugged” kategóriát kellett kinéznie: több gyártó kínál 10 000 mAh körüli, sőt 15–20 ezer mAh-s akkuval szerelt, vastag, ütésálló, munkás-túrás készülékeket. Ezek viszont jellemzően kompromisszumosak kijelzőben, kamerában, súlyban és dizájnban – cserébe tényleg napokig-hetekig működnek egy töltéssel.
A mostani szivárgások újdonsága az, hogy „normál”, hétköznapi formájú okostelefonok költöznének fel a 10 000 mAh körüli szintre, nem csak ipari, strapabíró rétegeszközök.
Mit tudunk a 10 000 mAh-s mobilokról? Xiaomi, OnePlus, Realme, Honor…
A kiszivárgott információk szerint több nagy kínai márka is ugyanabba az irányba tart: 10 000 mAh körüli, gyorsan tölthető akku egy teljesen hétköznapi kinézetű telefonban.
Az eddigi tippek alapján:
- az egyik gyártó egy 10 000 mAh-s akkumulátorral és 100 W-os vezetékes gyorstöltéssel szerelt készüléken dolgozik – elvileg nagyjából egy óra alatt fel lehetne tölteni nulláról százra, ami ekkora kapacitásnál egészen durva,
- más források szerint OnePlus és Realme is tesztel olyan mobilt, amelyben egyetlen, nagy kapacitású cella dolgozik, tipikus értékként 9900–10 000 mAh körüli adattal,
- emellett belső tesztpadon már 12 000 mAh-s, sőt 15 000 mAh-s prototípusokról is hallani – ezek valószínűleg még jó ideig csak laborban vagy nagyon szűk körben fognak létezni, de jól mutatják, merre tart az irány.
A külön érdekesség, hogy Honor sem szeretne lemaradni: a pletykák alapján legalább két, 10 000 mAh-hoz közeli kapacitású modell van a konyhán. Az egyiket egy MediaTek Dimensity 8500, a másikat pedig egy Snapdragon 7-es sorozatú chipset hajthatja majd. A logika egyértelmű: nem kell feltétlenül csúcs SoC egy ilyen energiatakarékos „üzemidő-bajnok” telefonba, inkább egy kiegyensúlyozott, takarékos lapka illik hozzá, ami még tovább nyújtja a két töltés közötti időt.
Hogyan fér bele ennyi energia? A szilícium-karbon akkuk a kulcsok
Jogos a kérdés: ha eddig nagyjából 5000–6000 mAh volt a normális határ egy vékonyabb telefonban, most hirtelen hogyan jön a 10 000 mAh úgy, hogy közben a készülék mérete „normális” maradjon?
A válasz az új típusú akkukban keresendő. Egyre több gyártó áll át vagy kísérletezik szilícium-karbon (silicon-carbon) technológiájú akkumulátorokkal. Itt a hagyományos grafit anódot részben vagy egészben szilíciummal kevert anyag váltja ki. A szilícium elméletben lényegesen több lítiumiont tud tárolni, mint a grafit, vagyis:
- azonos térfogatban nagyobb kapacitás fér el,
- vagy azonos kapacitás kisebb méretben is megoldható.
Emellett ilyen technológiánál a gyártók gyakran gyorsabb töltést, alacsonyabb hőtermelést és hosszabb élettartamot ígérnek, vagyis több töltési ciklust bír el a cella, mire érezhetően csökken a kapacitása. Nem véletlen, hogy az első 8000 mAh-s „normál” telefonok is már ilyen akkut használnak, és a 10 000 mAh-s koncepciók mögött is ez a technológia áll.
Persze csodák nincsenek: egy 10 000 mAh-s, akár szilícium-karbon akku is nehéz lesz, és fizikailag is több helyet foglal, mint egy 5000 mAh-s. A trükk az, hogy a gyártók jobban játszanak a belső térrel, vékonyabb rétegeket, más elrendezést használnak, illetve sok helyen kompromisszumot kötnek – például kisebb kameramodul, vékonyabb hűtőrendszer, szerényebb hangszórók – annak érdekében, hogy az akku legyen a főszereplő.
