Az elmúlt héten nálam vendégeskedett a Huawei phablete. Kicsit sajnálom, hogy nem egy héttel korábban érkezett, akkor Lipileevel pingpongozhattunk volna egy kicsit. Vegyes érzelmekkel készültem a tesztre. Egyrészt az első Androidos telefonom (T-Mobile Pulse) is Huawei gyártású volt, amit minden hibája ellenére nagyon szerettem, másrészt viszont a 6.1″-es kijelzőmérettől eléggé tartottam. Hogy finoman mondjam nem vagyok az a nagyképű telefonáló.
Kidoboz, tartozékok
Amikor megérkezett a telefon, azonnal láttam, hogy jól fogunk együtt szórakozni. Egyrészt a kijelző tényleg hatalmas, de egyben ez az előnye is. Másrészt amikor kezembe fogtam, nem az a gagyi “szappantartó érzés” volt, érezhetően minőségibb anyagokból van összerakva a telefon (a Pulse-hoz képest egyértelműen jobb). A hátlap valamilyen csúszásmentes, de puha műanyagból van, a kijelzőt pedig kellemes tapintású üveg (Gorilla Glass) védi. Tehát félretehettem minden olcsósággal kapcsolatos félelmem, és a belbecsre koncentrálhattam.
Kukucs
A dobozt felnyitva azonnal megláthatjuk a telefont, alá csomagolták a töltőfejet, az USB adatkábelt és egy fülhallgatót. Ezen kívül volt még benne néhány kínai prospektus, de most nem volt kedvem elkezdeni megtanulni a legtöbb ember által beszélt nyelvet, így tekintsetek el attól, hogy leírjam mi állt bennük.
Amikor kivettem a dobozból, a telefon be volt kapcsolva és a gyors android-regisztráció után rögtön egy apró meglepetés ért, amikor rápillantottam (az éppen ~60%-on álló) akkumulátor grafikonjára, ugyanis aszerint éppen 13. napja volt bekapcsolva a telefon.
Valamit tudnak ezek a kínai mérnökök az akkumulátor fogyasztás optimalizálásról!
A hardver és a szoftverek
A készülék 163.5×85.7×9.9 mm méretű, 198 gramm súlyú, műanyag házas tokozású. A telefon jól összeszerelt, nem nyikorog, nem mocorog és ahogy már írtam, a fehér színű hátlap tapintása kellemes volt. A kártyák fedőlapja a Pulse-nál már megszokott “lógós” fedlap, ami elképzelésem szerint nem valami hosszú életű, de ha nem vesszük ki sűrűn az SD kártyát, vagy a SIM kártyát, akkor nem lesz vele gondunk. A képernyő 6.1 hüvelykes, a felbontása 720 x 1280 pixel (241 ppi). Első ránézésre szép képet ad, a színei nem a Samsung féle “túlszaturált” színek, hanem a valósághoz közelebbiek. A kijelző IPS+ szabványt támogat, ennek köszönhetően minden oldalról és látószögből, továbbá napfényben is kitűnően olvasható. Külön érdekessége a kijelző finomságának, hogy a beállítások között van egy “kesztyű mód”, amit ha bekapcsolunk, akkor (nem ezüstszálas) kesztyűvel is használhatjuk a telefont. Az időjárásnak köszönhetően ezt nem kellett kipróbálnom.
Stan és Pan
A telefon mérete az általam használt Nexus 4-hez képest jóval nagyobb, ez gondolom a fenti képen is látszik. Egykezes használata nagyon korlátozottan lehetséges. Bár a gyártó nagyon sok egykezes használatot segítő funkciót beletett a telefonba, ennek ellenére a “kapaszkodás közben egy SMS írás a buszon” művelete nem a legkényelmesebb.
A képernyő felső részén található a hangszóró, és közvetlenül a sarkában az állapotjelző LED, ami kicsit fura hely, de megszokható. Mellettük található az előlapi kamera. A képernyő alsó részén találhatóak a szoftveres billentyűk.
A jobb oldalán találhatóak a fizikai gombok, felül a bekapcsoló, alatta pedig a hangerősség vezérlő gombok. Egyrészt furcsa volt így használni a telefont, de így nagyon kézreálltak a gombok használat közben. A másik oldalt található a micro SD kártya foglalat, a tetején pedig a micro SIM és fülhallgató aljzat. Alul pedig az androidos telefonoknál jól megszokott micro USB aljzat található, amin keresztül a kakaót is kapja a telefon. Ugyan nem próbáltam ki, de azt olvastam, hogy ez egy MHL szabványt támogató aljzat, így megfelelő kábellel USB hoszt és HDMI kimenet is kinyerhető rajta.
A hátoldalon található a kamera és egy villantó. És sokak szomorúságára a hátlap nem levehető.
A telefon belső felszereltsége elég egyedi. Egyrészt a Huawei saját fejlesztésű, HiSilicon K3V2 kódnevű lapkakészlete gondoskodik a sok jóságról. A processzora egy négymagos (1,5 GHz órajelű), ARMv7 utasításkészletű Cortex-A9, amit egy Vivante GC4000 grafikus gyorsító támogat. A 2 GB méretű belső memóriájára sem lehet panasz, ami mellé 8 GB tárhelyet kap a felhasználó (ebből ~4.5 GB a használható), de ahogy már írtam, a tárhelyigény micro SD-kártyával orvosolható.
A telefont 4.1.2-es Androiddal kaptam, ami a gyártó honlapja szerint a legutóbbi verzió. Ez azt jelenti sajnos, hogy aki érzékeny a legújabb Android verziók mihamarabbi érkezésére, és birtoklására, annak bizony le kell mondania erről a szokásáról, ha ezt a telefont szeretné birtokolni.
