Ezt a cikket eredetileg a Sony SmartbandTalk SWR30 folytatásának szerettem volna írni, de útközben kiderült, itt többről van sz.
Azért gondoltam, hogy szükség van egy folytatásra, mert az eltel egy év alatt, mióta ezt az okos órát használom, annyi, de annyi frissítés jött ki, hogy már alig hasonlít az eredeti termékre.
Jó lett volna, ha a Sony erről a marketingeseknek is szól, mert a weboldalon még mindig a réginek képe van fent.
Csak érdekességképpen (mert mégse az SWR30-ról lesz szó), így nézett ki az eredeti: Csak szöveges – párhuzamos kijelzővel, 1 funkció gombbal.
És így néz ki a mostani többszörös frissítés után: Bőséges képekkel, az órára merőleges szöveggel, ami így könnyebben olvasható. És rengeteg vezérlés, interaktivitás lehetőség. És most már mind a 3+1 gomb funkcionális.
A kettő között óriási a különbség! Mind kinézetben, mind működésben.
Mindez azért érdekes azoknak is, akik nem SWR30 tulajdonosok, és nem szándékoznak azok lenni, mert nagyon jól látszik, hogy mennyi energiát (=pénzt) pumpál bele a Sony. Holott a termék valószínűleg mellékvágány. A technikai fejlődést elnézve nem ez az irányvonal, és ez a termékvonal is rengeteget fog változni a következő években. És valószínűleg senki se lenne mérges a Sony-ra, ha a hibajavításokon kívül mást nem csinálna.
De ő mégis kiáll a saját terméket, és a saját mellékösvénye mellett. Ezt nagyon becsülöm bennük.
Tehát összeírtam a változásokat, tippeket, reményeket. Megint lett belőle 15 oldal. És mire a végére értem, kezdhettem elölről, mert megint kijött egy kisebb frissítés, ami ezt-azt felforgatott.
Mindeközben az jutott eszembe, hogy akinek SWR30-a van, az már úgyis rájött az újdonságokra. Akinek pedig még nincs, de érdekli, az pedig szerintem inkább megvárja az új verziót. Mégiscsak 1 évesnél régebbi a termék. Ez rengeteg idő az okos órák piacán! Mint egy 10 éves Lada! Ez egyébként egy másik kérdést is fel fog vetni, ami kifejtek bővebben (pár oldal csak), ha nem felejtem el.
Ezzel együtt, részben hála a Sony SmartbandTalk újdonságinak, és a külső fejlesztőknek, nálam kezd körvonalazódni ez az egész okos órás láz irányvonala, jövője, és a benne rejlő lehetőségek. Aztán persze, hogy mi lesz az eredmény, tényleg csak egy ballon, ami kipukkad majd, vagy valóban van komolyabb jövője… azt majd meglátjuk.
Azért ha belegondolunk, a gyártóknak azért nem olyan nagy kaland beiktatni az okos órákat a porfólióba. Lényegében ez is egy okos telefon. Csak a méret más. A Samsung meg egyébként is imád mindenféle méretű telefonokat gyártani. Most lett még egy méret, amire tett egy szíjat is…
Ráadásul valószínűleg egy csomó elavult alkatrészt is el lehet sózni, ami a raktáron van. Nem kell Bluetooth 4, elég a 3. Elég a 3 Mpixeles kamera, elég a kisebb memória, lassabb processzor, stb…
Röpke bevezető után el is kezdenénk a cikk lényegék. A fő kérdés: Minek nekünk az okos óra?
Ezt a kérdést tovább is vinném: Ha egyszer ott van a mobil a zsebemben, akkor minek nekem egy újabb kütyű? Olyan nagy dolog kivenni onnan?
Valaha én is így gondoltam. De mióta én is okos óra tulajdonos lettem, okos óra függő lettem. Mert igenis van különbség a zsebben levő mobil, és a karon lévő óra között. Ez a cikk pedig erről fog szólni. (akit egyébként érdekelne az SWR30 folytatása, szívesen elküldöm).
Aki idáig kibírta, most válasszon, hogy folytatja, vagy inkább még idejében elmenekül. :)
1: Meddig tart kivenni a telefont a zsebemből?