Telefon vagy tégla? Súly, vastagság, ergonómia
Amikor 10 000 mAh-ról beszélünk, elkerülhetetlenül felmerül a „téglatelefon” rémképe. És van is alapja: a strapatelefonok, amelyek ekkora, vagy ennél is nagyobb akkut használnak, simán átlépik a 300–400 grammos tömeget is, és jóval 15 milliméter körüli vastagságnál járnak. Ezek tényleg inkább munkaeszközök, mint zsebbe való hétköznapi mobilok.
A most készülő koncepcióknál viszont az a cél, hogy normál formájú és méretű telefonok legyenek. Nem lesznek pehelysúlyúak, de a hírek szerint bőven 250 gramm alatt, 9–10 mm körüli vastagsággal számolnak, ami manapság egy nagy kijelzős, komoly kamerás csúcsmobilnál már nem is számít extrémnek.
Valamit természetesen fel kell áldozni. Nem biztos, hogy belefér:
- a legbrutálisabb periszkópos zoom,
- a legmasszívabb hűtés gamer szintű folyamatos terheléshez,
- vagy a legkomolyabb sztereó hangszóró-rendszer.
Cserébe viszont kapsz egy olyan telefont, amit nem kell napi szinten töltőre tenni, és ha kell, akár egy teljes hétvégét végigtol veled konnektor nélkül.
Megtestesül az álomtelefon?
Egy 10 000 mAh-s okostelefon elsőre extrémnek hangzik, de ha belegondolsz, rengeteg olyan felhasználói csoport van, akiknek ez kifejezetten életminőség-javító fejlesztés lehet.
Gondolj például:
- azokra, akik sokat vannak úton, hosszú, több átszállásos repüléseken,
- a futárokra, szervizesekre, terepen dolgozókra, akiknél a telefon a munkagép is, navigációval, fotózással, mobilnetes adminisztrációval,
- a gamerekre, akik mobilon játszanak órákon át, és utálják, hogy délutánra mindig töltő után kell kotorászni,
- azokra, akik sokat túráznak, kempingeznek, vagy egyszerűen szeretik, ha egy hosszú hétvégén nem a töltőkeresés a program.
Számukra egy ilyen, nagy akkus, mégis normál külsejű telefon simán kiválthat egy powerbanket is. Ha van 10 000 mAh-d a mobilban, nem csak a saját kijelződet eteted, hanem vészhelyzetben át is tudsz adni egy kis energiát a párod, kollégád vagy a fülhallgatód, órád számára a visszatöltés funkcióval.
100 W gyorstöltés + 10 000 mAh: nem fog szénné égni az akku?
Egy másik jogos félelem, hogy mi lesz a cella élettartamával, ha egyszerre nagyon nagy a kapacitás és nagyon agresszív a gyorstöltés. 10 000 mAh-t 100 wattal pumpálni elsőre elég ijesztően hangzik.
Itt jön képbe ismét a szilícium-karbon technológia és a fejlettebb töltésvezérlés. Az újabb töltőáramkörök már dinamikusan állítják a feszültséget és az áramerősséget, figyelik a cella hőmérsékletét, töltöttségi szintjét, és a töltés végéhez közeledve drasztikusan visszavesznek a teljesítményből. Gyakran elhangzó marketingmondat, hogy „10 perces töltéssel egész napra elég energiát kapsz” – ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mondjuk 20–60% között száguld a töltés, a maradék 40%-ot pedig sokkal finomabban tölti fel a rendszer, hogy kímélje a cellát.
Nagy kapacitásnál ez különösen fontos, mert nem feltétlenül kell minden alkalommal 0-ról 100-ra menni. Ha egy 10 000 mAh-s telefont 30–40%-ról feltöltesz 80–90%-ra 20–30 perc alatt, az már bőven több, mint egy napra elég, a cellát pedig kevésbé gyilkolod, mintha minden egyes alkalommal „csutkára” töltöd.
