A Xiaomi nem egyszeri gegnek szánta a 17 Pro és 17 Pro Max kameramoduljába épített minikijelzőt: a gyártó jelezte, hogy a koncepció a következő generációkban is folytatódik, és rövid távon új szoftveres funkciókkal bővül. A cél egyértelmű: a kis panel ne dekoráció legyen, hanem valódi, mindennap hasznos felület.
A hátlapi kijelző lényege, hogy ott és úgy ad információt, amikor a fő képernyő felébresztése túlzás lenne. A 2,1 hüvelykes LTPO AMOLED panel energiatakarékos működése miatt ideális egyfajta „külső AOD”-nak: megmutatja az időt, az értesítéseket, a zenevezérlőt vagy az időzítőt, miközben a telefon végig kijelzővel lefelé pihen az asztalon. A trükk azonban nem az, hogy tud-e jeleket villantani, hanem az, hogy a Xiaomi a kamerás munkafolyamat középpontjába helyezte. Amikor a felhasználó a hátlapi fő kamerával készít szelfit vagy vlogot, a kis panel azonnali élő előnézetet ad; nem kell tükörrel ügyeskedni vagy találomra komponálni, a képkivágás és a tekintet pozíciója rögtön ellenőrizhető. A mindennapi gyakorlatban ez gyorsabb és tudatosabb fotózást eredményez, különösen gyenge fényben, ahol a fő szenzor stabilizációja és dinamikatartománya messze jobb, mint az előlapi kameráé.
A Xiaomi azt ígéri, hogy a minikijelzőt nem hagyja magára: platformként kezeli, amelyhez folyamatosan érkeznek új képességek. Az első hullám a valós idejű fordítás: a beszélgetés során a fő képernyőn futó fordító app kimenete a hátsó panelen is megjelenhet, így a telefont a partner felé fordítva „kártyaként” olvasható a lefordított üzenet. Ez nemcsak turistás helyzetben hasznos, hanem üzleti tárgyalásokon is, ahol diszkrét, rövid visszajelzésekre van szükség. A gyártó kommunikációja szerint a bővítések havi ütemben érkeznek, ami arra utal, hogy a háttérben külön fejlesztői felületet is kialakítanak mini-widgetekhez és gyorsműveletekhez. Ha valóban nyitnak egy könnyen használható API-t, a közösség pillanatok alatt megtalálja azokat a mikrohasználatokat – például navigáció következő kanyarja, futó edzés adatai, naptáremlékeztetők –, amelyek igazán értelmet adnak a második kijelzőnek.
Persze nem a Xiaomi az első, aki megpróbálta. A Mi 11 Ultra státuszkijelzője, a Meizu Pro 7 hátsó panelje, sőt a Nubia kétkijelzős megoldásai mind megmutatták, hogy a plusz felület ötlete izgalmas, de könnyű elhibázni. Ott többnyire vagy a hardver volt túl kicsi és fakó, vagy a szoftver maradt félkész – végül a felhasználók elfelejtették, hogy egyáltalán létezik. A Xiaomi mostani megközelítése két ponton más: egyrészt a panel minősége vállalható, LTPO-val és széles fényerőtartománnyal, tehát kültéren is látható. Másrészt nem egy önálló „kütyüt” építettek a hátlapba, hanem szervesen összekötötték a kamerarendszerrel és a rendszer-értesítésekkel, vagyis azokkal az esetekkel, amikor valóban értelme van hátul valamit megjeleníteni.
Felhasználói élmény szempontjából a minikijelző legnagyobb ígérete az, hogy csökkenti a fő kijelző felébresztéseinek számát. Ez apróságnak tűnik, de egy átlagos napon rengeteg „csak rápillantok” mozzanatból áll a telefonhasználat; ha ezek jelentős része hátul megoldható, abból akkumulátorban, fókuszban és diszkrécióban is nyersz. A zene léptetése vagy a szundi elhalasztása egy érintés a kameragyűrűn belül; meeting közben nem világítod be a tárgyalót, amikor megnézed, melyik értesítés fontos; a repülőtéren a beszállókártyát a hátlapon is felvillanthatod, anélkül hogy a nagy kijelzőt megnyitnád. Ezek együtt adják azt az élményt, amitől a másodlagos kijelző nem trükknek, hanem kényelmi funkciónak érződik.
