A Google csendben, de nagyon egyértelmű irányba halad: amit az Apple a NameDroppal már megmutatott iOS-en, azt most Androidon is megkapjuk. A Google Play-szolgáltatások egyik friss béta-verziójában már felbukkant az új funkció első működő animációja, belső nevén Gesture Exchange vagy Contact Exchange. A lényeg egyszerű: két Android mobil közel teszi egymáshoz a felső élét, a rendszer NFC-n keresztül felismeri egymást, elindul egy látványos animáció, és pár másodperc múlva mindkét fél névjegye ott virít a másik telefonján. Olyan, mint egy digitális névjegykártya-csere – csak QR-kód, fotózás és pötyögés nélkül.
Mi is ez pontosan, és miért hasonlít ennyire a NameDrophoz?
Az Apple-féle NameDrop lényege, hogy két iPhone (vagy iPhone és Apple Watch) tetejét egymáshoz érinted, megjelenik egy nagy, kör alakú animáció, és a kijelzőn rögtön látod a másik fél kontaktkártyáját. Itt döntheted el, hogy csak fogadod a névjegyet, vagy viszonzásképp a sajátodat is elküldöd. Ráadásul nem muszáj mindent megosztani: kiválaszthatod, hogy a telefonszámot, e-mail címet, fotót, esetleg több számot akarsz-e átadni.
Az Androidos megoldás gyakorlatilag ugyanezt a felhasználói élményt célozza. A Google Play-szolgáltatások egyik béta-verziójában olyan képernyők jelentek meg, ahol a kontaktcsere előtt kiválaszthatod, mit osztasz meg: profilfotót, mobiltelefonszámot, e-mail címet, vagy akár beállíthatod azt is, hogy csak fogadni szeretnél, és a saját adataidat nem küldöd vissza. Amikor a két telefon elég közel kerül egymáshoz, az NFC-chip „összekapcsolja” őket, elindul a kör alakú animáció, majd felugrik a részletes nézet, ahol elmentheted a kapott kontaktot, hívást indíthatsz vagy rögtön írhatsz üzenetet.
Már most működik az animáció – de még félkész az egész
A béta verzióban a fejlesztőknek már sikerült életre kelteni a teljes animációt két konkrét készülék között: a kijelzőn megjelenő vizuális effekt gond nélkül lefut, amikor egymáshoz közel érintik a telefonokat, tehát a felismerés és az NFC-alapú „összekapcsolás” már működik. Maga a kontaktátvitel azonban még nem aktív: nem jelennek meg a jóváhagyó ablakok, nincsenek kész alsó cselekvés-panelek, azaz a logika nagy része még fejlesztés alatt áll.
Jelenleg inkább technikai proof-of-concept szinten tartunk, mintsem kiforrott, végfelhasználóknak szánt funkciónál. Ez egyébként tipikus Google-forgatókönyv: az új élmény először a Play Services-en keresztül, rejtett kapcsolókkal, APK-szétszedés közben bukkan fel, és csak később kerül be egy Android-verzió, vagy például a Google Contacts hivatalos changelogjába. A Gesture/Contact Exchange valószínűleg ugyanannak a funkciónak a motorháztető alatti neve, amit aztán a marketing már egy hangzatosabb címkével dob majd piacra.
NFC, Bluetooth, Wi-Fi – mi viszi majd a biteket?
Érdekesség, hogy míg az iPhone-oknál az NFC-antenna fixen a készülék tetejében csücsül, addig Android-fronton ez korántsem ilyen egységes. Van gyártó, aki középre teszi, van, aki a kameramodul környékére, másnál kicsit lejjebb. Ennek nagyon gyakorlatias következménye lesz: nem biztos, hogy elég lesz „csak úgy” összekoccantani a két készülék tetejét, lehet, hogy pár centit mozgatni kell, amíg a két antenna megtalálja egymást. A kezdeti időkben biztosan lesz pár vicces pillanat, amikor két ember egymás előtt „telefon-táncol”, amíg sikerül elindítani a folyamatot.
Magát a teljes adatátvitelt szinte biztosan nem az NFC fogja vinni, az csak indító jelként szolgál majd. A logikus lépés az, hogy a két eszköz a „sziasztok, itt vagytok egymás mellett” jelzést NFC-n keresztül megkapja, majd a kontaktkártyát már Bluetoothon vagy Wi-Fi Directen küldi át a rendszer. Ilyen modellt használ ma rengeteg funkció: az NFC csak trigger, a tényleges adatforgalmat egy gyorsabb, nagyobb sávszélességű kapcsolat viszi.
Végre vége lehet a QR-kódos bohóckodásnak
Ha őszinték vagyunk, Androidon egy sima „add már meg a számod” jelenet ma még meglepően körülményes tud lenni. Vagy bediktálod és bepötyögik, vagy elküldöd magadnak valamilyen chatappban, vagy mutatsz egy QR-kódot a névjegyhez, amit a másik beolvas – ha épp tudja, hol keresse a beépített QR-olvasót.
