Újra fellángolt a vita az iPhone-ok tartóssága körül: egy friss állásfoglalás szerint az Apple a hátlapot és a kamerarészt érintő karcokat, lepattanásokat nem gyártási hibaként kezeli, hanem a „normál használat természetes velejárójaként”. A közösségi médiában és fórumokon viszont sorra bukkannak fel a fotók az alig pár napos készülékekről, ami sokaknál kiverte a biztosítékot: ha ennyire kényes a bevonat, miért a felhasználó hibája?
Miről szól a konfliktus?
Az idei csúcsiPhone-ok (különösen a sötétebb színek) hátlapi kameraszigetén és a peremeken több felhasználó is gyors kopást, mikro-lepattanást és finom karcokat tapasztal. Ezek tipikusan nem mély „árkok”, inkább apró, fényben felvillanó pontok és élkopások, amelyek néhány hét átlagos zsebes használat után is láthatók. A vizuális hatás zavaró, mert pont a kamerablokk az a dizájnpont, amely a leginkább szem előtt van.
Az Apple álláspontja lényege: a kozmetikai sérülések – ilyenek a karcok, a hajszálkopások, a bevonat minimális lepergése az éleken – a garancia körén általában kívül esnek. A gyártó ilyenkor a környezeti hatásokra hivatkozik (por, zsebben hordott kulcsok, mikrokoccanások letételkor), és nem tekinti ezeket gyártási defektnek. A felhasználók szerint viszont, ha a dizájn és a felületkezelés ennyire érzékeny az élek mentén, akkor a prémium kategóriához illő tartósság elvárható lenne – különösen a készülékek árcéduláját nézve.
Miért pont a kamerarész a gyenge pont?
A válasz röviden: geometria és felületkezelés. A kamerasziget ma már nem szerény, besüllyesztett panel, hanem hangsúlyos, éles kontúrú „plató”. Az ilyen mikroélek és sarkok a legnehezebb terep bármilyen színezett fém- vagy üvegbevonatnak. A mindennapi minikoccanások, a por szemcséi, a zsebből ki- és betételkor fellépő mikrosúrlódás az éleken koncentrálódik, ezért ott jelenik meg először a mattosodás, majd az apró lepattanás. Sötét árnyalatokon mindez kontrasztosabban látszik, így a hatás erősebb.
Fontos: ez legtöbbször esztétikai kérdés. A váz merevségét és a kamerák működését nem érinti, de egy drága telefon esetén a vizuális állapot a használati élmény része. A vásárlók joggal érzik úgy, hogy a „prémium” nem csak teljesítményben, hanem kopásállóságban is jelent valamit.
Mit mondanak a felhasználók, és mivel védekezik a gyártó?
A vásárlói oldalról két érv visszatérő. Egyrészt, hogy az első hetekben, „babaként” kezelt telefonon is megjelennek a nyomok, vagyis nem extrém bánásmódról van szó. Másrészt, hogy a konkurenseknél hasonló dizájn mellett kevésbé feltűnő a kopás, tehát a kialakítás vagy a felület receptje lehetne toleránsabb.
A gyártói válasz általában a használati környezetre mutat: zsebben apró és kulcs nem barátja egyetlen dizájnos fémperemnek sem; a szabványos anyagvizsgálatok a szerkezeti integritást és funkcionális működést tesztelik, a kozmetikai állapotot pedig nem tudják garantálni végtelen variációban. Ez a klasszikus „elvárás kontra realitás” vita, ahol az igazság – mint mindig – félúton lehet.
Mit tehet most a felhasználó?
Bár nem „szexi” tanács, a leghatékonyabb védelem továbbra is a jó tok. Érdemes olyat választani, amely a kamerasziget körül védőperemet képez, így letételkor nem a gyűrű éle támaszkodik az asztalra. A kameragyűrű-védők (vékony, pontosan illesztett keretek) sok bosszúságot megspórolnak, mert felfogják a mindennapi mikrosúrlódást, és késleltetik a látványos kopást. Aki a „tokmentes” eleganciát szereti, legalább egy vékony skin-t tegyen fel a hátlapra és a blokk köré – meglepően sokat számít.
