Az LG ismét szeretett volna nagyot robbantani a piacon a legújabb innovációjával, jelenleg ez a QHD, azaz 2560*1440 felbontású kijelzők bevezetése. Annak idején arról is nagy vita volt, hogy egyáltalán a FHD felbontás kell-e az okotelefonok kis kijelzőjébe. A trend azt mutatta, hogy bizony van rá igény és, azért 5 colos érzékelhető a különbség a FHD és HD között.
Most viszont már a QHD-ról van szó, ill ennek a létjogosultságáról, márpedig egy FHD kijelzőn sem igazán lehet mondjuk 5.5 colon pixelt találni. Rengeteget lehet olvasni a kijelzőről, a magam részéről mindenképpen kíváncsi voltam, mit is tud, és szeretném megosztani a tapasztalataimat, amennyire lehet részletesen ,de nem hosszan vagy túlbonyolítva. Az egyik legfontosabb dolog, hogy egy kijelző minőségét nem a felbontás határozza meg! Az egy nagyon fontos mutató, de nem lehet kiragadni és a többit elhanyagolni. Sajnos amikor ugrunk nagyobb felbontásra ez történik, majd idővel áll be a többi részlet olyan szintre mint a korábbi kisebb felontású kijelzőknél.
Pixelmámor
A szép kis 5.5 colos kijelzőnk esetében a QHD felbontás 538-as ppi értéket mutat. Összehasonlításképpen, egy 5 colos FHD 441-es értéket nyújt, de az új Iphone 6 megmaradt a pont retina kijelzőnek számító (az ő megállapításuk szerint, amit minden erővel kíván az LG cáfolni) 326-os értéknél. Ez összesen 3.5 millió pixelt jelent amit meg is kell hajtani, ás nem csak a hardverről van szó, hanem az egész kijelző panel technológiájáról. Márpedig, elég hamar észrevettem, hogy bizony a képfrissítés néhol láthatóan lassan megy, pl ha kilépek a böngészőből a főmenüre idő kell, mire eltűnik, de jó, ez kevésbé zavaró jelenség. Az élességről természetesen csak is szuperlatívuszokban lehet mesélni, viszont ez nem igazán a QHD érdeme! Korábbi telefonjaikon (pl G2, G Flex) 4.4-es frissítés után egy igen erős élesítő algoritmus került be, ami a G3-nál is megtalálható.
Ez tényleg olyan szintű, hogy kisebb betűknél olyan érzés mintha mélyen bele lenne karcolva a kijelzőbe olyan éles, de ha ezt félre tesszük, semmivel sem tűnik élesebbnek, mint a G2 kijelzője, max nagyon közelről kevésbé látszódnak a pixelek, ha épp hunyorítunk, de mivel ilyet senki nem csinál, ezért ez nem számít előnynek. Viszont, elismerem, amikor nagyfelbontású képeket mutat a kiejlző azért érezni az elképesztő részletességet, de közel sem oly mértékben látszik a különbség, hogy az áldozatokat igazolja. Viszont szerencsére kisebb felbontású videóknál (amiket ugyebár sokszorosára kell nagyítani, még egy HD videó esetében is), semmivel sem rosszabb, mint egy FHD kijelző, hiába kell jobban nagyítani. Viszont az én telefonomon, sajnos észrevettem a kijelzőben nagyon halvány csíkokat, fehér alapon nagyon halvány fekete, míg színek esetében, csak világosabb, mint a többi ott. Nem tudom mire vélni, de az összes általam látott T-nél kiállított darabnál láttam néhol gyengébben, néhol erősebben, de csak minimálisan észrevehető, aki alaposan ellenőrzi, az láthatja. Mindent egybevetve, semmi gyakorlati hasznát nem láttam az extra pixeleknek, a nagyobb baj a fogyasztás még, a G3 bizony durván csak a 2/3-adát adja a G2 üzemidejének, ami bizony nagy áldozat máris.
Fényerő, kontraszt, színek
A G2-nek meglehetősen jó fényereje volt, akár 600 nitet is képes elérni, míg a G3 inkább 450 körül mozog. Ez speciel alig több mint a Galaxy S5 Super Amoled kijelzőjének a kb 400 nites fényereje, mely amúgy képes a 650 nitet is elérni automata módban! Sajnos a 100%-os fényerőt ritkán élvezhetjük, nagyon hamar jön az üzenet, ohgy csökkenteni kell mert túlmelegszik, ilyenkor lemegy 90%-ra, ami viszont kicsit csalfa, olyankor már olyan 290 nites a fényerő. Az éresítő sávban külön lehet állítani automata és a sima fényerőt, de nem kezeli külön őket! Például, alapból 50%-on van, automatán viszont az még kicsit sötét lehet, feltesszük maxra mondjuk. Ha kikapcsoljuk az automata fényerő szabályozást, akkor 100%-os lesz a fényerő, míg a Samsungnál marad a korábbi 50%. Napi többszöri átállítási kényszer esetén már zavaró lehet. Egyéb fontos dolog kültéri olvashatóság tekintetében a kijelző tükröződése, melyben viszont érezhető a fejlődés, a G3 kijelzője sokkal kevésbé csillog, mint a G2-é, viszont jócskán el van maradva a Samoled kijelzőktől. A 3. fontos tényező a kontraszt, ami bizony a G3-nál, nos, szégyenletes.
