Az okostelefon-gyártók között egyre kiélezettebb a verseny a hajlítható kijelzős modellek piacán, különösen akkor, ha a készülékek fizikai méreteiről van szó. A kijelzők minősége, a zsanértechnológia és a szoftveres finomítások mellett mostanra egy új szuperlatívusz vált trenddé: ki tudja legvékonyabb hajlítható mobilt piacra dobni?
Papíron több gyártó is büszkén hirdeti: „a világ legvékonyabb foldable telefonja”. De vajon tényleg az? Nos, ha jobban beleássuk magunkat, kiderül, hogy ez a kijelentés sokszor inkább marketingfogás, mintsem tényleges mérnöki bravúr.
Trükkös mérési módszerek: nem az egész telefont mérik!
Az első – és talán legelterjedtebb – trükk, hogy a gyártók nem a teljes készüléktest vastagságát mérik, hanem annak legvékonyabb pontját. Ez a legtöbb esetben a kijelző oldala, távol a csuklóponttól. A problémát az okozza, hogy a hajlítható mobilok zsanérja jellemzően jóval vaskosabb, így ha az egész telefont lapjára fektetve mérnénk meg, a tényleges vastagság akár 2-3 mm-rel is több lehet, mint amit a specifikációs adatlap feltüntet.
Ez azt eredményezi, hogy egy 9,9 mm-es modell „a világ legvékonyabbja” lehet, ha csak a kijelző oldali szélt mérik – miközben egy másik gyártó, aki a teljes zsanértestet is belekalkulálja, 10,5 mm-es adattal szerepel, holott a telefon valójában azonos vagy akár karcsúbb is lehet.
A mérés ideje és állapota is számít: nyitva vagy csukva?
További manipulációs lehetőség rejlik abban, hogy a gyártók a vastagságot nem zárt, hanem nyitott állapotban adják meg. Egy teljesen kinyitott készülék – például egy Fold vagy Magic V széria modell – értelemszerűen sokkal vékonyabb, mint amikor összecsukva, két kijelzőlap egymásra simul.
Miközben a marketing anyagokban a „mindössze 4,9 mm vastag” szlogenek díszelegnek, a valóságban az ilyen készülékek zárt állapotban gyakran 11–13 mm közötti vastagságot mutatnak – ami már közelít egy klasszikus kétsoros Nokia telefonhoz, csak dupla kijelzővel és zsanérral.
Miért fontos ez egyáltalán?
A hajlítható telefonok egyik kulcspontja épp az, hogy kompaktabbak legyenek, mint egy nagy kijelzős táblagép, miközben zsebbarát formában is használhatók. Egy túl vastag foldable elveszíti ezt az előnyét – nehézkesebb hordozni, zsebben kényelmetlen, és a dizájn is robusztusabbnak hat.
Emellett az ilyen típusú „kozmetikázás” alááshatja a fogyasztói bizalmat. A tech-rajongók nemcsak a dizájnért, hanem a precíz mérnöki teljesítményért is rajonganak – és ha kiderül, hogy egy gyártó trükközik a milliméterekkel, az akár márkalojalitásba is kerülhet.
Nem ez az első ilyen esett…
Ez a trükközés sajnos nem új jelenség az iparágban. Emlékezzünk vissza:
-
Voltak már kamu benchmark-eredmények, ahol egyes gyártók tudatosan „túlhúzták” a teljesítményt tesztelés idejére.
-
A zoom-funkciók esetén is gyakori, hogy „100x zoom” szerepel a dobozon, miközben ez jellemzően csak szoftveres, AI-alapú nagyítás, amely gyakorlatban gyenge minőséget eredményez.
-
A kamerateszteknél is előfordult már, hogy a hivatalos reklámfotókat nem is az adott készülékkel készítették, hanem profi fényképezőgéppel.
Ebbe a sorba illeszkedik most a „vastagságverseny” manipulálása is – csak éppen ez nem feltétlenül olyan feltűnő, mint egy félrevezető zoomkamera vagy benchmark, így könnyebben átcsúszik a tudatosabb vásárlók figyelmén is.
Mit tehet a felhasználó?
Ha valaki valóban a legvékonyabb hajlítható telefont keresi, érdemes alaposan utánanézni:
-
Ellenőrizd, zárt vagy nyitott állapotban mérték a vastagságot.
-
Nézd meg a mért pontot – a zsanérnál vagy a kijelző végénél történt a mérés?
-
Böngéssz független teszteket, ahol képekkel, mérőeszközzel is bemutatják a készülék valódi méreteit.
-
Keresd az átlagos vastagság megadását is, amely őszintébb képet fest.
A „vékonyabb, könnyebb, szebb” mottó régóta kíséri az okostelefon-ipart – de a hajlítható készülékek esetén már nemcsak a súly és forma a tét, hanem a hitelesség is. Aki valódi áttörést hoz egy 10 mm alatti zárt vastagsággal, az megérdemli a dicsőséget. De aki csak a számokkal trükközik, az hosszú távon elvesztheti a legfontosabbat: a vásárlói bizalmat.
