Vége a találgatásnak: az Android Canary legújabb kiadása egyértelművé tette, hogy az Android 17 belső kódneve a Cinnamon Bun. Elsőre apróságnak tűnhet, de a kódnév körüli mozgás sokat elárul a fejlesztési ütemtervről, az API-szintről, és arról, milyen irányba finomítja a Google a rendszerét a 2026-os stabil rajtig.
A Google évek óta két világban él egyszerre: a publikus verziószámok (Android 14, 15, 16…) mellett a motorháztető alatt tovább él a süteményes hagyomány. A belső build-rendszerben az Android 14 „Upside Down Cake”, a 15 „Vanilla Ice Cream”, a 16 „Baklava”, most pedig a 17 „Cinnamon Bun” néven fut. Ezek a becenevek nem marketingcímkék, hanem fejlesztői kapaszkodók: a forráskódban, tesztcsatornákban és hibajegyeken keresztül ezeken keresztül hivatkoznak a mérnökök egy-egy főverzióra. Amikor egy ilyen név nyíltan felbukkan a Canary-ágban, az általában azt jelzi, hogy a következő nagy csomag szerkezetileg már összeállt: megvan az alap API-készlet, a rendszer főbb alrendszerei már a „17-es gondolkodásmód” szerint mozognak, és a hátralévő hónapok a viselkedésbeli változások, új szabályok és stabilitási kérdések finomhangolásáról szólnak.
A mostani megerősítéshez egy másik érdekesség is társul: a Canary-build sokszor még ideiglenes, 10000-es API-szinttel maszkírozza a rendszert, mielőtt a végleges számozásra ugrik. A fejlesztői körökben már így is közhely, hogy az Android 17 a 37-es API-szint lesz, ami jól illeszkedik a korábbi mintázatba. Ez nem csak számháború: az API-szint a kompatibilitási szerződés. Meghatározza, hogy a Play Áruház milyen minimális cél- és futtatási szintet kérhet számon az appokon, a gyártók pedig milyen megfelelőségi tesztekkel adják ki a frissítéseiket. A 37-es szint köré szervezett szabályok lesznek azok, amelyek 2026-ban és 2027-ben meghatározzák az alkalmazások működését a legtöbb új készüléken.
Mit fog ettől érezni a felhasználó? Rövid távon keveset, hosszabb távon annál többet. A „Cinnamon Bun” korszak fókusza – a jelenlegi kódrészletek és fejlesztői jegyzetek alapján – nem grandiózus látványfrissítés, hanem viselkedésbeli finomítás. A Google az utóbbi kiadásokban egyre agresszívebben dolgozik az akkumulátorvédelmen, a háttérfolyamatok kordában tartásán, a jogosultság-kezelés szigorításán és a rendszerkomponensek moduláris frissítésén. Várható, hogy az Android 17 ezeket a vonalakat viszi tovább: jobb „látlelet” az akku állapotáról és a töltési szokásokról, következetesebb háttér-korlátozások, finomabb értesítés-prioritások, illetve olyan apró, de érezhető gesztusok a hétköznapi UX-ben, amelyek zökkenőmentesebbé teszik az animációkat és a multitaskingot. Az is látszik, hogy a Google még komolyabban veszi a kontrollerek és kiegészítők támogatását – nem csak játékhoz, hanem kisegítő lehetőségekhez és produktivitáshoz is –, valamint tovább reszel a nagy kijelzős/asztali mód élményén.
Fejlesztői oldalról a „Cinnamon Bun” név felbukkanása azt üzeni: rajt. Ideje emulátoron és Canary-eszközön kipróbálni az alkalmazásokat a hamarosan véglegesedő viselkedésváltozásokkal, és megnézni, hogy az új cél API-ra váltás nem húz-e keresztbe valamit a háttérszolgáltatásoknál, értesítéseknél, helymegosztásnál vagy a médiakezelésnél. A Play irányelvek várhatóan 2026 folyamán fokozatosan tolják feljebb a minimumot, így aki időben lép, annak a felhasználói nem az utolsó pillanatban fognak hibákba futni. A Canary abban is segít, hogy a gyártói implementációk előtt már láthatók az új API-felületek – még ha némelyikük később változik is –, így a nagyobb fejlesztőházak és game-stúdiók időben hangolhatják a motorjaikat.
Az ütemterv – bár a Google hivatalos kommunikációjában mindig óvatos – a mintázat alapján jól sejthető. A „Cinnamon Bun” kódnév nyílt megjelenése után sorra váltják egymást a Canary-buildök, ezt követi a Developer Preview szakasz, majd 2026 elején a szélesebb körű béta. A stabil kiadás a korábbi ciklusok tükrében 2026 közepe környékén várható, a Pixel készülékekkel az élen, utána pedig a gyártók – Samsung, OnePlus, Xiaomi, Motorola, Nothing – saját ütemükben szállítják a frissítést a támogatott modellekre. Aki Pixel 8-astól felfelé van, az a tapasztalatok szerint hamar az élmezőnyben kapja az új főverziót, az Android-partnerek pedig az utóbbi két évben sokat gyorsítottak az átfutási időkön.
Felhasználói szemmel a lényeg egyszerű: nem a kódnév teszi jobbá a telefont, hanem az a sor apró változtatás, amely kevés zajjal, de észrevehetően csiszol a mindennapokon. A „Cinnamon Bun” most azt jelenti, hogy az Android 17 fejlesztése elérte azt a fázist, ahol már összeállt a recept, és innentől a Google a sütési időt figyeli: mennyire sül át egységesre a felhasználói élmény, hol kell még rátenni egy réteget a stabilitásból vagy a teljesítményből. Mi pedig elkezdhetünk készülni – fejlesztőként a kódfrissítésre, felhasználóként pedig arra, hogy 2026-ban egy kerekebb, hosszú távra optimalizált Android érkezik a telefonunkra.
