Múlt vasárnap már szóltam a Google új fotóalkalmazásáról, a Cardboard Camera-ról. Ott annyit mondtam róla, hogy szerintem ez a Google méltó válasza az Apple Live Photos technológiájára — a Harry Potter-szerű másfél másodperces élőképes fotózásra. Ez egyrészt egy sántít, mert a két technológia kicsit alma vs. körte, mást csinálnak, másra jók. Másrészt viszont továbbra is tartom, hogy a Cardboard Camera van akkora ötlet, mint a Live Photos, még ha Google-ösen kiforratlan is.
Gondoltam megmutatom nektek, miért gondolom ezt.
Először is tegyük hozzá gyorsan, hogy a Cardboard Camera nem előzmény nélküli. Eleve az egész Cardboard a Google ötlete volt. Aztán azt is tudjuk, hogy elég nagy erőkkel feküdtek rá az egész VR vonalra: a VR-osítható Street View, a ma már Views névre keresztelt, és a Street View-val házasított Photosphere technológia mindenki számára elérhetővé tétele simán forradalmibb a világ megörökítése szempontjából, mint azon bizonyos konkurens másfél másodperces kis videói. Azt is hozzáteszem gyorsan, hogy családi fotózásra nem annyira alkalmas, mint az Apple megoldása: a nagymama jobban fog örülni a másfél másodpercig bazsalygó unokának, mint a körbefotózott, és Cardboard-ban megtekintett szobának. De ha a nyaralásod helyszínének hangulatát, pl. egy esti tengerparti sétát akarsz átadni, arra sokkal jobb a Cardboard.
Mert miről is van itt szó?
A Cardboard Camera segítségével körpanorámát készíthetsz. Nem gömbpanorámát tehát, csak sima kört, mint amit már eddig is tudtál. (Nem mintha gömbpanorámát nem tudtál volna… Na mindegy.) De a Google hozzácsapott két trükköt. Egyrészt a felvétel sztereóban készül (sztereoszkopikusan), vagyis az eredményt egy Cardboardban, szintén sztereoszkopikusan tudod megnézni — a két szemed elé vetített két kép pont annyira tér el, hogy az egészet emiatt térben fogod látni. Természetesen a telefon giroszkópja segítségével a lejátszás/megnézés közben forgathatod a fejedet, és vele fog forogni a kép — mintha csak ott lennél.
Másrészt amíg az a bizonyos körpanoráma készül, az alkalmazás hangot is felvesz. A lejátszáskor nagyon sokat jelent, hogy nem a szoba zajait, a hűtőt meg a mosogatógépet hallgatod, hanem egy tenger hullámzását, vagy akár a fotózáskor elhúzó autók hangját. Nagyon hangulatos. (És persze kikapcsolható, ha úgy gondolod, hogy semmi köze a nagyinak a tábortűz mellett elhangzó sztorikhoz…)
A feketeleves, avagy heló Google
Hogy megmutassam miről van szó, játszottam kicsit a Cardboard Camera-val. IJburg-ben (ahol lakom) kimentem az IJmeer partjára két reggel és csattintottam pár VR panorámát. Hanggal, bár, itt elég sok az építkezés (építik tovább a szigetet, meg épül az új városközpont is), szóval sok volt a csattogás, hidraulikus kalapács (még mindig csapolják a szigetet), satöbbi…
A feketeleves pedig az, hogy amíg nem találkoztok velem személyesen, midezt nem fogjátok tudni könnyen, 21-ik századhoz méltóan értékelni… vagy amíg a Google nem frissíti az alkalmazást megosztás funkciókkal. A Cardboard Camera ugyanis, mintha 1997-ben lennénk, nem teszi lehetővé, hogy megoszd az elkészített képeket. Ez engem annyira meglepett, hogy utána kellett olvasnom, és tényleg! Nincs beépített mód arra, hogy megoszd a Cardboardos körpanorámáidat — mármint természetesen a “paraszt share”-en kívül: a valahogy eljuttatott fotót lemented a telefonodra, letöltöd a Cardboard Camera appot, beszúrod a Cardboardodba a telefont, és megnézed a fotót. Ha pedig a sajátodat osztanád: a DCIM/CardboardCamera folderből kell kimásolni a fotókat — a Google Photosba feltöltött változat csak egy szimpla (és kisfelbontású) panorámafotó!
Szóval akkor a panorámák (a fotókra kattintva/tappantva az eredeti fileokat kapod — ezeket töltsd le):
Nos tehát, amíg egyszerűbben nem lehet, íme IJburg, jó szórakozást!
