2026-ban könnyen előfordulhat, hogy többet fizetünk az új okostelefonért, miközben kevesebb memóriát és gyengébb specifikációkat kapunk, mint egy-két évvel korábban. A háttérben nem a gyártók hirtelen kapzsisága áll, hanem egy jóval nagyobb játszma: az AI-láz felfalja a világ memóriakészletét, a RAM-árak pedig olyan tempóban szállnak el, hogy a mobilpiacnak egyszerűen nincs hova bújnia.
A jelenlegi információk szerint 2026 első negyedévétől kezdve látványos visszalépés jöhet a RAM-konfigurációkban. Olyan kiszivárgott iparági jelentések keringenek, amelyek alapján a 16 GB RAM-mal szerelt okostelefonok gyakorlatilag eltűnnek a kínálatból, legfeljebb néhány extrém csúcskészülék marad meg ebben a ligában. A 12 GB RAM-os modellek száma a becslések szerint több mint 40 százalékkal csökkenhet 2025-höz képest, miközben a gyártók tömegesen állnak vissza a 6 és 8 GB-os variánsokra. Még az a 8 GB RAM is, ami mára a felső középkategória és a jobb középkategóriás mobilok kvázi alapértéke lett, jóval ritkább lehet, mint eddig, bizonyos előrejelzések szerint az ilyen modellek száma is több mint felére eshet.
Ez elsőre talán csak egy száraz technikai adatnak tűnik, de nagyon is kézzelfogható következménye van. Ha ma veszel egy középkategóriás, mondjuk 8 GB RAM-os készüléket, ahhoz nagyjából hozzászoktunk, hogy hosszabb távon is elég lesz: simán fut mellette pár csetapp, böngésző, néhány fotós és közösségi alkalmazás, nem omlik össze minden multitaskingnál. Ha ugyanez a kategória 2026-ban hirtelen 6 vagy akár 4 GB RAM-ot kap, miközben az appok és a rendszer is egyre nagyobb étvággyal falják a memóriát, akkor a felhasználói élmény óhatatlanul romlik. A gyártók persze majd marketinggel elmagyarázzák, hogy „optimalizált rendszer”, „hatékonyabb erőforrás-kezelés”, de csodák nincsenek: ha kevesebb a RAM, az bizony érezhető lesz párhuzamos használatnál és hosszabb távú szoftvertámogatásnál is.
A nagy kérdés, hogy miért is jutottunk idáig. A válasz röviden: a generatív mesterséges intelligencia. Az AI-szerverek, adatközpontok és tréningklaszterek ma már olyan mennyiségben zabálják a memóriát, hogy a klasszikus PC-s és mobilos DRAM egyszerűen háttérbe szorul. A memóriagyártók – elsősorban a Samsung, az SK Hynix és a Micron – a legfejlettebb gyártósoraikat átterelik a nagy haszonkulcsú HBM-re és szerver DDR5-re, mert ezeken keresnek a legtöbbet. Emiatt kevesebb kapacitás marad a „mezei” fogyasztói RAM-ra és az okostelefonokban használt LPDDR-chipre.
A piackutató cégek adatai meglehetősen kemény képet rajzolnak. 2025-ben már így is mintegy 50 százalékkal drágult a DRAM, és az év végéig, illetve 2026 elejéig további érezhető emelkedés várható. Vannak olyan elemzések, amelyek szerint egyes szegmensekben 2026 végére akár duplájára is nőhetnek a memóriaárak 2025 elejéhez képest. Ez különösen a szerver DDR5-öt és a csúcskategóriás HBM-et érinti, de az okostelefonokban használt LPDDR5X sem ússza meg: bizonyos forgatókönyvek szerint akár 20–25 százalékos költségnövekedést is okozhat egyetlen készülék szintjén csak a RAM miatt.
Az olaj a tűzre az, hogy az AI-szerverek kezdenek ugyanarra a típusú LPDDR memóriára átállni, amit eddig jellemzően csak mobilokban és tabletekben láttunk. Amikor egyetlen AI-szerver annyi memóriát kér, mint több száz okostelefon, az egész piac egyensúlya felborul. Egyes elemzők egyenesen „földrengésszerű” elmozdulásról beszélnek: hirtelen úgy viselkedik egy szerveres ügyfél, mintha ő lenne a világ legnagyobb okostelefon-gyártója a memóriaigény alapján. Ilyen helyzetben érthető, hogy a memóriagyártók oda viszik a kapacitást, ahol a legnagyobb a haszon, a fogyasztói szegmens pedig csak azt kapja, ami marad.
