Nem is csak egy alkalmazással. Nem, ez nem egy mese, nem is valami reklámszlogen, Kiss Dani által jegyzett FunBytes jelenleg 4 alkalmazással van jelen a Play Store-ban. Ezeket az alkalmazásokat mind Dani fejlesztette egyedül. Saját elmondása alapján fél évvel ezelőtt vágott bele a programozásba. Otthon, egyedül.
Így, ha bárki úgy látja, hogy ezek nem versenyképes appok egy Rovio féle Angry Birds 2-vel szemben, akkor kérem, hogy gondolja újra! Mert ha valaki 14 évesen ilyen alkalmazásokat hoz ki, az mire az egyetemet is elvégezte már csak a programozásnak élve ontja majd magából a sikertörténeteket.
Bár Dani azzal keresett meg, hogy legújabb alkalmazásáról írjunk, mégsem (csak) ezt tettem, hanem elkezdtem Vele levelezni. Interjú, vagy valami hasonló.
A levélváltásunk alapján Dani egy nyitott ügyes fiú, aki nem csak programozik, de már most előre tervez és gondolkodik. Ez különleges? Döntsétek el Ti!
Az alábbi levél érkezett Tőle. Nem az egészet idézem, csak egy részletet emelnék ki:
Kiss Dániel vagyok, 14 éves, jelenleg Miskolcon élek, és én fejlesztettem a játékot.
Ha szeretnéd, tudjuk követni, hogy hányan fizettek tőled a játékért, és ennek egy részét visszaadom. (Ha nem kéred a pénzt, kérlek, mondd el, hogy melyik jótékonysági szervezet számára ajánlod fel. Ha azt szeretnéd, hogy tudjam fejleszteni a fejlesztői készletemet, vagy hogy tudjak segíteni a családi kasszába, ne írj semmit a pénzügyekkel kapcsolatban.
Már ez a pár sor az első fizetős alkalmazása megjelenése kapcsán sem egy 14 éves gyermeki gondolkodásra vall. A kérdésre nem válaszoltunk. Reméljük a legjobb helyre megy a bevétel!
Aztán írtam pár kérdést, mire jöttek válaszok, s így dobálóztunk, mire annyi idő lett, hogy egy 14 éves fiúnak már ágyban a helye. :)
Unity-tyel fejlesztek, és eredetileg csak hobbiból kezdtem el fejlesztgetni, számítógépre – az ismerőseim erőltették rám gyakorlatilag, hogy portoljam le a mobilra a játékomat, és szerencsére hallgattam rájuk.
A bloxx. Az első komolyabb 3D-s projektem, valamint ez rendelkezett a legnagyobb a tesztelői körrel, és éppen ezért hatalmas lelkesedéssel vágtam neki minden frissítés készítésének. Ezen kívül az első projektem, amihez már videó is készült a Google Play-re, valamint az első fizetős alkalmazásom.
Unity-et és C#-ot használok.
Idén februárban kezdtem el programozni, és a Pota-tales volt a gyakorlóprojektem, azért tűnik olyan kezdetlegesnek – legalábbis számomra, most visszanézve rá. :)
Csak egyedül csinálom, régebben próbálkoztam csapatba formálódni, de sajnos nem sikerült. Nem tudok jól magyarázni, a többiek meg még nem tudtak programozni, idegenekkel meg nagyon nehéz lenne egy jó csapatot kialakítanom, mert fontosnak érzem, hogy megismerjek egy embert mélyebben, mielőtt valakivel dolgozni kezdek – és nem sok ember van, aki hasonlóan van ezzel, és még foglalkozna is velem.
Egyszerre a kettő. :) Egy eszköz a fejlődésemhez, és egyben egy cél a fejlődésben.
Rengeteg türelem. Ha Te is szeretnél programozni, de olyanokra hivatkozol hogy időhiány, akkor nem is akarsz – biztos van valami hobbi, szakkör, bármi, ami már nem érdekel annyira, mint a programozás – de e miatt persze ne add fel más álmaidat, várd meg, amíg lesz rá időd! :) Valamint az első probléma után ne add fel. A második után se, a harmadik után se. Mindig van kiút. Elsőre rendkívül bonyolultnak tűnik az egész. Sok dolgot inkább kihagysz a tanulásnál, mert te ennél jobb vagy – később pedig hiányolni fogod.
Iskolaidőben 2-6 órát, most szünetben pedig a rossz idő, valamint a játékom megjelenése miatt elég sok időt töltöttem gépezéssel.
Egy Huawei Ascend G620s, CyanogenMod 13-mal.
Az átlagos kelés-utazás-iskola elviszi a fél napomat, a közelgő felvételim miatt előkészítőre járok, így van amikor 5-re, máskor átlagosan 3-ra érek haza, utána kezdetét veszi a fejlesztés, ha van még energiám, sétálok egy kört, aztán pedig hullaként az ágyba dőlök, és bealszok. Ami jellemző, hogy amikor csak lehet, keléstől fekvésig zenét hallgatok, rendkívül sok ötletem zenehallgatás közben támad. :)
Budapesten a Petrik Lajos szakgimnázium infó szakára tervezek menni, kollégiumba.
Igen, csak az angolt beszélem, azt viszont próbálom a legjobban. :)
Mikor hogy, általánosságában véve viszont a nap végére már borzalmasan leszív, 7-9 óráim vannak naponta, pedig nem járok semmilyen szakkörre, plusz órára, akármi.
Az osztályközösség.
Minden. Sajnos volt alkalmam kipróbálni a régi tankönyveket, azóta is csak azok után sóvárgok. Nem volt tele felesleges hülyeséggel, kicsik, könnyűek és összeszedettek voltak. A tanárok is unják már ezt a változtatgatást, valamint ahogy mi is, ők is fáradtak a nap végére. Túl sok felesleges információt akarnak a gyerekek fejébe tömni, és tökéletesen ugyan úgy. Minden ember más, mégis mindenkinek ugyan azt a szintet kell hoznia, hogy jó legyen az iskolának. A számítástechnikai eszközök sajnos túlságosan tiltva vannak, az informatika órákon pedig túl kevés a gyakorlat, rengeteg dolgot csak elméleti szinten veszünk, valamint már lassan 4. éve csócsál a tananyag az MS Office-on.
Egyrészt több dolgot digitalizálnék, valamint sokkal kevesebb rideg adatot taníttatnék, és sokkal több, a valós életre felkészítő dolgot tennék a tananyagba. Csekkekről csak alsóban tanultunk, és az oké, hogy én tudom, de valaki még azt sem. Az adózásról meg majd az egyetemen, ha valaki megy oda…A jelenlegi, és a jövőben is hiányszakmának látszó tárgyakat, például az informatikát tökéletesen figyelmen kívül hagyják, ezzel akár az egész országot veszélybe sodorva.
Hogy az oktatást tervezők vegyék számításba az itt leírtakat is. Az már szerintem pont elég lenne. :)
Szüleid mit szólnak hozzá, hogy beszippantott a számítógép?
Örültek neki, hogy ilyen sikereket értem el ennyi idősen, viszont szerintük lehet hogy már sokat gépezek egy nap. :D
A saját befutott fejlesztői cégem vezetőjeként – remélem, valóra fog válni. :)
