Az áprilisi bejelentés után nagy izgalmakkal tekintettem a Huawei új csúcstelefonjára, a P9-re. A marketinggépezet szinte felrobbant, még tévéreklámból is sikerült akkorát szórniuk, hogy a szórványos televíziófogyasztásomból adódó szűk mintába sikerült belekerülniük, és kíváncsivá tenniük. Duál Leica kamera, érdekes, mit tudhat… és mikor már tizedszerre is megkérdeztem ezt, írtam Kobaknak, hogy nem kaphatunk-e egy tesztkészüléket, aki rögtön intézkedett. Ha tudtam volna, hogy óhajom ilyen hamar teljesül, hármat kívántam volna, mindenesetre pont egy olyan mozgalmas időszakra kaptam meg a telefont, amikor két esküvőn is helyt kellett állnia, mind az üzemidőt, mind a kamerát tekintve.
Igazán nem akarok mély iparági elemzésekbe bonyolódni, de úgy tűnik, hogy a Huaweinek a hasonló marketingkampányokkal (és persze az eszközökkel) sikerül kitörni az olcsó kínai kategóriából és nyitni a prémium kategóriák felé – ezt bizonyítandó láttam több celebet is ezt a telefont birtokolni. A számokat is hozta az üzletág: “a 2016. április 6-án bemutatott zászlóshajó, a dual Leica kamerás P9 és a P9 Plus okostelefonok kiszállításai meghaladták globálisan a 2,6 millió darabot az értékesítés első hat hetében” (Prím), ami azért szép teljesítmény.
Külső, belső
Először kézbe fogva a P9-et kellemesen csalódtam. Az 5,2″-os kijelző méretileg jó választás volt, technológiáját tekintve IPS-NEO LCD, fullHD felbontással, 423 ppi pixelsűrűséggel szép képet ad. Letisztult külső formája 145x71x7 mm-es méretekben mutatkozik meg, kecsesen vékony, 144 grammos súlyával kellemesen illeszkedik a kézbe, annak túlzott terhelése nélkül. Vékonyságából adódóan a hátlap nem távolítható el, a SIM kártyá(ka)t (amely(ek) nano méretű(ek)) fémtálcán kell az eszköz oldalába juttatni — az egyik itt is lehet SD kártya. Az ujjlenyomatolvasó a hátlapra, a kamera alá került, tehát a telefon hátuljának felső harmadára. Először furának tűnt, hogy a “természetes” kézbevételt követően még a mutató ujjamat helyezzem és nyújtsam a leolvasóig, de ez annyira megszokás kérdése, hogy néhány óra használat után azt vettem észre, az ujjam már automatikusan abban a megfelelő helyzetben landol az eszköz megfogása után, így kapásból feloldható a képernyő. Az érzékelő a felvett minták alapján pontosan dolgozott, soha nem volt gond a feloldással, egyre jobban ezek a szenzorok.
Több fajta konstrukcióban kapható a P9: egy simkártyás, illetve dual SIM-es kiszerelésben, 32 GB tárhely+3 GB RAM, illetve 64 GB tárhely és 4 GB RAM változatban szerezhetjük be. NFC csak a 32+3GB-os változatban található meg. Belső erőforrásokban sem szerénykedik a P9, a fő számításokat Quad-core 2.5 GHz Cortex-A72 + quad-core 1.8 GHz Cortex-A53 CPU-k végzik, a grafikus munkáért a Mali-T880 MP4 GPU a felelős, a SoC Kirin 955. Az akkumulátor tekintetében 3000 mAh-s Li-ion kapacitást kapott a telefon, ami nálam egy napos átlagos üzemidőt jelentett, tölteni USB-C csatlakozón keresztül, fordítva bedugva is lehet :). Szoftveresen is igyekeztek támogatni az energiatakarékosságot, energiaprofilokat használhatunk, illetve rögtön értesít minket a rendszer, ha valamelyik alkalmazás éhsége megnő, akár a háttérben is. A kínai mérnökök három antennát terveztek a telefonba, így nehéz “rosszul fogni”, térerő gondjaim valóban nem voltak a tesztelés során.
A P9 már EMUI-sított Android 6.0-al érkezik, így szoftveresen is élvonalat képviseli. Mindig nehéz a bloatware-kérdés. Ezek az Android alaprendszeren és a Google alapalkalmazásokon felül telepített programok, amiknél általában a legtöbb, amit tehetünk, hogy az ikonját elrejtjük, de akkor is feleslegesen foglalja a helyet a telefonunkon. Nos, a P9-nél ebből gazdagon találunk, népszerű szállásfoglaló apptól kezdve a játékokig, körülbelül fél gigabyte értékben. Az operációs rendszer és a programok akadásmentesen futottak, tényleg nem tudok belekötni semmibe. A mérések is hozták a kívánt eredményt, az AnTuTu-s számokat alább láthatjátok.