Az érem másik oldala, hogy minden extra panel fogyaszt. Még LTPO-val is számolni kell azzal, hogy a minikijelző aktív használat mellett elvisz néhány százalékot naponta. A Xiaomi ezért agresszíven hangolta a fényerőszabályzást és az AOD-frissítési ciklust, és a rendszer logikája figyeli, mennyi ideig van a telefon kijelzővel lefelé az asztalon, milyen gyakran érkeznek értesítések, illetve hogy a felhasználó hányszor nyúl a hátsó panelhez. A cél, hogy a másodlagos kijelző többet spóroljon, mint amennyit fogyaszt – például ha tíz alkalomból hétszer nem kell felébreszteni a fő kijelzőt, már nyert ügyed van. A tartósság kérdésére is gondolni kell: a kamera környezetében a mikrokarcok és az ütés veszélye nagyobb lehet, ezért érdemes olyan tokot választani, amely peremmel védi a gyűrűt és a panelt, miközben nem takarja el a képernyőt. A magánszféra szempontjából az is kulcs, hogy milyen értesítéseket engedsz a hátlapra; célszerű külön profilban szabályozni, melyik app üzenete jelenhet meg röviden, és melyik maradjon a fő kijelzőn.
A fotós és videós workflow szempontjából a következő lépés logikusan az okosabb kompozíciós segéd. A minikijelző jelölheti, hova nézz a kamera felvételén, finoman mozgó ponttal segítheti a szemkontaktust, vagy automatikusan figyelmeztethet, ha belóg a kéz vagy felemás a horizont. Vlognál a felhasználó számára a legnagyobb kihívás, hogy ne „magát a kijelzőt” nézze, hanem az optika közelébe fókuszáljon; a hátlapi panel erre kifejezetten jó, mert fizikailag a szenzor mellett van, így a tekintet természetesebb marad. Ha ehhez a Xiaomi szoftveresen ad szemkontaktus-korrekciót és gyors elérhető hangerő-, felvétés- és lencseválasztó kezelőfelületet, az egész rendszer egységbe rendeződik.
Előre tekintve a legfontosabb kérdés az, mennyire nyitott a rendszer a fejlesztők felé. Ha a Xiaomi csak saját widgeteket enged, a tempó a vállalat fejlesztési kapacitásától függ; ha viszont kiadnak egy egyszerű sablont, amelyre külsősök is ráültethetik a mini felületeiket, pillanatok alatt megjelenhetnek a naptár, a feladatlista, a navigáció és a fitneszappok „hátsó” moduljai. Ennek természetesen szigorú biztonsági keretet kell adni: rövid, csak olvasható felületek, limitált interakció, jól szabályozott adat-hozzáférés. De ha ez megvan, a minikijelző értéke önmagát skálázza.
Összességében a Xiaomi hátlapi kijelzője akkor lesz több mutatványnál, ha a szoftveres ökoszisztéma gyorsan érik, és a gyártó tartja a havi bővítések ritmusát. A hardver ma már elég jó: a panel fényes és takarékos, a kamera-előnézet workflow-ja kézre áll, a rendszer finomhangolása pedig csökkenti a felesleges főképernyő-ébredéseket. A döntő kérdés most az, hogy a funkció mennyire épül be a felhasználók izommemóriájába. Ha pár hét után magától értetődő, hogy a zenét, a fordítást, az időzítőt és a gyors visszajelzéseket a hátlapon intézed, akkor a másodlagos kijelző megérkezett – és jó eséllyel a következő Xiaomi csúcsmodellek egyik meghatározó ismertetőjegye marad.
