Magyar szemmel nézve elsőre távolinak tűnik minden hír arról, hogy egy ország egyszerűen lekapcsolja a 16 év alattiak Facebook- és Instagram-fiókjait. Pedig ha a jogi hátteret, az uniós folyamatokat és a már most is érvényes magyar szabályokat nézzük, nagyon gyorsan kiderül: papíron mi sem vagyunk ettől olyan messze. A különbség inkább abban van, hogy mennyire vesszük komolyan azt, ami már ma is le van írva, és hogy a következő években az EU mennyire fogja rákényszeríteni a nagy platformokat – így a Metát is – arra, hogy ne csak dísznek tartsanak egy korhatár-mezőt a regisztrációs oldalon.
Jelenleg a magyar szabályozás alapja az, hogy a gyerek személyes adatai felett hány éves kortól rendelkezhet önállóan. Ezt nem egy külön „Facebook-törvény” mondja ki, hanem a GDPR és ehhez kapcsolódó magyar jogszabályok logikája. Az általános elv az, hogy 16 éves kor alatt online szolgáltatások igénybevételéhez – ha az adatkezelés hozzájáruláson alapul – a szülő hozzájárulása kellene. Ez papíron szépen hangzik: elvileg a 13–15 éves magyar gyerekek közösségimédia-fiókjai mögött is ott kellene álljon egy tudatos, dokumentált szülői jóváhagyás. Ehhez képest a valóságot mindenki ismeri: a legtöbb regisztrációnál beírsz egy születési dátumot, bepipálod, hogy „elmúltam 13/16/18 éves”, és már bent is vagy. Senki nem kér személyit, nem hívja fel a szülőt, nem kell e-aláírással jóváhagyni semmit. A rendszer teljes mértékben bizalomra épül, arra, hogy a gyerek őszintén beírja, hány éves – miközben minden ösztönző arra tolja, hogy pár évet „ráhúzzon” a korára.
Ez az ellentmondás az, ami mostanra politikai szinten is kezd elviselhetetlenné válni. Az Európai Parlament az elmúlt időszakban több olyan állásfoglalást is elfogadott, amelyek már nem arról szólnak, hogy „jó lenne, ha a platformok jobban figyelnének a gyerekekre”, hanem kifejezetten afelé mutatnak, hogy 16 év alatt a közösségi média, a videómegosztók és egyre inkább a generatív MI-szolgáltatások használata ne természetes alapállapot, hanem kivétel legyen, szülői engedélyhez kötve. Ehhez társul a Digitális Szolgáltatásokról szóló rendelet, amely kifejezetten külön csoportként kezeli a kiskorúakat, és arra kötelezi a nagy platformokat, hogy bizonyíthatóan tegyenek extra lépéseket az ő védelmük érdekében. Nem elég annyit mondani, hogy „13+ a korhatár, pipáld be, hogy annyi vagy”, hanem ténylegesen látni akarják, milyen beállításokkal, milyen alapértelmezett védelemmel, milyen korlátozásokkal találkozik egy gyerek, amikor belép egy ekkora közösségi térbe.
Magyar viszonylatban mindez úgy csapódik le, hogy a mostani, látszólag laza rendszer valójában elég ingoványos talajon áll. A hatóságok ugyan eddig elsősorban konkrét botrányok, panaszok, kirívó esetek után léptek, de a jog szövege már most is simán elbírná azt a megközelítést, hogy a platformok nem tesznek eleget a korhatár betartatására irányuló kötelezettségüknek. Ha ehhez hozzávesszük az uniós trendet, könnyen eljuthatunk oda, hogy egyszer csak nem csak Ausztráliából érkeznek olyan hírek, hogy tömegesen deaktiválnak 16 év alatti fiókokat.
Érdemes elképzelni, milyen lenne, ha ezt egy Meta-szintű szereplő Magyarországon is komolyan venné. Nem egy nap alatt történne, valószínűleg először figyelmeztetések sora jönne: e-mailben, push-értesítésben jelzik, hogy a fiókhoz megadott életkor alapján a rendszer szerint kiskorúról van szó, és az új szabályok miatt a profil bizonyos időpont után nem lesz elérhető. A tinik és a szülők kapnának lehetőséget adataik lementésére, fotók, videók, üzenetek archiválására. Majd elérkezne a nap, amikor a gyerek egyszerűen nem tud belépni: a fiók nem törlődik, „csak” láthatatlanná válik, és valamikor a 16. születésnap környékén, egy újabb értesítés után lehetne visszaaktiválni.