Jó, jó, de mit tud a duplacsövű?
Aki meglátta nálam a P9-et, első kérdése volt, hogy mi ez a dupla kamera? Mit tud? 3D képet rögzít? Valójában nem erről van szó. A második hátlapi kamera egy színszűrőmentes, fekete-fehér érzékelő, amely –a szűrőmentességnek hála– 3x több fényt “lát”, mint a mellette lévő társa, így a kontrasztok, a dinamika sokkal inkább megmutatkozik a színes képen is. Ez a lehetőség kizárólag rossz fényviszonyok közötti fotózáskor segít, valamint lehetőséget ad arra is, hogy a második kamerával “valódi”, nyers fekete-fehér képeket készítsünk. A szenzor és a szoftveres támogatás tényleg jól sikerült, persze ezzel sem lehetetlen rossz képeket készíteni. :) A kamerahardvert azért szokás szerint szoftveresen is támogatják, több kép, HDR, vagy effektek esetén azért veszít a telefon a hidegvéréből, némi melegedés formájában, amíg a képek feldolgozása zajlik. Lézeres fókusz a P9-be is került, ami körülbelül 1,2m-ig tud nekünk segíteni a villámgyors autófókuszban. A kamera alkalmazás a megszokott részletességű belső fejlesztés, a raw módtól a szép arcig mindenféle effekttel, és a profibbaknak teljesen kézi beállításokkal.
Jóidő
Sokat szidtuk a Snapdragon chipeket, hogy mennyire melegszenek. Nos, ilyen téren a Cortex sem panaszkodhat. Átlagos napi ingázásom bluetooth-on keresztüli Spotify hallgatással egybekötött Waze dugókerüléssel telik. Ez egy kellemes, nyári napon igen megizzasztja az eszközt, végül is GPS, bluetooth, mobilrádiók, kijelző használatban, viszont az 53 °C-os akkumulátorra én azt mondom, hogy sok, úgy, hogy még nem is sütötte a nap közvetlenül a telefont. Mivel a P9 hátulja fém, ezért a negyven néhány fokot még kellemes kézmelegítésnek vehetjük, télen főleg jól jön. Amikor a belső akku 53 fokot mutat, akkor egy ennél néhány fokkal hidegebb fém fogását kellemesnek semmiképpen nem nevezném. Ezek után senkinek nem ajánlom a strandon, tűző napon 3D játékokkal történő időtöltést.
Verdikt
Látszik, hogy tudnak a kínaiak prémium készüléket is gyártani, a dupla Leica jól sikerült, de ebben is több a mögöttes technológia, mint amennyit lát az átlagember a végeredményen, kiemelkedően nem tudunk jó képeket készíteni. Kezdeti lelkesedésem kifejezett unalomba csapott át az első néhány óra és mintegy kétszázötven fotó ellövése után. A telefon teszi a dolgát, de semmi több, célszerszám, nem szerető, amiben az izgalmat keresnéd. Egy jó kamerával ellátott, de átlag prémium telefont sikerült a Huaweinek gyártani, ami a piacvezetőknél olcsóbban kapható, kevés kompromisszummal egy jó ár-érték arányú eszköz lehet annak, akinek fontos a teljesítmény és a fotók, de árérzékenyebb.
Végül a legfontosabb műszaki adatokkal búcsúzom:
Huawei P9 single- és duál SIM telefon:
Magasság: 145 mm
Szélesség: 70.9 mm
Vastagság: 6.95 mm
Súly: 144 g
Szín: szürke, ezüst
Kijelző: 5.2″ FHD, 2.5D, 1080p (1920 x 1080), 16.7M szín
Processzor: Kirin 955 (64-bit), 8 mag (4 x 2.5 GHz A72+ 4 x 1.8 GHz A53)
Operációs rendszer: Android 6.0, EMUI 4.1
Memória: EVA-L19/EVA-L09: 3GB RAM + 32GB ROM
Wifi: 2.4G/5G，a/b/g/n/ac Wi-Fi Direct támogatással
Bluetooth: BT4.2, BLE támogatás
Érzékelők: ujjlenyomat-olvasó, G-Szenzor, giroszkóp, iránytű, környezeti fényérzékelő, közelítés szenzor
Hátlapi kamera: Leica 12MP*2, F2.2, BSI CMOS, kéttónusú LED vakuval
Előlapi kamera: 8MP, F2.4
Akkumulátor: 3000 mAh
NFC: EVA-L09 típusban
