Amikor nagyjából három hónappal ezelőtt bemutatták az iPhone Airt, sok elemző azt jósolta, hogy ez lesz az új irány: a következő évek csúcskategóriás telefonjai mind űrvékony házakkal jönnek majd, és az Apple megint trendet diktál. Ehhez képest most ott tartunk, hogy az Air az egész idei iPhone-széria szégyenpadjára került.
Használtpiaci elemzések szerint az iPhone Air mindössze tíz hét alatt a listaártól számítva nagyjából 40–48 százalékot bukott, a legrosszabbul a 1 TB-os csúcsverzió járt, amelynek az amerikai piacon az újkori ára 1399 dollár volt, és használtan már 668 dollár körül mozog. Ugyanebben az időszakban az iPhone 17 Pro Max 256 GB-os modellje nagyjából 26 százalékot veszített, vagyis jóval lassabban amortizálódik. Az egész 17-es széria átlagos értékvesztése kb. 35 százalék körül alakul, az Air ennél is látványosan rosszabbul teljesít.
Ez a használtpiaci adat nagyon jól mutatja, mennyire nem kapott rá a közönség az ultravékony dizájnra. Hiába a prémium anyaghasználat és a látványos részletek, ha a hétköznapi használatban a kompromisszumok jobban fájnak, mint amennyire az „ez aztán vékony” élmény örömet okoz.
A kínaiak meghúzták a kéziféket: leálló projektek, bezárt gyártósorok
A történet ráadásul nem áll meg az Apple-nél. A beszállítói láncból érkező szivárgások szerint az egyik legnagyobb partner, a Foxconn csökkentette az iPhone Airre fenntartott gyártósorok számát, egy másik fontos beszállító, a Luxshare pedig már teljesen leállt bizonyos Air-komponensek gyártásával. Ez önmagában is elég erős jelzés: ha mennének a darabszámok, senki nem húzná le a rolót ilyen gyorsan.
A sztorihoz egy szimbolikus momentum is tartozik: távozott az iPhone Air dizájnjáért felelős vezető tervező, Abidur Chowdhury. A hivatalos kommunikáció természetesen nem fogja azt mondani, hogy „ez a modell bukta volt”, de a háttérben sok minden arra utal, hogy az Apple sem elégedett a fogadtatással.
Az igazán nagy pánik azonban nem Cupertinóban, hanem Kínában kezdődött. A hírek szerint több nagy gyártó – Xiaomi, Oppo, Vivo – egyszerűen visszavonta vagy befagyasztotta a saját ultravékony csúcsmodelljeinek fejlesztését, amelyeket eredetileg az iPhone Air közvetlen riválisának szántak. Ha az Apple-rajongó tábor sem kap rá erre a formára, kár ugyanarra a vakvágányra ráfordulni androidos oldalon is.
Samsung Galaxy S25 Edge: a másik csendes áldozat
A történet másik főszereplője a Samsung. A Galaxy S25 Edge gyakorlatilag még az iPhone Air előtt próbálta meg ugyanezt a receptet: extrém vékony ház, ívelt élek, nagyon prémium megjelenés – viszont kompromisszumos akkumulátorkapacitás. Papíron lenyűgöző, kézben fogva is „zászlóshajó-fíling”, de a napi rutin végén a felhasználó egyetlen kérdést tesz fel: este ki kell-e könyörögni a töltőt, vagy sem.
A Samsung eddig még csak nem is célozgatott arra, hogy az Edge-ből érkezne egy S26-os utód. Ez a fajta hallgatás sokszor beszédesebb, mint bármilyen marketinganyag: úgy tűnik, a koreai gyártó is érzi, hogy az ultravékony vonal nem az a pálya, ahol most érdemes hosszú távon építkezni.
Mi a gond az ultravékony dizájnnal? Nem az, hogy ronda – hanem hogy buta kompromisszum
Önmagában az, hogy egy telefon vékony, nem lenne baj. Sőt, a legtöbbünk emlékszik azokra az évekre, amikor minden gyártó azzal villogott, hogy ki tudja lejjebb tornázni a millimétereket: 8 mm, 7,6 mm, 6,9 mm… és így tovább. A gond ott kezdődik, amikor a dizájn felülírja a használhatóságot.
Az iPhone Air és a hozzá hasonló modellek esetében a képlet nagyon egyszerű volt: vékonyabb ház = kisebb akkumulátor. A mai csúcstelefonoknál, ahol 120 Hz-es kijelzők, brutális csúcsprocesszorok, 5G, rengeteg háttérfolyamat és AI-funkció zabálja az energiát, ez extra fájdalmas. Lehet, hogy a dobozból kivéve mindenki azt mondja, „hú, de elegáns, de jó kézben tartani”, viszont amikor délután 5-kor már újra töltő után kell nézni, akkor a dizájn-romantika gyorsan elszáll.
