Az elmúlt napokban több felhasználó ugyanarra a hibára panaszkodott: az Android Auto elindul, de a képernyőn minden „szétcsúszik”. A Google Térkép, a Spotify, a telefon és az üzenetek felülete túlméretezettnek tűnik, gombok lógnak le a képről, a tipográfia és a rácsok nem a helyükön jelennek meg. Nem egyetlen márkára, típusra vagy telefonra korlátozódik a jelenség; különböző autókban, eltérő fejegységeken és több Android-verziónál is előjött, ami arra utal, hogy nem kábeles vagy egyedi kompatibilitási anomáliáról, hanem alkalmazásszintű renderelési hibáról beszélünk.
A hiba jellege alapján a legvalószínűbb, hogy valahol a képernyő-méretezés és a sűrűségkezelés csúszik el. Az Android Auto a telefonon futó klienssel és a fejegység kijelzőjével folyamatosan egyezteti az elrendezési paramétereket: felbontást, képarányt, DPI-t, a biztonság szempontjából kötelező „érinthető zónák” méretét, valamint azt, hogy a fejegység fix rácsot, rugalmas rácsot vagy teljesen egyedi panelt vár. Ha ebben a „kézfogásban” egy változó rossz értéket kap — például a telefon túl nagy érintőcélokat kérne, vagy a fejegység túl kicsi betűméretet jelez vissza —, könnyen előállhat az a látvány, mintha az alkalmazások hirtelen más felbontásra váltottak volna. Ilyenkor a térképes csempék határvonalai elmozdulnak, a navigációs sáv belóg, és egyes kezelőszervek a képernyőn kívülre kerülnek.
A felhasználók többsége elsőként a „négyes” mentőövvel próbálkozik: újraindítja a telefont, újraindítja az autó fejegységét, törli az Android Auto és a Google Play-szolgáltatások gyorsítótárát, majd frissíti a főbb appokat. Ezek az alapvető lépések átmenetileg néha javítanak a helyzeten, mert kényszerítik a rendszerre az újra-handshake-et, de a következő csatlakozásnál sok esetben minden kezdődik elölről. Érthető a kísértés, hogy valaki azonnal visszaforgassa az alkalmazást egy régebbi verzióra, ám ez ritkán tartós megoldás: a Play-szolgáltatások és a Maps komponensei külön frissülnek, elég egy háttérben megérkező komponenscsere, és máris visszaáll a rossz elrendezés. Ráadásul az ismeretlen forrásból telepített APK-k könnyen új problémákat hoznak — stabilitási gondokat, hitelesítési hibákat, autós módhoz kötődő jogosultság-ütközéseket.
A jelenség semmilyen márkát nem kímél, és ez félrevezető tud lenni. Ugyanazon telefon egyes autókban hibátlanul működik, másoknál pedig már az indítóképernyőn szétesik. A különbség oka gyakran a fejegység oldali Android Auto implementáció és a kijelző vezérlője közötti apró eltérés: hogy a rendszer natív felbontáson vagy skálázással jelenít, milyen módon kezeli az érintési leképezést, illetve milyen gyorsan hajtja végre a csatlakozáskor érkező sűrűségváltást. Vezeték nélküli kapcsolattal mindez még kényesebb, mert az első másodpercekben párhuzamosan történik a Wi-Fi Direct kapcsolat felhúzása, a Bluetooth-profilok aktiválása és a kijelzőparaméterek egyeztetése. Ha valami megcsúszik az időzítésben, a rács már a rossz adatokkal épül fel, és ott is marad a következő bontásig.
A mindennapi használat szempontjából két irány marad, amíg a javítás meg nem érkezik. Az egyik a kíméletes „helyre billentés”: a csatlakozás után hagyni egy-két másodpercet az Android Autónak, majd a telefonon rögtön megnyitni a Térképet, és onnan elindítani a navigációt. Több esetben ez az apró trükk a megfelelő méretezési profilt kényszeríti a felületre, és a csempék a helyükre ugranak. Ha ez sem segít, érdemes egy csatlakozást „vezetékes módra” váltani jó minőségű, adatátvitelre is alkalmas rövid USB-kábellel; a stabil, fix sávszélesség és az egyszerűbb handshake ilyenkor csökkenti a renderelési hibák esélyét. Fordított esetben — ha eddig kábellel használtad — egy próbát megér a vezeték nélküli kapcsolat is, mert egyes fejegységek a skálázást ott kezelik robusztusabban. A másik irány a biztonságot előtérbe helyező kerülőút: a telefont tartóba téve a natív navigációs felülettel menni tovább, és hangutasításokkal kezelni a lejátszást, hívásokat, üzeneteket. Ez nem elegáns, de megbízható — és ami fontosabb, nem osztja meg a figyelmet vezetés közben.