A társadalmi reakció garantáltan nem lenne langyos. Szülők tömege szembesülne azzal, hogy amit eddig némán tudomásul vett – a 12–13 éves gyerek teljes értékű Insta-jelenlétét, a napi szintű TikTok-létezést, a Messenger-csoportokat – az valójában már rég nem fér bele abba, amit a jogalkotók tolerálni szeretnének. A tinik jelentős része nyilván megpróbálná kikerülni a rendszert: új fiókok hamis adatokkal, VPN-ek, más platformokra vándorlás, ahol lazább a kontroll. A kérdés nem az, hogy mi történne, ha valaki „lecsapja a villanyt”, hanem az, hogy közben mennyire sikerülne értelmes alternatívát és keretet kínálni azoknak a fiataloknak, akiknek az online közeg ma már ugyanannyira természetes tér, mint az iskolaudvar.
A másik út, amelyet az EU is erősen fontolgat, kevésbé drasztikus, de nem kevésbé problémás: az életkor valamilyen formában tényleges ellenőrzéshez kötése. Ez nem úgy nézne ki, hogy minden gyereknek személyi igazolványt kell lefotóznia, bár vannak olyan országok, ahol ezt sem tartják elképzelhetetlennek. Sokkal valószínűbb irány az arcfelismerésre épülő korbecslés, a digitális személyi azonosítók, állami eID-rendszerek bekötése a nagy platformok regisztrációs folyamataiba. Technológia szempontból mindez megoldható, adatvédelmi és társadalmi oldalról viszont irgalmatlan vitákat indít: jó-e, ha egy gyerek közösségimédia-jelenléte egyúttal egy állami digitális azonosítóval is össze van kötve; ki fér hozzá az így keletkező adatokhoz; mi történik, ha egy ilyen rendszer sérül.
Szülőként ebből az egészből talán a legfontosabb tanulság az, hogy érdemes fejben előrébb járni, mint amilyen tempóban a jogalkotás halad. Jelenleg Magyarországon hivatalosan 16 éves az a korhatár, amikortól egy gyerek online saját maga is érvényes hozzájárulást tud adni. A gyakorlatban egy csomó szolgáltatás 13 éves kort ír a felhasználási feltételekbe, miközben senki nem ellenőrzi, mi az igazság. Ha viszont elindul egy uniós szintű szigorítási hullám, akkor a jelenlegi „mindenki úgy hazudja be a korát, ahogy akarja” korszak nagyon gyorsan a múlté lehet. Nem biztos, hogy holnap, és nem biztos, hogy egy az egyben ausztrál mintára, de a trend egyértelműen abba az irányba mutat, hogy a 16 év alatti közösségimédia-jelenlét nem lesz többé teljesen szabadon, kontroll nélkül gyakorolható „jog”.
Felhasználóként, techblog-olvasóként könnyű csak a platformok oldalát nézni: mit lép a Meta, mit csinál a TikTok, hogyan reagál a YouTube. Pedig a kérdés legalább annyira rólunk szól. Hajlandóak vagyunk-e elfogadni, hogy egy 10–12 éves gyereknek nem jár automatikusan a teljes értékű közösségimédia-profil? Vagy inkább minden szigorítást „túlkapásnak” érzünk, és csak azt keressük, hogyan lehet kijátszani a rendszert? Abban biztosak lehetünk, hogy a következő években ez a téma sokkal közelebb jön hozzánk, mint gondolnánk. A magyar jog szövege már ma is elég kemény ahhoz, hogy indokoljon komolyabb fellépést; az Európai Unió pedig egyre határozottabban tekint a fiatalok digitális biztonságára úgy, mint politikai súlyú kérdésre, nem csak technikai részletre.
A végső kérdés talán így hangzik: ha egyszer a Facebook vagy az Instagram valóban elkezdi komolyan venni Magyarországon is a 16 év alattiak védelmét, jobban örülünk majd annak, hogy a gyerekünk profilja biztonsági okból felfüggesztésre kerül, vagy annak, ha továbbra is mindent ráhagyunk, és a kontrollt teljesen átdobjuk egy algoritmusokkal és reklámbevételekkel vezérelt ökoszisztémának? Erre nem a jogszabály fog válaszolni, hanem mi – de jó eséllyel már nem sokáig halogathatjuk a választ.