Bármennyire is egyszerűnek látszik a mobil kivétele a zsebből, nem az. Főleg a tepsimobilokat! Ráadásul lusták vagyunk. Naná! :)
De tényleg! A Sony Smartband Talk (SR30)-ra fel lehetett tenni a TrackID nevű zenefelismerő programot (mint a SoundHound, vagy a Shazam, ki melyiket ismeri). Az okos órán 3 gyors gombnyomás után már el is kezdődött a dal felismerési. Míg a telefon esetében elő kellett halászni a zsebből, feloldani a zárást (csokis-mézes kéz előnyben), megkeresni az appot, elindítani, majd megnyomni a FELISMERÉS gombot. Közben pedig a szám véget ért. Sokszor jártam így. Ezért örültem, hogy az óráról azonnal indíthattam a felismerést. Kár, hogy éppen nem működik ez a program (bár lehet, hogy csak engem utál).
Ehhez hasonló a hangjegyzet. Mióta családapa lettem, eléggé sok fele jár a fejem. És ha valami fontos eszembe jut, mire előveszem a telefont (feloldom a zárást (csokis-mézes kéz előnyben), megkeresemi az appot, elindítom, leokézom a whatsnew ablakot), tényleg elfelejtem, mit is akartam. Így bezzeg 2 gombnyomás, és lediktálom egy hangos jegyzetbe.
És igen, tényleg lusták vagyunk! :) Az okos óránál eleve be tudom állítani, hogy mely üzenetek érkezzenek meg az órára (a többi még hasznos lehet üzeneteket felolvassa a magyar TTS-el (Nuance-TTS) megtámogatott Voice Notify). Így nem kell elővenni a telefont minden prüttyögésnél. Megnézem az órán, és ha érdekes, majd akkor veszem elő a telefont.
Egyes alkalmazásoknál pedig még praktikusabb az SWR30 rendszer. Pl. a Swarm üzenetet küld, hogy szerinte az X helyen vagyunk, szeretnénk-e bejelentkezni. Mi pedig az óráról check-in-elhetünk anélkül, hogy a telefont egyáltalán elő kellene venni.
Ha valaki még inkább telefonfüggetlen szeretne lenni, a Notifications SmartBand Talk-al akár még előre elkészített válaszokat is küldhetünk.
Hasonlóan a telefonhívásnál is láthatjuk, hogy ki a hívó. És mindjárt az órán keresztül tudunk vele beszélgetni is. Az egyelten hátránya, hogy a kihangosítás miatt az egész busz fog vele beszélgetni. Bár néha egészen jó tanácsokat adnak.
Mindeközben nagyobb tömegben, pl. plázában egyáltalán nem hallani, amit a másik fél mond.De ez a problémakör nem ennyire egyszerű, erre még ki fogok térni később.
Az én órámban nincs navigáció. Pedig ha valaminek nagyon örülnék, ha az órán láthatnám, merre kell haladni. Nem örülök, hogy lépten-nyomon, minden sarkon elő kell halásznom a telefont, hogy megnézzem, merre is menjek tovább. Kézben tartva pedig nem kényelmes.
Persze ez csak a gyalogos, turista navigációra érvényes. Az autós navigációnak megvan a saját helye.
Ezzel együtt a túrázás, futás, más sportok eredményeinek kijelzésére is a legjobb hely az óra. A helyzet iróniája viszont, hogy a Sony SmartBand Talk órájáról pont az ilyen alapfunkciók, mint a stopper hiányoznak. Pedig ez is fitnesz óra akar lenni… Szerencsére valamelyik fejlesztő gyorsan írt egy ilyen programot.
A lényeg viszont, hogy igen, lusták vagyunk. Sokan mondhatják, hogy ők nem. De csak míg ki nem próbálták az okos órákat. :)
E mellett az okos órával bizonyos esetekben értékes időt takaríthatunk.
2: a telefon valójában a töltőn van, nem a zsebünkben
A másik dolog, hogy míg az okos óra valóban velünk van mindig (akár még úszás közben is – a zuhany alatt pedig igazán egzotikus a konferenciabeszélgetés), a telefonról ezt már nem mondhatjuk el.
Az én telefonom a legtöbb időt a töltőn tölti. Főleg, mióta megkapta az 5.0.1-es frissítést, úgy merül, mint a balta a vízben. Az irodában és otthon is de még az autóban is folyamatosan a töltőn lóg. Ha pedig gyalogolni kell, akkor a napelemes táskában pihen. A telefon sosincs a zsebemben.
De hála az okos órának, nem is kell, hogy a telefon a közelemben legyen. Az óra lényegében egy távoli képernyő, távoli vezérlő.
3: és a legfontosabb: a telefon a zsebünkben van, nem a kezünkön!
Igazándiból ez a legérdekesebb téma, és én ebben látom a legtöbb lehetőséget a jövőben. Ami mint minden ilyen esetben, egyszerre fantasztikus és ijesztő.
