Eltelt egy kis idő a Mi3 cikkem óta – és hát ritka az olyan cikk, ami ennyire pozitív kommentfolyamot eredményez. Úgy tűnik, a Xiaomi nagyon jól betalált a 300 dolláros, bika spec telefonnal, ami ráadásul még szép is (meg kicsit csúszós).
Miután a Mi3-at fájó szívvel visszaadtam, postafordultával újabb izgalmas csomagot kaptam a XiaomiShop.com-tól: egy Xiaomi Mi4-et, a Mi3 utódkészülékét. Izgatottan bontottam ki a csomagot, több okból is: egyrészt mert nehéz elképzelni, hogy a Xiaomi keretei között (és itt főleg a MIUI kötelező használatára gondolok) a Mi3-nál jobb összhatású eszközt lehetséges lenne csinálni — másrészt pedig a doboz nagyobb volt, mint egy Mi4 doboza, és kotyogott benne még valami… (Ez a mégvalami egyébként egy meglepetés Xiaomi Mi Band volt (okoskarkötő? butaokosóra? mi ezeknek a megnevezése?), amivel aztán szintén egy kellemes hónapot töltöttem el… de ez egy következő cikk témája lesz.)
Adott tehát a kérdés: nyomába ér-e a Mi4 a Mi3-nak, érdemesebb-e azt venni, mitől jobb, ha jobb? Olvass tovább, a cikk végére (remélem) kiderül!
Mennyi 1 Mi?
Az első, és talán legfontosabb kérdés: mennyivel több a Mi4, mint a Mi3? A választ 3 szinten tudnám megfogalmazni. A legfelelületesebb válasz természetesen az, hogy 1 Mi-vel. (Ne elégedetlenkedj, még mindig jobb, mint ha az angol belügyminiszter válaszát kéne végighallgatnod!)
Komolyra fordítva a szót, nézzük meg először is, hogy mik a Mi4 fontos újításai a Mi3-hoz képest. Nálam a 16 GB-os verzió járt, nézzük tehát ezt:
- Mindenekelőtt: +80 dollár. A Mi3 289,99 dolláros árával szemben a Mi4 369,99 dollár, ami jelentős különbség.
- +1 GB RAM: a Mi3 2 GB-tal, míg a Mi4 3 GB-tal érkezik, ami egyértelműen a flagship kategóriába helyezi a készüléket.
- LTE támogatás: szintén flagship feature, a Mi3-ból ez is hiányzott.
- Snapdragon 801 a Mi3 Snapdragon 800-a helyett: ez 2,5 GHz-es magokkal (a 2,3 helyett), és Adreno 330 GPU-val (az Adreno 300 helyett) jár.
- 8 Megapixeles előlapi kamera a 2 Megapixeles helyett.
- A Mi4 kapott Beidou támogatást. Tudod: a Beidou a kínai GLONASS (az orosz GPS (az amerikai Galileo (ohwait))) — ez persze nekünk itt Európában tulajdonképpen mindegy.
A telefon teljes speckóját itt találod, a hardver összehasonlítását pedig itt.
Látszik tehát, hogy a Mi4 hardverben jelentős előrelépés, a Xiaomi kilépett a “budget flagship” kategóriából a valódi flagship kategóriába. Más kérdés, hogy nekem a Mi3 teljesítményével semmi bajom nem volt: a +1 GB RAM 2015-ben nagyon kevés felhasználási módban számít, a Mi3 sebessége nekem (ismételten) elég volt… az LTE, az egy fontos újítás. De hogy megér-e +80 dodót, azt mindenki döntse el maga.
Csillogó testek egymás mellett
A kínai gyártókra gyakran jellemző Gyakran éri az a vád a távol-keleti gyártókat, hogy egy népszerű másik gyártó termékét másolják. Kapott ebből a Samsung, a Huawei, és persze egy rakás kisebb gyártó.
A Xiaomi eddig ezt csak a MIAU MIUI kinézete miatt kapta, ami egyébként konzisztens és szép, csak nem túl jó a lokalizációja. De ha megnézünk egy Mi3-at, tlejesen eredeti a termékdizájn, semmi köze az iPhone-hoz.
Nos, amikor a Mi4-et először a kezembe vettem, egy kicsit meghökkentem: a szögletes, szálcsiszolt alu felületek, a 45˚-ban csiszolt élek, az antenna kis műanyag kihagyásai a telefon oldalán… már-már rásütné az ember hogy ez is csak egy iPhone 4 koppintás… pedig nem.
Ha bármi, akkor ez Samsung Galaxy Alpha koppintás.
