Ez egy ilyen terápiás poszt, lehet rajta röhögni, anyázni, fikázni, bármit. Ki akartam írni magamból a töménytelen frusztrációt, amit az elmúlt hetek generáltak.
2013. február 28. Nexus 4 vétel, Speedshop, bruttó 139.000-ért. Ölöm é bódottá érzés a köbön, különösképp, hogy egy haláltusáját vívó SGS2-ből ültem át. Az átüléses hasonlatnál maradva: mint Trabantból a Mercibe. Aztán eltelt jónéhány hét és maradt minden jó! Ez volt az igazi különbség a Samsunghoz képest, ahol néhány hónap után már minden döcögött, lefagyott, stb., ez meg hasított tovább minden gond nélkül. Ugyan egyszer-kétszer előfordult, hogy beszéd közben egyszercsak hopp, megszakadt, dehát kivel nem fordul elő az ilyesmi, ugye.
Aztán megint teltek a hetek és már egy kicsit többször szakadtak meg a hívások, míg végül egyértelmű lett, hogy abszolút reprodukálhatóan, naponta-kétnaponta megszakad egy hívásom. Kezdett idegesíteni. Adott egy állat jó telefon, de persze nem is én lennék, ha tökéletes lenne, ahogy meg van írva a nagykönyvben. Persze csak annyira idegesített, hogy amikor épp megszakadt az adott hívás, akkor szentségeltem, de visszavinni garisan, azt már nem. Az macera. Meg tudtam, hogy kellően korán vettem az év elején a telót ahhoz, hogy ne hófehér importost vegyek, hanem valami Európából behozott csodát, amivel nincs is gond, de tudjuk, hogy a Speedshopnál ez azt jelentette, hogy visszaviszik Lophasisztánba, azt’ lehet várni 2-4 hetet.
Egy szép nyári napon aztán sikerült a telefonra úgy ráhelyezzem a kulcscsomóm (ráhelyezni, direkt írom ezt a szót, és nem rádobni, mert tényleg teljesen hétköznapi “erővel” tettem rá) a készülékre, hogy amikor levettem róla, akkor láttam, hogy keresztberepedt. Olyan igazi kubai mosoly módra, fültől fülig, széltől szélig. Hurrá. Ja és persze a repedéstől lefele lévő rész totálisan érzéketlen volt – használhatatlan. Speedshopba vissza, screen replacement bitte! 62.500 HUF lesz, itt írd alá. Köpni nyelni nem tudtam, de úgy voltam vele, hogy ugyan ha magam csinálnám, akkor a feléért is menne, de egyrészt azzal garantáltan elvesztem a garanciám, másrészt jó eséllyel idegroncs leszek, mire esetleg megcsinálom, mégjobb eséllyel nem tudom megcsinálni és haza is vágom az egészet. Maradtam a Speedshopos aranyáras megfejtésnél és ugye ekkor 200e-nél tartottam ráköltésben.
Egy hét múlva meg is kaptam a telót, shiny new szkrínnel. A vonalbontások ugyanúgy megmaradtak, de ezügyben csak októberre szakadt el a cérna annyira, hogy lépjek. Most a cseretelefonokkal kapcsolatos mizériát nem írom ide, azzal külön meg tudnék tölteni egy Háború és békényi papírhegyet, a lényeg, hogy sokadik kanyar végén lett egy használhatatlanság határát súrolóan középszar Androidos német brikettem a Nexus helyett. Eltelt három és fél hét, majd kaptam egy sms-t, hogy lehet menni a telefonért. Nagy vígan a levegőbe öklöztem, hogy jessz, és azzal a mozdulattal már nyomtam is a reset factory settingst ezen a phostaliga izén.
A Speedshophoz érve a szervizes csóka (akivel kapcsolatban amúgy maximális piszpekt, a saját céges telóját adta oda, amikor visszavittem az első cseretelót, hogy gyerekek, ez konkrétan használhatatlan) már az ajtóban megismerve köszöntött, hogy “Na, kész van a Nexus?”, majd együtt leültünk, ő hátrafordult a “ma érkezett az LG-től” című dobozhoz és kivette az enyémet. Leült és elkezdte olvasni magában a papírt, amit adtak hozzá. Ami kétoldalas volt. Én nem láttam semmit, csak emberünk arcát, ahogy a kezdeti félmosolyról előbb csak lefagyott, aztán kifejezetten morcossá vált.
– Egy pillanat, mindjárt jövök.
Nem pont az a mondat, amit jóérzéssel veszek egy ilyen szituban, dehát azzal főzünk, ami van.
Visszajőve közölte, hogy az LG (tehát mégegyszer: bő 3 hét után) azzal dobta vissza a telómat, hogy elvesztettem a garanciát, mert szakszerűtlenül nyúlt hozzá bárki is, aki hozzányúlt. Mellékelve makróképek a telóm belsejéről, kis fotosoppos nyilak, hogy itt és itt vannak mittoménmilyen szar ragasztásnyomok, meg elszakadt garanciamatrica. Mivel a munkát a Speedshop szakija csinálta, szervizes emberünk felszívta magát, mint az egyszeri kokósribi a Coro afterpartin és kijelentette, hogy ezt ő nem hagyja annyiban és megvívják a maguk kis harcát az LG-vel. Aminek persze én nagyon örülök, mert tök jó, hogy kiállnak a saját melójuk patentságáért, de nekem megint jön 1-2 hét szívás a cserekészülékkel – és akkor nagyon finom voltam.
Hát itt tartok most, november 21-én, én a ping-pong labda, akivel most épp a Speedshop és az LG játszik.