Az új, NameDrop-szerű funkció pont ezt a káoszt akarja egy mozdulatba sűríteni. Két telefon közelebb kerül egymáshoz, elindul az animáció, a képernyőn pontosan látod, milyen adatokat küldesz, és mit kapsz. Az egész tranzakció pár másodperc alatt lezajlik. Nem kell appot keresni, nem kell elmagyarázni, melyik menüben van a névjegy-megosztás, és a kapott kontaktot sem fogja senki „Józsi szerelő új 2” néven elmenteni – a kártya már eleve rendesen strukturált, névvel, fotóval, e-mail címmel, telefonszámmal.
A Google ezzel gyakorlatilag azt az élményt szeretné modernizálni, amit régen a Bluetooth-os „fájlküldés” jelentett, csak most biztonságosabb, NFC-vel megtámogatott, jóval felhasználóbarátabb csomagolásban.
Adatvédelem és kontroll: mit lásson rólad a másik?
A funkció egyik fontos eleme, hogy nem mindent kell automatikusan odaadni magadról. Az előzetes képernyőképek alapján a felhasználó kiválaszthatja, hogy a profilfotót, a telefonszámot, az e-mail címet, vagy ezek kombinációját osztja meg. Emellett lesz egy külön mód azoknak, akik csak fogadni szeretnének: ilyenkor te megkapod a másik fél adatait, de a sajátod érintetlen marad.
Ez ma már nem csak kényelmi kérdés, hanem adatvédelmi szempontból is kritikus. Egy fesztiválon, konferencián, meetup-on simán előfordul, hogy valakivel csak egy csatornán szeretnél kapcsolatban maradni – például e-mailen –, telefonszámot vagy privát fotót nem feltétlenül adnál ki. Ha a Google jól csinálja, akkor ez a fajta „szelektív megosztás” gyorsan és egyértelműen kezelhető lesz, nem kell mély menükbe ásni magad, amikor csak egy e-mail címet szeretnél átdobni.
Mikor kaphatjuk meg, és hogy fogják hívni?
A jelenlegi állapot alapján egyértelmű, hogy még fejlesztési fázisban járunk. Maga az animáció már működik, a belső aktivitásnevek – Gesture Exchange, Contact Exchange – benne vannak a kódban, de hiányoznak a végfelhasználói felületek, a teljes logika és a hivatalos marketingnév.
Nagyon valószínű, hogy a Google a funkciót nem egy konkrét Android-verzióhoz köti majd, hanem Play Services-en keresztül tolja ki, ahogy azt korábban több újdonságnál láttuk. Ez azt jelenti, hogy nem muszáj megvárni az Android 17-et: elég egy frissített Google Play-szolgáltatás és egy kompatibilis Google Contacts / Telefon app. A legéletszerűbb forgatókönyv, hogy a funkció valamilyen formában az Android 16–17 környéki hullámban, illetve a Google Contacts egyik nagyobb frissítésével bukkan fel széles körben.
Hogy végül mi lesz a neve, az jó kérdés. A „Gesture Exchange” és „Contact Exchange” inkább fejlesztői kódneveknek tűnnek. Az sem kizárt, hogy a Google kicsit rájátszik majd az Apple-párhuzamra, és valamilyen játékos, könnyen megjegyezhető brandet választ. Lehet, hogy a „NameDrop” kifejezést nem használhatják egy az egyben, de valami hasonlóan rövid, mozdulatra utaló elnevezés szinte borítékolható.
Apróságnak tűnik, de a gyakorlatban nagyon hiányzott
Papíron ez az egész csak egy „újabb animáció NFC-re”, a hétköznapokban viszont nagyon is érezhető lesz a hatása. A kontaktcsere ma még Androidon feleslegesen macerás: QR-kódokkal, linkekkel, chatapp-meghívókkal, bediktált számokkal kell trükközni. Egy olyan megoldás, ahol két telefon közelítése elegendő a teljes folyamathoz, valójában pont az a fajta kis minőségjavulás, amihez nagyon gyorsan hozzá lehet szokni.
Android-oldalon ez ráadásul jóval nagyobb kihívás, mint az egységes hardveres ökoszisztémában élő iOS-nél: itt különböző gyártók, eltérő NFC-elhelyezéssel és saját szoftverrétegekkel játszanak. Ha a Google képes lesz ezt egységes, megbízható élménnyé simítani, akkor a „saját NameDrop” könnyen az egyik leglátványosabb, mégis egyszerű újítás lehet, amit az Android a következő hónapokban kap.
Ha pedig minden a helyére kerül, lehet, hogy pár év múlva már teljesen természetes lesz a mondat egy meetup végén: „ne diktáld, csak tedd ide a telód, átdobom a számom.”