Nagyon fontos ez az apró különbség, hogy a telefon a zsebünkben van, míg az óra a kezünkön (az okos gyűrűk pedig majd az ujjainkon lesznek).
A telefon lényegében azt tudja, hogy hol vagyok. Az óra viszont, pontos szenzorok esetén azt látja, hogy mit csinálok.
A telefonban már most is van lépés számláló, hőmérő, légnyomás mérő, pára tartalom mérő, fénymérő, stb… De ezek azért vannak ott, mert eddig máshol nem lehettek. Mégis lényegében milyen hőmérsékletet mér az a szenzor, ami egész nap a zsebemben van?
Az óra viszont teljesen más!
Egy jó példa, hogy a Google egy olyan megoldáson dolgozik (vagy már készen is áll vele), ami azt érzékeli, hogy éppen autót vezetünk.
A GPS alapján érzékeli, hogy járműben vagyunk, hiszen ez a sebességből adódik (ez a technika viszonylag régi). Az órában lévő szenzorok pedig érzékelik a kormánymozdulatokat. Ezek eléggé jellemzőek, jól leírható mozdulatsorok.
Abban az esetben pedig ha mi vezetünk, akkor automatikusan átállítja a telefont és az órát autós módba: nincs SMS-ezgetés, kihangosítás, stb..
A rendszer pedig nem téveszti össze, hogyha csak a szimulátorban vezetünk (nincs GPS), vagy pedig utasok vagyunk (nincs kormánymozdulat).
Láthatjuk, hogy egy zsebben levő telefon igazándiból nem lát bele a mindennapi tevékenységünkbe.
A kezünkön lévő szenzorgyűjtemény már tényleg egy igazi nagy testvér. Szinte az összes tevékenységünket figyelheti, elemezheti.
Ez jelenleg még csak ott tart, hogy:
- nem csinálunk semmi hasznosat
- gyalogolunk
- futunk
- alszunk
Viszont ha sikerül az érzékelőket jól beállítani, akkor már ilyeneket is érzékelhet:
- könyvet olvasunk
- táncolunk
- gitározunk (érdekes lenne egy olyan program, ami ez alapján lekottázza a zenét, illetve szól, ha elvétjük a hangot vagy az ütemet)
- persze akkor zongora, és más hangszer is lehet
- kézzel írunk
- gépelünk (az ijesztő, hogy elvileg azt is láthatja, pontosan mit írunk. Viszont szólhat, ha valamit elgépeltünk) – (vagy még izgalmasabb, hogy nem kell sem billentyűzet sem egér) – (még durvább, hogy akkor ugye a PIN-kódunkat is el tudja olvasni)
Mindez pedig akkor lesz izgalmas, ha a különböző tevékenységeket különböző parancsokkal kötjük össze. Csak néhány lehetséges példa
- Alvás közben a telefon néma módra vált
- Alvás közben a Skype megjeleníti, hogy éppen alszunk, hagyjanak békén (a Facebookra meg bárányokat posztolgat)
- Felébreszt ha akkor alszunk el, amikor nem kellene (vezetés közben, konferencián, főnök monológján)
- Repülőre ülünk, átvált a telefon repülő módba.
- Biciklizés közben átvált a telefon biciklis módba: térkép elő, Endomondo bekapcsol a háttérben.
- Futás közben megint fitnesz program elindul, Spotify-ról a futás ritmusának megfelelő zene elindítása (ez a fele mintha már ma is működne a Spotify-ban)
- A fent említett gépelés, zenélés, stb…
Lehetőség van bőven! (Az egy másik dolog, hogy ez mennyire lesz nekünk jó. Ha látja az óra, hogy megnőtt az izzadásunk, és éppen futunk, akkor vajon el fog navigálni a legközelebbi boltba, hogy vegyünk egy kólát?)
Továbbá az óra egyúttal egy digitális azonosító is lehet. Erre már ma is vannak próbálkozások az NFC-n keresztül (mintha az is próbálkozna valami ilyesmivel). De ebben is több lehetőség rejlik.
Itt van pl a Lock for SmartBand Talk SWR30, ami lezárja a telefont, ha túl messze megyek tőle. És mindjárt kinyitja, amint visszaértem. Így nekem nincs kódom, de más sem tud a telefonba belepiszkálni.
Ezen az elven tovább haladva a számítógépet is lezárhatja a telefon (wifi-n keresztül), ha kilépünk a szobából. Indítson képernyővédőt, torrentet, stb.. Majd amikor visszatérünk, álljon ismét munkára készen.
Vagy kapcsolja be a számítógépet, ha hazaértem.