Európa és a logisztika: látjuk majd ezeket a modelleket nálunk?
Az egyik legérdekesebb kérdés pont a mi térségünket érinti: vajon ezek a 10 000 mAh-s, egycellás szörnyek eljutnak-e Európába?
A nagy kapacitású lítium akkumulátorok szállítása körül ugyanis elég szigorú légiszállítmányozási és biztosítási szabályok vannak. Nem véletlen, hogy több jelenlegi, nagy gyártó által kínált „power-telefon” vagy teljesen kínai piacra szánt, vagy kettős cellakialakítással próbálja megkerülni a limitet – papíron két kisebb, összekapcsolt akku fut a házban, nem egyetlen hatalmas.
A mostani pletykákban viszont több helyen kifejezetten egycellás, 10 000 mAh körüli megoldásról van szó. Ha ez így marad, nagyon könnyen elképzelhető, hogy az első generációk csak Kínában vagy néhány ázsiai piacon bukkannak fel hivatalosan, nálunk maximum szürke import formájában látjuk őket.
Van rá esély, hogy a későbbi, „globális” modellek már kétcellás trükköt használnak, vagy valamivel alacsonyabb, mondjuk 8000–9000 mAh-s kapacitást céloznak meg. Az biztos, hogy a gyártóknak komolyan kell matekozniuk a szabályozással, a biztosítással és a logisztikával, ha ezt a kategóriát Európában is tömegtermékké akarják tenni.
Még ha az első, 10 000 mAh-s „normál” mobilok először csak Kínában is jelennek meg, a trend üzenete egyértelmű: az üzemidő újra fontos versenypont lett. Miután évekig a vékonyság, a kamerák száma és a kijelzők frissítési rátája vitte a show-t, a gyártók kezdenek rájönni, hogy a felhasználókat nagyon is érdekli, meddig bírja a telefon két töltés között.
A 10 000 mAh-s koncepciók nem azt jelentik, hogy holnaptól minden készülék ilyen lesz. Sokkal inkább azt, hogy megjelent egy új, látványos irány:
- lesznek „akku-bajnok” modellek, amelyek tényleg nem ismernek tréfát üzemidőben,
- és mellettük megmaradnak a karcsúbb, könnyebb készülékek, amelyeknél továbbra is a dizájn, a kamera vagy a kijelző a fő húzóerő.
A lényeg: már nem 4500–5000 mAh körül húzzák meg a „jó üzemidő” határát, hanem egyre több gyártó néz felfelé, 6000–8000 mAh és azon túl. A 10 000 mAh pedig jó eséllyel nem sci-fi, hanem a következő egy-két év egyik látványos marketingkulcsszava lesz – még ha először csak az ázsiai piacokon is.
Tényleg telefon lesz még, vagy már powerbank?
A 10 000 mAh-s okostelefon ötlete első hallásra kicsit őrültnek tűnhet, de valójában logikus válasz egy nagyon is valós igényre. Egyre több funkció, egyre nagyobb kijelző, egyre több háttérben futó MI-folyamat zabálja az energiát – közben pedig a felhasználók nem szeretnének naponta többször töltőt vagy konnektort vadászni.
A kínai gyártók most megpróbálják megugrani azt, amit eddig csak strapatelefonok tudtak: napokig tartó üzemidőt adni úgy, hogy közben a készülék kinézetre és használhatóságra is „normál” okostelefon maradjon. Szilícium-karbon akkuk, okos töltésvezérlés, új belső elrendezés – rengeteg mérnöki munka áll mögötte, és könnyen lehet, hogy az első generációk még kompromisszumosak lesznek.
De ha ez az irány bejön, pár éven belül ott tarthatunk, hogy a kérdés már nem az lesz, „kibírja-e estig a telefon”, hanem az, hogy hány naponta jut eszünkbe egyáltalán töltőre tenni. És akkor tényleg jogos lesz feltenni a kérdést: amit a zsebünkben hordunk, az még telefon – vagy már egy powerbank, aminek „mellesleg” telefon funkciója is van?