A végeredmény a hétköznapi vásárló szempontjából nagyon egyszerű: 2026-ban könnyen előfordulhat, hogy ugyanazért a pénzért kevesebb memóriát kap, vagy ugyanazt a memóriamennyiséget csak jelentős felárért. A gyártók két irány közül választhatnak, de a valóságban valószínűleg mindkettőt megteszik. Egyrészt emelik az árakat, a közép- és felső kategóriás modellek árcédulája feljebb kúszik, miközben majd az inflációra, az alapanyag-költségekre és az AI-hoz köthető memóriapiaci nyomásra mutogatnak. Másrészt lefelé faragják a specifikációkat, különösen a RAM-ot és adott esetben a tárhelyet, illetve olyan helyeken spórolnak, ahol kevésbé feltűnő: olcsóbb másodlagos kamera, lassabb töltés, kevesebb prémium extrafunkció.
A helyzet pikantériája, hogy miközben a RAM-konfigurációk visszalépnek, a marketingkommunikáció ettől még simán mehet tovább az AI-funkciók körül. Egy 2026-os felső középkategóriás modell egyáltalán nem biztos, hogy több memóriát kap, mint egy 2024-es elődje, sőt, kifejezetten előfordulhat, hogy a 12 GB-os variáns helyett már csak 8 GB-ot kínálnak, cserébe hangzatos ígéreteket tesznek majd AI-fotózásra, generatív háttércserére vagy valós idejű hangfordításra. A felhasználó pedig könnyen ott találja magát, hogy papíron „okosabb” a mobilja, mégis hamarabb újratölti az appokat, gyakrabban kell várakozni a váltásoknál, és hosszabb távon gyorsabban érezni a lassulást rendszerfrissítések után.
Magyar viszonylatban ez különösen kényes, mert az árérzékenység nagyon magas. A középkategória ma tipikusan valahol a nagyjából százezer és kétszázezer forint közötti sávban mozog, és ebben a tartományban már most is sokan nézik árgus szemmel, mit kapnak a pénzükért. Ha a memóriaköltség miatt egy készülék 20–25 százalékkal drágul, az több tízezer forintos pluszt is jelenthet. Nem nehéz elképzelni, hogy egy eddig 150 ezer forint körül mozgó modell hirtelen bekúszik 180–190 ezer forint környékére, miközben RAM-ban mondjuk még vissza is lép az elődjéhez képest. A gyártók ilyenkor előszeretettel kommunikálnak olyan extrákat, mint a jobb főkameraszenzor, a fényerősebb kijelző vagy a hosszabb szoftvertámogatás, de ezek mögött gyakran ott lapul az a kompromisszum, hogy a memóriafronton visszafogták a konfigurációt.
A belépőszinten sem sokkal rózsásabb a helyzet. Ha a gyártók kénytelenek 4 GB RAM-os készülékek felé tolni a legolcsóbb modelleket, az az Android világában 2026-ban már kifejezetten szűknek számít, főleg, ha valaki hosszabb távra tervez. Néhány egyszerű alkalmazással el lehet vegetálni ezen a szinten, de aki sok csetet, közösségi appot, böngészőt, térképet használ, annak hamar ki fog rajzolódni, hogy a rendszer agresszívebben lövi ki a háttérben futó appokat. Egy ilyen mobil megvehető lesz olcsón, de a használati élmény árán.
Mit lehet ebben a helyzetben tenni felhasználói oldalról? Ha valaki tudja, hogy 2026-ban tervez telefont váltani, érdemes lehet előre gondolkodni. Az egyik opció az, hogy még a nagy memóriadrágulás csúcsidőszaka előtt, 2025-ben vesz egy erősebb, 12 vagy 16 GB RAM-os készüléket, és azt próbálja 3–4 évig használni. A másik stratégia a tudatos kompromisszum: belátni, hogy nem mindenkinél létkérdés a 12 GB RAM, de cserébe figyelni arra, hogy 4 GB-os belépőmodellek helyett legalább 6–8 GB-os telefont válasszunk, ha hosszabb távra tervezünk. Bizonyos szituációkban az is jó taktika lehet, hogy inkább egy előző generációs, de magasabb felszereltségű modellt választunk akciósan, ahelyett, hogy ugyanannyiért egy friss, de lebutított utódot veszünk meg.
Összességében úgy néz ki, hogy 2026 nem a mobilvásárlók áloméve lesz. A mesterséges intelligencia látványos fejlődése és az ehhez szükséges memóriaéhség most nem csak a nagyvállalati adatközpontok költségsorában jelenik meg, hanem nagyon konkrétan a zsebünkben is. Dráguló RAM, lejjebb vágott specifikációk, trükkös marketing és tudatosabb vásárlói döntések: nagyjából így lehet összefoglalni, mire számíthatunk az okostelefon-piacon, ha a jelenlegi trendek nem fordulnak meg nagyon gyorsan.