A G2 1 éve egy igencsak baráti 1300:1-es kontrasztarányt virított, ami igen tisztességes LCD körökben, olyan 1000 a lélektani határ, amitől jónak számít az érték (persze nem is versenyezhet a Samoledek végtelen kontrasztjával és a mélyfeketével). Sajnos a G3 jó esetben 750:1-es kontraszt ad, a fekete jobban hasonlít egy sötétszürkére. Sajnos az LG kicsit belenyúlt a gammába, hogy mesterségesen csökkentse a kontrasztot, minden trend ellen cselekedve. Az egyetlen értelmes magyarázat az lehet, hogy ezzel még jobban ki szeretnék hangsúlyozni, hogy a kijelző mennyi részletet tud megjeleníteni. Gyakorlatilag a már sötét, fekete részleteket világosítják és tényleg olyan dolgok bukkannak videóknál is akár elő, amiket más készülékeken szinte alig látni, bár nagy valószínűséggel nem is lenne nagy szükség rá. A gyenge kontraszt másik oka az alpixelekben rejlik. A szokásos RGB eloszlást kapjuk, semmi pentile, viszont a pixelek alig 60%-át teszik ki az alpixelek, a G2 70%-ához képest, míg a többi, nagy feketeség gyakorlatilag, mely kontrasztcsökkentő hatású. Emiatt nem igazán tűnik a kijelző élénknek, bár fakónak sem.
Márpedig a színvilág ismeretében némiképp meglepő. A kiejlzők kapcsán sokat hallani, olvasni, ohgy az IPS-ek természetes színeket nyújtanak, a Samoledek meg túlszaturáltak. Ez igaz volt pár éve még, most viszont teljesen kifordult a világ magából. Míg a Samoled kijelzők nyújtanak, olyan kijelző módokat melyek gyakorlatilag mellőzik a túlszaturáltságot, és nagyon jó színhűséggel rendelkeznek. (Tesztek alapján az Galaxy S4 óta a legjobbak ilyen téren a film módban), addig az LCD-ket kénytelenek túlszaturálni, hogy felvegyék a versenyt. A G3 kijelzője jó példa arra, hogy mi is folyik itt, nagyon erős túlszaturáltság jellemzi, a mellékelt képen jól látható, hogy igen messze van az ideálistól. Gyakorlatilag akkor lenne tökéletes a megjelenített kép színei, ha minden kör a megfelelő kockában lenne, amiből fő színeknél (Piros, kék, zöld) 5-5 db van. A G3-nál, a 4. kör, már az 5. kockánál van, tehát a 80%-os szaturáció a G3-nál már 100%-ot jelent. A Samsung talán a Galaxy S2-nél alkalmazott ilyen erős túlszaturálást. A színek maguk nem rosszak, ugyebár a gyenge kontraszt miatt kevésbé érződik, hogy itt valami nem stimmel. A piros szín némiképp alul van prezentálva, mint a legtöbb LCD kijelzőnél (kivétel például az Xperia Z2, melynél a piros van kiemelve), viszont a kéknek már nincs olyan dominanciája, mint korábban, a zölddel egyenlő szinten van, emiatt bőven kiegyensúlyozottnak tűnik. Lényeg a lényeg, színhelyes megjelenítésről itt nem lehet beszélni!
Apróság, de a betekintési szögek picit javultak, a G2-nél kicsit erősebb volt a sötétedés, illetve ott volt némi elszíneződés, míg ilyen a G3-nál nincs, kb egy HTC One szinten van most ami teljesen jó
Összegzés
Nem örömmel, de azt kell hogy írjam, sajnos a G3 nem hozta az elvárásokat. Az extra pixelek, nem teszik érezhetően élesebbé, szebbé a kijelzőt, cserébe viszont az általános képminőség a G2-höz képest romlott! Megfeleződött kontraszt, alacsonyabb fényerő, (furcsa halvány csíkok), élettelenebb színek, és persze a közel sem visszafogott fogyasztás, amin nem segít, hogy statikus megjelenítésnél (pl kép hosszabb nézése) jelentősen csökken a fogyasztás. Az irány nem rossz, előbb-utóbb lesz rá tartalom, és kiforr a technológia is, de most még ilyen formában sajnos kevés manapság.