Sok múlik azon is, hogy az autó infotainment rendszere hogyan áll a saját képarány-kezeléséhez. Ha a fejegység menüjében van olyan beállítás, amely az Android Auto megjelenítését „igazítás a képernyőhöz”, „eredeti képarány” vagy „teljes képernyős” módok között kapcsolgatja, egy ki-be váltás gyakran visszahozza a rendet. Nem végleges gyógyír, de egy hosszabb út alatt is kézben tartható vele az élmény. A telefon oldalán a kijelzőbetűk és a nagyítás extrém értékei — különösen a kiterjesztett elérhetőségi beállítások, mint a „Megnagyítás” és az „Extra nagy szöveg” — hajlamosak még inkább összezavarni az autós felületet; ha ilyet használsz, érdemes próbaképpen visszaállni a gyári skálára, majd újracsatlakozni.
A helyzet frusztráló, mert az Android Autóra sokan napi szinten támaszkodnak. A hiba ugyanakkor nem fedi el azt a tényt, hogy maga a platform rengeteget fejlődött a stabilitásban és a kompatibilitásban — épp ezért szembetűnő, amikor egy apró renderelési regresszió elromlik. A közösségi jelentések ilyenkor különösen hasznosak: ha a beállításokban megnyitod a „Visszajelzés küldése” menüt, és részletesen leírod, milyen telefonról, melyik Android-verzióról, milyen autó-fejegységgel, milyen kapcsolattal és melyik appoknál csúszik szét a felület, az segít a fejlesztőknek azonos mintázatot találni. Egy fotó a fejegységről vagy egy rövid videó még többet ér, mert azonnal látni a csempék és a tipográfia elmozdulását.
Ami a „mit ne” kategóriát illeti, érdemes elkerülni a rendszerszintű trükköket, például a fejlesztői beállításokban végzett DPI-átírást vagy a telefon képernyő-sűrűségének agresszív átállítását kifejezetten Android Autó kedvéért. Rövid távon ugyan visszakaphatod a helyes UI-t, hosszabb távon azonban más alkalmazások tördelése, a státuszsor és a zárolt képernyő megjelenése sérülhet, és még több idő megy el a finomhangolással. Ugyanez igaz az autó rendszerszoftverének „szürke zónás” frissítéseire: a gyári csatornán kívül telepített firmware-ek könnyen buknak kompatibilitást egy következő Android Auto verziónál.
A helyzet kulcsa most a türelem és a józan átmeneti rutin. Indulás előtt a célpontot érdemes már a telefonon beállítani, a csatlakozás után pár másodpercet hagyni a felületnek, és ha csúszást látsz, nem útközben, hanem félreállva próbálni a képernyő-mód váltását vagy a gyors újracsatlakozást. A vezetékes és vezeték nélküli mód között egy alkalmi váltás gyakran segít; ugyanígy az is, ha a fő appokat — Térkép, zene, üzenetek — frissen tartod, mert a hibát nem mindig az Android Auto főalkalmazása, hanem egy komponensfrissítés idézi elő vagy épp javítja meg. Ha mindezek mellett is szétesik a felület, a legbiztonságosabb megoldás a mobil saját kijelzője és a hangvezérlés — amíg a következő kiadásban helyre nem teszik a képernyő-sűrűség és rácskezelés logikáját.
A konklúzió egyszerű: ez tipikus „apró, de látványos” regresszió, amely nem az autóddal és nem is feltétlenül a telefonoddal van összefüggésben. A problémát az teszi kellemetlenné, hogy pont azt a területet érinti, ahol a legkisebb UI-hiba is sokat ront a használhatóságon. Átmeneti kerülőút mindig van — észrevehetetlenül biztonságosabb is —, de a végső megoldást a képernyő-méretezés és a sűrűség egyeztetésének javítása hozza el rendszeroldalon. Addig az óvatos „helyre billentés”, a jó minőségű kábelezés, a fejegység képarány-opcióinak ismételt aktiválása és a hangutasításokra támaszkodó használat a legéletképesebb stratégia.
