A Sony réges-régen egyesítette erőit az Ericssonnal, hogy felvegyék a versenyt a mobilpiacon. Nagy sikert arattak a kamerára vagy a zenére összpontosító telefonjaikkal, de a Symbianral töltött idő bár érdekes, azonban kevésbé sikeres volt, így végül a páros az Android mellett döntött a jövőbeli készülékeik esetében.
Az Ericssonnal közösen fejlesztett készülékek mellett a Sony 2011-ben saját neve alatt is kiadott néhány eszközt – egy pár táblagépet. Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy a Sony felvásárolta az Ericsson 50%-os részesedését a közös vállalatban.
A Sony Tablet S az Android Honeycombot futtatta, azt az OS-ágat, amelyet kifejezetten táblagépekhez terveztek (ellentétben a Gingerbreaddel, bár a két ág az Ice Cream Sandwich-el egyesült). A táblagép aszimmetrikus kialakításával tűnt ki, amely úgy nézett ki, mint egy összehajtogatott magazin – az egyik végén vastagabb (20,6 mm), és a vékonyabb végére (10,1 mm) keskenyedett.
A Sony azzal érvelt, hogy ez a kialakítás ergonomikusabbá teszi az egy kézzel való tartást. Ez a táblagép 9,4″-os TFT LCD kijelzővel rendelkezett, 1280 x 800px felbontással (16:10), és 625 grammot nyomott.
A kijelző – a sztereó hangszórókkal együtt – a tablet kulcsfontosságú része volt, mivel a Sony termékei gyakran támaszkodnak a multimédiára. Ez a táblagép sem volt kivétel, így előre feltöltve érkezett a Music Unlimited és a Video Unlimited alkalmazásokkal, valamint az e-könyvekhez szükséges Sony Reader alkalmazással.
Volt egy beépített IR blaster, hogy a felhasználó vezérelhesse az otthoni AV-berendezését, és DLNA, hogy vezeték nélkül streamelhessen tartalmakat a helyi hálózaton.
A Sony játékrészlege is hatással volt a Tablet S-re. Előre feltöltve volt a Crash Bandicoot és a Pinball Heroes – ezek az eredeti PlayStation játékai voltak. A táblagép “PlayStation Certified” volt, ami azt jelenti, hogy hivatalos emulátorral és egy áruházzal rendelkezett, ahol a rajongók PSX-játékokat vásárolhattak és játszhattak vele (a választék azonban elég korlátozott volt), akárcsak az Xperia Play esetében, amely körülbelül ugyanebben az időben jelent meg.
A Tablet S-t az Nvidia Tegra 2 hajtotta. Ez a chip egy pár Cortex-A9 CPU-magot tartalmazott 1,0 GHz-en, valamint egy GeForce GPU-t. Megjegyzendő, hogy az Xperia Play ehelyett Snapdragon S2-t használt.
A táblagép egyik korai szoftverfrissítése lehetővé tette, hogy vezeték nélkül csatlakozzon a PS3 DualShock kontrollerekhez, így hagyományosabb játékélményt kaphatott (de ezeket a PSX-játékokat természetesen nem érintésvezérlésre tervezték).
Sajnos a Sony megijedt, és 2012 közepén levette a klasszikus PSX-játékokat a PlayStation Mobile-ról. Ehelyett a vállalat eredeti tartalmakat akart a szolgáltatáson keresztül, és bejelentette, hogy lenyűgöző partnerlistát – 46 japán és 39 európai és amerikai céget – szerződtetett.
A listán olyan nagyágyúk szerepeltek, mint a Sega, a From Software, a THQ, az Arc System Works, a Nippon Ichi, a Tecno Koei, a Team 17 és mások. Érdekesség, hogy a Sony a “PlayStation Certified”-et kiterjesztette a harmadik féltől származó készülékekre is, beleértve az olyan telefonokat, mint a HTC One X, One S és One V, valamint bizonyos Asus készülékeket.