A telefon saját launcherrel érkezik, ami talán még a gyári Androidnál is puritánabb, ha lehet egyáltalán ilyet mondani. A legfeltűnőbb különbség, hogy nincs benne alkalmazás-lista, hanem csak a kezdőképernyőkön találhatóak meg az indítóikonok, amik akár mappába is szervezhetőek. Viszont az ikonok csak egy példányban létezhetnek. Természetesen lehet használni widgeteket is, ezek között van egy-két Huawei fejlesztésű is. Az értesítési sávban találhatóak a Samsungéhoz hasonló gyorsindító gombok, amik elég rondán elütnek a Holo színvilágtól. A launcher további érdekessége, hogy témázható, és elég sok témát gyárilag meg is kapunk. Aki szereti naponta váltogatni a telefonja kinézetét, az biztosan örül ennek a tulajdonságnak. Az előre telepített alkalmazások nagyrészt a megszokott Google alkalmazások, ezeken kívül a DLNA, KingOffice, Facebook, Twitter és a Riptide GP található még meg. Egyedi fejlesztésűek viszont a multimédiás programok, a kamerától kezdve a videólejátszóig, felépítésük egyszerű, de logikus. Összességében az alaprendszer használata elég kellemes volt – nem igazán hiányzott az alkalmazás-lista –, a launcher gyors volt, és sok widget esetén sem “röcögött”. A HD videólejátszással sem volt gondom, de a teszteredményeken is látszik, hogy bizony a számításigényes játékok alaposan megizzasztják a vasat, és nem igazán jól muzsikálnak ilyenkor. Viszont azt is el tudom képzelni, hogy ezek a problémák egy Android frissítés után javulnak.
Néhány teszt program eredménye:
- Antutu: 16251
- CFBench: 25655/6818/14352
- Linpack: 46,189/153,893
- Quadrant: 5467
- 3DMark Ice Storm: 3238
- Basemark X 1.0 (on screen): 4.177
- GFXBench 2.7 T-Rex HD (on screen): 432 (7.7 fps)
- Epic Citadel (FPS): 31
- Octane: 2249
- SunSpider (ms): 1310.3 +/- 4.8%
- Kraken: 20037.0 +/- 3.7 %
(Olvasói kérésre kipróbáltam a Teamviewer programot is, a galériában látható az eredmény)
kezdőképernyő, záróképernyő, információk
Kamera, GPS, egyéb
A hátlapi kamera 8 megapixeles, autofókuszos, ami azt jelenti, hogy 3264 x 2448 pixeles képeket tudunk csinálni, videóból pedig legfeljebb 1920 x 1080 képpontos felbontásban tud rögzíteni. A tesztfelvételért katt ide. A kameraszoftverben, a szokásos felbontás, fehéregyensúly, fényérzékenységen és minőségen kívül használhatunk különböző effekteket is. Ezeken kívül van benne HDR képjavító szoftver, panoráma mód és csoport fénykép készítő mód. A képminőség a közepes felett van valamivel, kis jóindulattal talán jónak is nevezhető. Érezhető, hogy sok fény kell a képek készítéséhez, ilyenkor a vonalélesség és a színhűség rendben van, de átlagos körülmények között elég zajos képeket készít.
A GPS nem volt valami gyors. Indítás után kb. 1-1.5 perc alatt talált jelet szabad ég alatt (wi-fi helymeghatározás kikapcsolva), de használat közben egyre pontosabb lett.
A készülékben beépített rádió van, ami elég jó minőségben sugároz. A hangszóró és mikrofon hangminőségére nem volt panaszom, amikor használtam, mindig tisztán hallottam a másik felet, és ő is jól hallott engem. Nem recsegett a vonal és engem is zavarmentesen hallottak.
A telefonban hatalmas, 4050 mAh-s akkumulátor van, ami a napi használatra bőven elég volt még akkor is, ha sokat interneteztem. Átlagos használat mellett én a 3-4 napot is elérhetőnek tartom a telefonnal. Főleg, hogy a szoftverben lévő akkumulátor kímélő módnak köszönhetően nálam éjjel egyáltalán nem fogyasztott.
Összefoglalva
A telefon méretét jól ellensúlyozzák a gyári extrák: a hatalmas akkumulátor, az egykezes használatot támogató billentyűzetek (szövegbevitel, telefon, zárókód), a kesztyűs használat, stb. Nagyon jó érzés volt úgy használni a telefont, hogy közben egyszer sem kellett aggódnom azon, hogy hol fogom feltölteni napközben. Viszont nagy hátránya volt, hogy a telefon zsebbehelyezése gyakorlatilag lehetetlen volt számomra, és ehhez jönnek az egykezes használat nehézségei. A kamera lehetne jobb is, a GPS még épp elmegy kategória.
Kinek ajánlható a telefon?
Aki Galaxy Note-on gondolkodik, annak ez nagyon jó (és olcsóbb) alternatíva lehet. A teszteken is látszik, hogy valahol a Note II és Note III között helyezkedik el képességeiben. Viszont akkumulátorban és méretben sokkal meggyőzőbb.
Továbbá: Farmerkabátos rockereknek – szigorúan a belső zsebbe, elegáns hölgyeknek – akik amúgy is mindenhová táskával járnak, ezt hamar megtalálják a legmélyebb táskában is, étteremben/kocsmában lelkiismeret furdalás nélkül asztalra kicsapó fiataloknak – ettől ki fog esni a haverok szeme és végül üzletembereknek – akik jó nagy zakózsebbel rendelkeznek nyáron is.
Részletes hardverlista: [gsmarena]