De a tv-ben megállhat a film is akkor, ha felállok a fotelből, hogy kimenjek a kishelyiségbe, vagy a nagyobba, ahol a sört árulják.
Vagy itt vannak a Philips HUE lámpái, melyek mobilról birizgálhatóak (világítson, ne világítson, milyen színe legyen, ha a Facebookon like-olnak, vagy ha kint eső van, stb..). Milyen izgalmas is lehet ezeket egy okos órával összekötni!
- Belépek a szobába, felkapcsolódik a lámpa
- Kimegyek a szobából, lekapcsolódik a lámpa
- A feleség jön be a szobába, rózsaszín lesz a lámpa
- Ha a gyerek, akkor meg hupikék
- Ha gitározok, akkor ütemre villogjanak.
- stb…
Valójában viszont sokkal fontosabb, hogy a jelek szerint kezdünk kilépni a telefonból. Eddig csak ő volt a hordozható számítógépünk, a hordozható asszisztensünk. Az okos órák révén viszont már nem minden a telefonba van begyömöszölve.
Bár most még ott tartunk, hogy az órába is menjen minden. De ennek nincs sok értelme. A lépésmérő nem az órába való. Még akkor se, ha nem olyan népek vagyunk, akik állandóan hadonásznak beszélgetés közben. Járni a lábunkkal szoktunk, nem a kezünkkel.
Már látszanak kezdemények, hogy a pulzusmérő legyen csak a testen. Én oda tenném a lépésszámlálót is és még az olyan dolgokat is, mint pl. a GPS. Ráadásul a testre sokkal nagyobb akkumulátort is fel lehet pakolni, mint egy órába, vagy egy telefonba.
Tudom, ez így most nagyon kiborgosnak hangzik, de lényegében az egészségügyi különféle szívritmus-figyelők is ebbe a kategóriába tartoznak. Ez alapján pedig már körvonalazódik egy okos póló, ami figyeli a potenciálisan veszélyezetteket, és jelez a közeli doktornak. Akkor is talál a közelben doktort, ha a világ másik pontján vagyunk.
Persze az ilyen technológiák kitermelik a saját lököttségüket is. Így találkozunk olyan melltartóval, ami csak akkor nyílik, ha sikerül a lány pulzusát egy bizonyos szint fölé tudjuk emelni (ha valakinek nem megy a romantika, akkor vesszen össze vele, vagy tegye fel egy hullámvasútra). Vagy itt van egy másik okos ruha, amiről bőven elég annyit elmondani, hogy a Durex forgalmazza…
Tehát ezen a területen még rengeteg hasznos, érdekes meg idióta ötletre számíthatunk. És lényegében mindegyik a mai mobil technológiát használja: szenzor+vezetéknélküli kapcsolat. A kérdés csak az, mennyire leszünk ebbe belegabalyodva, mennyire lesz a hétköznapjaink része? És mikor? És mi mivel lesz összekötve?
Jó példa erre az Once randiapp. Ez a Tinder-hez hasonló párkereső. Csak itt a program figyeli a vérnyomásunkat, és az alapján választ párt nekünk. Az ötlet alapja, hogy ha tetszik nekünk egy lány/fiú, akkor felmegy a pulzusunk. Ezt az appot ne használjuk munkahelyen, mert könnyen bejelölhetünk valakit, ha ránk ordít a főnökünk…
Az igazi érdekességek akkor lesznek, amikor az adatokat elkezdjük összekötni.
Mindezek után pedig jöjjenek a negatívumok!
Az okos órák piaca ma lényegében egy hatalmas béta tesztelés (szerintem a mobilok is). Nemcsak a hardverek és a szoftverek, hanem a piac is. Jó lenne egy statisztika, hogy a mobilok megjelenése előtt hány embernek volt karórája. Majd ez a szám mennyire esett vissza (a telefonban ugye van egy óra). De azt látjuk, hogy hagyományos órákat még mindig árulnak. Ráadásul pl. a Casio egészen jól megél az ő különleges óráival. Nálunk több évtizede találunk olyanokat, amik lényegében a mostani okos óráknak felelnek meg: Holdállás, bolygóállás, hőmérős, GPS-es, magasságmérős, stb… Ezeket pedig nehezebb összerakni, mint egy mai okos órát. Vagyis igény mindenképpen van rá.
Másik részről a gyártók is mintha inkább vakon fejest ugranának egy technológiába, minthogy az egyik versenytársuk megelőzze. Aztán majd kiderül, mi lesz belőle.