A termék, mint használati tárgy tehát szép. Használható? Hát, végülis meg lehet fogni. Ki fog csúszni a kezedből, de addig fogni fogod, sőt: markolni, szorítani, míg az ujjaid el nem fehérednek, illetve vörösödnek, ahol a test éle van. Amíg ki nem szúszik a kezedből. Nincs, ismétlem: nincs rajta fogás, az emberi ujjlenyomatot nem ilyen felületre tervezték. Mint a Mi3-nál, a Xiaomi itt is mellékel egy ilyen “mesekönyv” stílusú tokot; ez nem vagizás, hanem létszükséglet. Azt hiszem nekünk, akik nem szeretik a tokokat, marad mégis a matricázás. Valami jó kis csúszásgátló matrica, pl. egy ilyen. Vagy három.
Visszatérve a használhatóságra: attól tartok a Mi3 (bár szintén olajozott jég volt a terméktervezésnél a cél) eggyel jobb: ott legalább a telefon oldalát is be tudod matricázni, és akkor tényleg nem csúszik, míg itt leginkább a hátlapon csúszást tudod gátolni, mást nem.
Rendszer
Természetesen a Mi4 is MIUI operációs rendszerrel érkezik. Bátran állíthatjuk, hogy a MIUI operációs rendszer: annyit módosít az Androidon, hogy szinte már iOS. Érdekes viszont, hogy míg a Mi3 MIUI 4.10.11-gyel és Android 4.4.4-gyel érkezett, a Mi4 4.6.20-as MIUI-val, és “csak” 4.4.2-es Androiddal érkezett. Ennek persze sok jelentősége nincs, magának a ténynek, hogy ez MIUI, annál inkább.
A MIUI-nak vannak remek szolgáltatásai, és vannak dolgai, amitől az ember agya eldurran. Mondok pár példát ide is, oda is.
Az, hogy alapból semmilyen Google szolgáltatás nincs telepítve a Play Store-on kívül, szerintem fasza. Nem maradsz viszont cloud nélkül, MIUI esetében a MI Cloud a felhő, aminek a lelke lebeg vala a vizek felett (Barra 8/13), ami, mint ezt már a Mi3-nál láttuk, mindenre tökéletes — lenne, ha kínában lennénk. Itt Európában sajnos nem nagyon értelmezhetők a szolgáltatásai. Az ember tehát vagy “tisztatelefonnak” használ egy Xiaomi-t és beállítja a saját levelezését és naptárát rajta, vagy szépen módszeresen felépíti a Google silót (simán fel lehet, Play Store ugyebár van), bemászik, bezárja az ajtót, és a kis szellőzőrácson ledobja a kulcsot.
Aztán. A MIUI felület, a launcher és a drawer. Ez az a felület, amit már a Mi3-nál is tüzetesen megnéztem, hát most még egy kicsit. Még mindig gyönyörű. Sok kínai cucc jön vele, ez a kisebbik baj; ami kicsit zavar viszont, az az ikonok elrendezése, ami fölött nem tudtam napirendre térni, és képtelen voltam valami ésszerű sorrendbe pakolni őket. A MIUI-ban az ikonok ugyanis a telepítés sorrendjében iOS-szerűen mind ki vannak pakolva az “asztalra”, nincs drawer. Én pedig egyrészt szeretem ha van drawer, majd én kiteszem azt a 10 appot, amit napi szinten használok, a többi pedig legyen ábécésorrendben a drawerban, és majd ott megtalálom. Ne legyen kint minden, ne legyen semmilyen furcsa logika szerint rendezve, pláne nem a telepítés sorrendje szerint!
Aztán. Az ugyebár érthető, hogy nincs alapból Google Calendar és Google Maps — hiszen nincsenek Google appok telepítve. Feltelepítem, nem gond. Viszont amikor feltelepítettem, akkor szeretném, ha rendeltetésszerűen működnének (együtt)! Ehelyett pont a példában szereplő két app így működik: ha a feltelepített Google Calendarból megnyitom egy eseménynek a “map” linkjét (az esemény helye, ugye), a MIUI fogja magát, és valami megváltoztathatatlan defaulttól vezérelve megnyitja a Google Maps-et — a böngészőben, sőt továbbmegyek: default beállításokat egyáltalán nem figyelembe véve, a MIUI browserben.
Mert egyébként, és ez jó oldala a MIUI-nak, vannak app defaultok, még ha kicsit agresszíven is ragaszkodik a MIUI a saját alkalmazásai defaultosításához… De itt is hiba, hogy nem minden defaultosítható: hiába állítom be default böngészőnek a Chrome-ot, a fenti Google Maps probléma nem megy el. Ééérdekes!