A felhasználók túlnyomó része ma már inkább elfogadja a vaskosabb házat, sőt a kamera-szigetek „tégla” érzetét is, ha cserébe kap egy őszinte, két napot is kibíró üzemidőt. A visszajelzésekből egyértelműen kirajzolódik, hogy a többség szerint sokkal fontosabb a megbízható akkuidő, a stabil teljesítmény és az erős kamera, mint az, hogy a telefon fél milliméterrel vékonyabb legyen a tavalyi modellnél.
Technológiai zsákutca vagy idő előtti kísérlet?
Érdekes paradoxon, hogy már létezik olyan technológia, amely az ultravékony készülékek legnagyobb hátrányát – az akkumulátorkapacitást – részben orvosolni tudná. A cikk is említi a szilícium-alapú (szilícium-anódos) akkumulátorokat, amelyek az anódban grafit helyett vagy mellett szilíciumot használnak. Ennek egyik nagy előnye, hogy ugyanakkora térfogatban több energiát lehet tárolni, vagyis:
- lehet nagyobb kapacitás azonos méret mellett, vagy
- megtartható a kapacitás úgy, hogy közben maga a cella vékonyabb, kisebb lesz.
Pont ez lenne az a megoldás, amivel egy iPhone Air-szerű készülék valódi értelmet nyerhetne: maradhatna ultravékony, de nem kellene feláldozni miatta az üzemidőt. Ironikus módon épp kínai gyártók kezdték el hónapokkal ezelőtt élesben használni a szilícium-anódos, illetve szilícium–karbon akkumulátorokat egyes csúcsmodelljeikben, miközben az Apple és a Samsung konzervatívabb utat jár.
A gond inkább az időzítéssel van. Az iPhone Air és a Samsung Galaxy S25 Edge már kijött, megkapta az „ultravékony” marketingcímkét, de még a régi generációs akkutechnológiára épít. A végeredmény: szép ház, gyengébb mégse-az-igazi üzemidő, csalódott felhasználók és gyorsan zuhanó használtpiaci árak. A gyártók érthetően nem akarnak még egyszer ugyanebbe a folyóba lépni – ezért most inkább befékezik az ultravékony projekteket, és kivárják, amíg az új akkutechnológia kiforrottan, nagy szériákban is bevethető lesz.
Mit üzen ez a mai okostelefon-vásárlónak?
Felhasználói oldalról nézve az üzenet nagyon egyszerű és józan: ne hagyd, hogy csak a milliméterek vigyék el a döntést. Ha egy gyártó egy modell fő marketingüzenetét kizárólag arra építi, hogy milyen vékony, mennyire légies, mennyire hozza vissza a „régi iPhone 5-érzést”, akkor érdemes azonnal ránézni az akkumulátorkapacitásra és az üzemidő-tesztekre.
Az elmúlt években a piac is bizonyította, hogy a vásárlók inkább elviselik a nehezebb, vaskosabb telefont, ha abban nagyobb akku, komolyabb kamera és jobb hűtés kap helyet. Elég megnézni a gamer mobilokat, a fotózásra kihegyezett csúcsmodelleket vagy akár a középkategória sikeresebb készülékeit: egyik sem arról híres, hogy borotvapenge vékony. Cserébe használat közben nem kell fél naponta powerbank után kutatni.
Van még jövője az ultravékony csúcstelefonoknak?
Szerintem igen – csak nem abban a formában, ahogy most próbálták eladni őket. Ha a szilícium-anódos és szilícium–karbon akkumulátorok tényleg megérnek nagyipari bevetésre, akkor újra lesz értelme ultravékony dizájnban gondolkodni. De ez már egy másik korszak lesz: nem úgy, hogy „csináljuk vékonyra, aztán majd valahogy kibírja a napot”, hanem úgy, hogy az új akkusűrűség miatt tényleg nem kell kompromisszumot kötni üzemidőben.
Addig viszont a mostani történet – iPhone Air, S25 Edge, leállított kínai projektek – józan emlékeztető mind a gyártók, mind a felhasználók számára. A dizájn fontos, az elegancia is számít, de a zsebben hordott technika nem ékszer: ha nem bírja ki a napot, ha melegszik, ha a kompromisszumokat minden este a töltőkábelnél érzed, akkor hiába vékony, hiába szép, hiába prémium.
Vége a trendnek – vagy csak átmenetileg parkolópályán van?
Az iPhone Air és a Galaxy S25 Edge bukdácsolása után nagyon úgy néz ki, hogy az ultravékony csúcstelefonok első hulláma elhasalt, mielőtt igazán beindult volna. A gyártók visszavették a gázt, a beszállítók bezárták a gyártósorok egy részét, a vásárlók pedig a pénztárcájukkal szavaztak: nem kérnek abból, hogy a vékonyság kedvéért az akkumulátoron spóroljanak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többé nem lesznek ultravékony zászlóshajók. Sokkal valószínűbb, hogy kivárás zajlik: megvárják, amíg az új akkutechnológiák lehetővé teszik, hogy a vékonyság ne járjon együtt üzemidő-csonkítással. Addig viszont a józanabb, kicsit testesebb, de cserébe megbízhatóbb okostelefonok kora marad velünk – és a felhasználók reakciói alapján ezt kevesen bánják majd.