Röviden, a Sony úgy tűnt, hogy a mobilpiac meghódítására készül – egy olyan piacra, amely 2022-re 91,8 milliárd dollárra nő, ami több, mint a konzol- és a PC-játékpiac együttvéve. Mára elmondhatjuk, hogy ez a terv nem vált be.
Az S volt az egyik a két tablet közül, amelyet a Sony 2011-ben mutatott be – a Sony Tablet P néhány hónappal később jött A Sony Tablet P-t már láthattad, emlékezetes dizájnja van. Kagylóhéj formájú és két 5,5 hüvelykes, 1024 x 480 pixeles kijelzővel olyan volt, mint egy összecsukható dvd lejátszó, mielőtt még létezett volna az összecsukható képernyők technológiája.
Amikor kinyitották, a P egy 7″-es kijelzővel volt egyenértékű, és a tableten olyan alkalmazások is futottak, amelyek alkalmazkodtak a két részből álló kijelzőhöz.
Zárás után a tablet elég vaskos volt (28 mm vastag és 372 g súlyú), de az alakja miatt sokkal zsebbarátabb volt, mint egy átlagos 7″-os tablet.
Bár videókhoz nem a legjobb, a Tablet P-t ugyanaz a Tegra 2 lapkakészlet hajtotta, mint a Tablet S-t, és PlayStation tanúsítvánnyal is rendelkezett. Bár ez valamiért nem tudott vezeték nélkül csatlakozni a DualShock kontrollerekhez.
A Sony kudarcai a hordozható játékok terén zavarba ejtőek – a PSP és a PS Vita menő volt, és volt néhány nagyszerű játékuk, de az eladások tekintetében soha nem tudták felvenni a versenyt a Nintendo hordozható készülékeivel. A Sony Xperia Play egy bukta volt, ahogy a Tablet S és a Tablet P is.
Nos, ez a kettő általában véve nem vált be, de nem csak mint játékeszközök. Igaz, az Android táblagépek helyzete 2011-ben elég rossz volt, és a többi gyártónak is nehéz dolga volt, hogy olyan eszközt fejlesszen, ami felvehette volna a versenyt az Apple iPaddel.
Ami a hordozható játék eszközöket illeti, a Sony most végre készen áll arra, hogy újra megpróbálja. A Sony Project Q, ahogy egyelőre ismerik, egy 8 hüvelykes LCD kijelzővel (1080p, 60Hz) és egy osztott DualSense vezérlővel rendelkezik. Az eszköz célja a PlayStation 5 konzolon futó játékok vezeték nélküli streamelése, bár natív játékról, vagy felhőstreaming-támogatásról egyelőre nincsennek hírek.
Vajon a Project Q jobban teljesít majd, mint az Xperia Play? Nos, a PS5 hatalmas sikert aratott, ami a Q-nak előnyt kell, hogy adjon. De még így se fog olyat tudni, amit ne tudnál megtenni a telefonoddal, ha telepíted a PS Remote Play alkalmazást, és kiválasztod a számos kontroller (köztük egy valódi DualSense) egyikét.
Ami a táblagépeket illeti, a Sony még próbálkozott néhányszor, ilyen volt az Xperia Tablet S, amely a Sony Tablet S dizájnjára utalt, de meglepő módon sokkal modernebbnek tűnt – ez azért meglepő, mert csak egy évvel később, 2012-ben jelent meg. Lehet, hogy az extra vastag magazinos kialakítás mégsem volt annyira ergonomikus.
Az androidos tablet piac még mindig nem a legnépszerűbb terep a gyártók számára, a Microsoft dupla képernyős kísérletei a Surface Duo-val is megbukott. Van azonban néhány ígéretes jel, hogy ez a szegmens is felélénkülhet, ilyen ígéretes próbálkozás például a Red Magicé.
A Sony tehát nem tévedett, csak túl korai volt – túlságosan korai. Sem az Android nem volt kész, sem a mobil chipsetek nem álltak készen. De ha a Project Q sikeresnek bizonyul, nem bánnánk, ha a Sony adna még egy esélyt a táblagépeknek, főleg olyanoknak, amelyek PlayStaion funkciókkal tűnnek ki a tömegből.