Ami viszont kifejezetten jó: az appok jogosultságkezelése. A példázat itt a következő:
Egy földműves kiment a szántóföldre vetni. Ahogy szórta a magot, odasereglettek a madarak és elkezdték csipekedni. A földműves látta hogy ez kúl és akart csinálni egy selfie-t, amit aztán Twitterre és Facebookra akart posztolni. Mindkét app a tudtán kívül akart hozzáférni a kontaktlistájához, ami egyébként a szelfiposztoláshoz teljesen fölösleges is, de a MIUI megkérdezte a földművest: tényleg akarod te földműves, hogy a Twitter és a Facebook hozzáférjen a telefonod kontaktlistájához, csak azért, hogy posztolhassa egy szelfit magot zabáló madarakkal? A fotód egyébként túlexponált, a műszakvezető meg le fog cseszni hogy munkaidőben prokrasztinálsz.
Az utolsó mondat túlzás, nyilván nem egy Henri Cartier-Bresson a MIUI és nem is munkajogász, de tényleg szól, amikor valami app hozzá akar férni valami erőforráshoz a telefonodon, és ez egy jó dolog. Én ívben tiltottam le minden ilyesmit, ahogy Kádár elvtárs mondta, a kontaktlista legyen kontaktlista; ne a Twitter buddy list.
Kapcsolódó funkció az adatforgalom figyelése, erre a Mi4 nagyobb hangsúlyt helyez, mint egy stock Android: ha lehúzod az értesítéseket (amiket egyébként mindig csoportosít, némileg zavaró módon), látod az adatforgalmad aktuális állását is. Ha pedig rátappantasz, nagyon szép animált képernyőn hullámzik az internet végtelen óceánja:
Még egy érdekes funkció, bár kevésbé egetrengető: a “Misuse mode”. Ha a telefon proximity sensora le van fedve és bekapcsolod a képernyőt, a telefon Self Protection Mode-ba helyezi magát, ami praktikusan plusz egy lépés a képernyőfeloldás folyamatába — így előzi meg a véletlen feloldást- és dolgok csinálását. Ez a funkció többnyire jól működik, hiszen tényleg ritkán nyomkodjuk direkt a bekapcsolót a zsebünkben.
Kamera
A jegyzeteimben ennyi áll: fasza. Ez nagyjából össze is foglalja. A kamera általában erőssége a Xiaomi telefonoknak, szerencsére a cég rájött, hogy ezen nem érdemes spórolni. A default kamera app is teljesen jó, természetesen Photo Sphere-t és nagylátószöget nem tud készíteni, minden mást azonban igen, HDR, panoráma, realtime effektezett fotók mind mennek.
A Photo Sphere miatt azért feltettem a Google Camerát, és gondoltam összehasonlítom a Xiaomi HDR-jét a Google HDR-jével. A Xiaomi HDR ilyen lett:
A Google pedig ilyen:
Nem tudom ti hogy vagytok fele, nekem kicsit túl kontrasztos a Google megoldása.
Egyébként minden teljesen jó: sötétben, napsütésben, felhős időben, hajnalban is gyönyörű képek készülnek. Az is milyen már, hogy majd’ 3-szor olyan felbontása van az előlapi kamerának (8 Megapixel), mint az első Androidos telefonom hátlapija!
Akku
Nem tudom, hogy a túl Google silo feltelepítése, esetleg a lakásomban uralkodó térerőhiány volt az oka, vagy csak zabálta az akkut a Mi4, de a helyzet az, hogy zabálta az akkut a Mi4. Amennyire jó volt a Mi3 akkuteljesítménye, annyira kiábrándító az utód:
Nem tudom ti hogy vagytok vele, nekem minden a 15 óra alatt 90%-os töltésvesztés nem egy jó eredmény.
Végszó
Mielőtt véleményt formálnék, azért elmondom, hogy a Mi4 mellett is szól pár dolog: gyorsabb, több a RAM-ja, tud LTE-t, jobb az előlapi kamerája.
Nekem mégis a Mi3 jön be: elődkészülék létére jobb az akkuteljesítménye, szerintem szimplán szebb termék, kamera, képernyő, ilyesmik tekintetében egyáltalán nem visszalépés (CPU teljesítményben pedig kb. láthatatlan a különbség), és mindezért 80 dollárral kevesebbet kell fizetni.
Böngéssz képgalériát!