Ahhoz viszont, hogy tényleg legyen belőle valami, ne pedig egy üres lufit fújjanak fel, rengeteg dolgot SOS meg kell oldani!
Bluetooth
A Bluetooth nem elég az okos órákhoz.
Nem elég a távolság. Nem jó az, ha két szobányira (néha egy is elég) eltávolodok a telefontól, akkor megszakad a kapcsolat.
Nem elég az, hogy a telefon hangja csak egy eszközön megy ki. Azt akarom, hogy ha telefonálnak, a csörgés az órán legyen, a beszélgetés viszont már a headseten. Mindeközben ne szakadjon meg a zene a vezeték nélküli hangszórókon, és a navigációs hangok is menjenek tovább az autó hangszóróján. És akkor még valójában nem is kértem semmit..
Ezen kívül a Sony Smartband Talk-nak esze ágában sincs újra összekapcsolódnia, ha egyszer megszakad a Bluetooth. A jelenség változik attól függően, mikor milyen frissítés érkezik, de még így is túl sok az olyan alkalom, amikor nincs kapcsolat. Ez lehet azért is, mert a Sony a raktáron lévő elavult alkatrészeket rakta az órába. De azért is, mert a Bluetooth ilyen, és kész.. De az biztos, hogy nem csak a Sony-nál van ez a probléma.
Ráadásul néha egész komoly bűvésztrükköket kell bevetni az újra összekapcsolódásig. Néha elég az órát újraindítani, néha viszont factory reset kell. Stb..
De akárhogy is, ha komolyan jövőt akarunk bármely vezetékmentes kapcsolathoz, akkor ennél azért sokkal jobbnak kell lennie.
Szenzorok.
Több jel, és cikk is arra mutat rá, hogy a telefonokba épített szenzorok érzékenysége, pontossága nem elegendő. Tegyük hozzá, hogy erre eddig nem is volt szükség. A telefonon futó lépésszámláló a nap végén 100 m-et többet mutat? Kit érdekel!
Ha viszont tényleg fel akarjuk programozni a rendszert arra, hogy megfigyelje a tevékenységeinket, feltérképezze, elemezze, eladja a reklámcégeknek, akkor ennél jobb, és több szenzor szükséges.
Akkumulátor
Őt kell legkevésbé bemutatni. Kevés. Bármennyi is van, mindig kevés. Ez különösen kínos az okos órák esetében, hiszen a hagyományos órák simán több évet is kibírtak egyetlen elemmel.
És ami tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az alváskövetés miatt még estére sem tudjuk levenni az órát.
A jó hír, hogy ezen a területen teljes gőzzel zajlik a fejlesztés.
Élettartalom
Klasszikus példa, hogy a nagypapám karórája még mindig működik (és elemet is csak 10 évente kell bele rakni). Az okos órák pedig 1-2 év (inkább 1) alatt elavulnak.
De ha csak elavulnának! Tönkre is mennek! Ráadásul egyik-másik olyan vicek-vacak anyagból van… Oké, hogy menő a műanyag szíj, meg ilyenek. De az se jó, ha az óra naponta legalább kétszer leesik a kezemről és az első hónap végén tele van karcolásokkal.. Pedig csak számítógépezek, Windowst telepítek… oké, ez utóbbi extrémsport.
Tehát ha valahogy a fenntartható frissítést meg lehetne oldani, az nagyon jó lenne. Ebben lehet szerepe a moduláris órának. Valamit mindenképpen jó lenne erre is kitalálni. Jelenleg egy-egy okos óra verziója között nincs akkora különbség, mint egy-egy telefon verziója között. Így kisebb az igény az újabb verzió megvásárlására is. Ezzel pedig könnyen lehet, hogy kifullad a fejlesztés.
Összegezve
Nagyon nagy lehetőségek vannak az okos órákban. Ha ezeket megfogják, akkor 5 év múlva nagyon izgalmas dolgokat tehetünk. Ezzel együtt hatalmas felületet adunk a Nagy Testvérnek is.
Ehhez viszont még számos fontos problémát ki kell küszöbölni. És pl. a Bluetooth-ra ma még nincs megoldás, nincs kiváltó technológia.
Végére pedig egy érdekesség.
A minap láttam egy olyan hagyományos órát, aminek a szíjába volt egy az SWR30-hoz hasonló kijelző beépítve. Csak éppen a túloldalon.
Így egy nagyon elegáns, igazi óránk lehet, míg a modern technikát sem kell mellőznünk. Hiszen a szíjba érkeztek az üzenetek, vezérelhettük a telefont, stb…
Ez is egy lehetséges irányvonal.