A tisztításnál puha mikroszálas kendőt és enyhén nedves felületet érdemes használni, szemcsés, „polírozó” házi praktikák nélkül. A hordási szokások is módosíthatók: a telefont ne tartsuk egy zsebben a kulcsokkal, fém kártyatartóval, apróval. Banálisnak hangzik, de sok karc onnan jön, hogy az eszközök együtt „utaznak”.

Mi szól a javítás vagy csere mellett?
Ha a sérülések nem pusztán felületi kopások, hanem mély lepattanások, repedések, esetleg gyártási beékelődések (például a kameragyűrű és a hátlap találkozásánál anyaghiba) gyanúja merül fel, érdemes hivatalos szervizhez fordulni. Ilyenkor az a kérdés, megismételhető-e a hiba több készüléken, és az adott darab megfelel-e a gyári tűréseknek. A tapasztalat azonban az, hogy az egyszerű esztétikai kopásra ritkán adnak garanciális cserét.
Lehet ezt mérnöki oldalról orvosolni?
Igen, és jó eséllyel meg is fog történni. A finomabb élkialakítás (nagyobb mikrórádiusz, dupla letörés) látvány nélkül is sokat javít a bevonat tapadásán. A felületkezelés receptjén – eloxálás, festés, utókezelés – is lehet hangolni úgy, hogy az élek kevésbé legyenek sérülékenyek. Nem kizárt, hogy a sötétebb árnyalatoknál külön eljárásra vált a gyártó, mert ott kontrasztosabban mutatkozik meg minden mikrohiba. Ezek olyan finomhangolások, amelyek a következő szériákban tipikusan megjelennek.
Mit mond az európai fogyasztóvédelem?
Az EU-ban a garancia elsősorban funkcionális hibákra vonatkozik. A „kozmetikai” jellegű elváltozásokat a gyártók többsége nem tekinti hibának, kivéve, ha egyértelmű gyártási defekt állapítható meg. Ettől függetlenül a távolsági vásárlás esetén a 14 napos elállás (hazai implementációtól függő részletekkel) adott lehetőség: ha a vásárló elégedetlen az állapottal, élhet a visszaküldéssel – de ez nem garanciális javítás, hanem szerződéses fogyasztói jog. Fontos, hogy az elállásnál a „rendeltetésszerű” kipróbáláson túl okozott értékcsökkenésért kártérítés kérhető, ezért érdemes óvatosan bánni az első napokban.
Kinek van igaza?
Felhasználói szemmel érthető az elégedetlenség: a csúcskategóriában a tartós „szép állapot” is elvárás. Gyártói oldalról ugyanakkor reális az az érv, hogy a mindennapi mikrosérülések ellen nincs teljes körű, laborban garantálható védelem – a zsebek és táskák valósága túl változatos. A kettő közt a kompromisszum most is a gyakorlat: körültekintőbb hordás, célzott védelem, és remélhető, hogy a következő generáció dizájn- és felületkezelési finomhangolása csökkenti a probléma látványát.
Mi a tanulság?
A történet rávilágít arra, hogy a „prémium” élmény nem csak a processzor-magokban és a kamera-szenzorokban mérhető, hanem az idő próbáján is. A karcok és élfáradások esztétikai természetűek, mégis erős érzelmi hatásuk van: ha egy telefon gyorsan „öregszik” optikailag, az csökkenti az örömfaktort és a használtpiaci árat. Aki most vásárol, két dolgot mérlegeljen: vállalja-e a tok nélküli eleganciát a kockázattal együtt, vagy előre „bebiztosítja” a kamerarészt és a hátlapot. Aki pedig fejleszt a következő generációra, az tegye oda a ceruzát az élekhez – mert itt dől el, mennyire marad szép a drágán megvett technika a harmadik hónap végén is.