Egy Androiddal foglalkozó portálon furcsa dolognak tűnhet Ubuntu Touch cikket írni. Az ürügyet az adja, hogy a Google fejlesztői telefonján, Nexus 4-en próbáltam ki Ubuntuék mobil operációs rendszerét. Mielőtt rátérek a telepítésre és a használatra, előtte egy kis összefoglalóval kezdeném azok számára, akik most olvasnak először a Touchról, netán még az Ubunturól sem hallottak.
Kezdjük az elején! Az Ubuntu egy Linux disztribúció – a dél-afrikai Canonical Ltd. fejlesztésében -, ami azt tűzte ki célul, hogy egy olyan Linux változatot készítsen, ami könnyű felhasználást tesz lehetővé az egyszerű emberek számára is. A disztribúció elég hamar népszerű lett, az egyik legelterjedtebb desktop Linux változat lett belőle. 2012 februárjában egy meglepő lépést tettek a mobilvilág felé, bemutatták az Ubuntu for Android projektet, aminek előzménye a Motorolával való közös, laptop dokkolós telefonok (Atrix, Bionoc, Photon, Atrix2) voltak. Sajnos a hardvergyártókkal nem haladtak valami jól a tárgyalások, de úgy látszik nem adták fel, hogy belépjenek a mobil piacra, 2013 januárjában bejelentették, hogy saját mobil operációs rendszert fejlesztenek, sőt a határidőt őszre tették maguknak, és februárban ki is adtak egy koncepció demót, amiről mi is írtunk.
A kis kitérő után vágjunk bele a nemrég (október 17-én) megjelent éles kiadás telepítésébe! A cikket – a megszokott technikai jellegű cikkektől némileg eltérően – a híroldalak percről-percre mintájára formáztam, hogy egy kis vidámság is kerüljön bele. A telepítést múlt hét pénteken csináltam, azóta 1-2 dolognak már utánaolvastam, de a cikket meghagyom olyan állapotba, amit akkor írtam.
21:32 – Mit is csináljunk ma este? Előttem az egész éjszaka, alszik a család, úgy is gondolkodom egy “Google mentes” teszten, hát telepítsük fel próbaként az Ubuntu Touchot a telefonomra. Egy hétig használom, és aztán meglátjuk mi lesz belőle.
21:33 – Először is nyissuk ki a pincébe előkészített üveg bort, majd készítsük fel a számítógépet a Touch telepítésére!
sudo add-apt-repository ppa:phablet-team/tools
sudo apt-get update
sudo apt-get install phablet-tools android-tools-adb android-tools-fastboot
21:34 – Amíg települnek a csomagok, nézzük meg mit írnak az Ubuntu wikin a telepítésről. Ezek az eszközök támogatottak:
| Device | Codename | Factory firmware from Google | Status |
| Galaxy Nexus | maguro | takju or yakju | Stable (build #100) |
| Nexus 4 | mako | occam | Stable (build #100) |
| Nexus 7 (2012) | grouper | nakasi or nakasig | Pre-release |
| Nexus 10 (2012) | manta | mantaray | Pre-release |
21:35 – Szuper, ott van a listában a telefonom!
21:36 – A telefonom nincs rootolva, hát próbáljuk ki az ADB mentést. Úgy is írtam már róla, de élesben még soha nem használtam, hát itt az alkalom. Persze nem használok mindenféle csicsás programot, megy az nekem parancssorból is – elvégre “linux geek” vagyok.
Telefonon bekapcsolom az USB debug lehetőséget (Settings -> Developer options -> USB debugging), a számítógépen pedig elindítom a mentést.
adb backup -apk -shared -all
A telefonon elfogadom a mentést, és már fut is minden, mint az álom. Addig olvasgassuk mit kell tudni a telepítésről!
21:47 – A barátaim őrült whatsapp csetelésbe kezdenek, én meg rájövök, hogy elfelejtettem kikapcsolni a netet, és így nem marad a mentés konzisztens. A fenébe, kezdhetem elölről! Ennél a pontnál a bor kicsit gyorsabban fogy.
21:49 – Úgy döntök, hogy megvárom, amíg a barátaim kifáradnak, addig lementem az SMS-eket és telefonhívásokat a biztonság kedvéért.
21:52 – Eszembe jut, hogy érdemes a programok listáját is elmenteni, telepítem az Appbraint.
21:58 – Akkor most már tényleg kikapcsolom a netet a telefonon, és csinálok egy rendes mentést.
adb backup -apk -shared -all
21:59 – Amíg megy a mentés, töltök egy újabb pohárral, és megnézem mi történt a Google+ csoportunkban, utána meg elolvasom a legutóbbi Asterixet.
22:24 – Végzett a mentés, a biztonság kedvéért a fényképeket és videókat lementem külön is. Az ördög nem alszik. Mondjuk én sem.
22:29 – Akkor lépjünk tovább a telepítési lista feladatai között. Jöhet a factory reset (gyári visszaállítás). Telefon kikapcsol, majd bekapcsolás mind a 3 gomb nyomva tartásával. Belépés recoverybe, és kiválasztom a “factory reset/data wipe” menüpontot. Persze a gyári recoverybe belépést direkt mutánsoknak találták ki, így elsőre elcseszem, és újraindul a telefon. Sebaj, újabb kikapcs, bekapcs, másodikra már sikerül.
22:31 – Újraindult a tiszta Android, jönnek a további teendők. Röviden: a developer menü kicsalogatása, USB debugging bekapcsolása, adb szerver leállítása. Bár fejből tudom, de felírom papírra is a jelenlegi Android build számát (Settings > About Phone > Build Number: JWR66Y). Végül Adb kapcsolat ellenőrzése:
adb devices
22:35 – Minden lementve, adb működik, jöhet a telepítés! Hurrá! Töltsünk még egy pohárral!
phablet-flash ubuntu-system --no-backup
22:37 – Elindul a telepítő. Gyorsan megy egy poszt a Google+-ra, hadd irigykedjenek az ismerősök!
22:41 – Szépen települnek sorra az image-ek a system, a boot, recovery és jön a data. Éljen!
22:54 – Már legalább 10 perce ugyanazt az üzenetet nézem a monitoron:
INFO:phablet-flash:Waiting for install to finish on device. Please do not unplug device until phablet-flash finishes.
22:55 – Most vajon ki merjem kapcsolni? Igyunk!
22:59 – Megelégeltem, kikapcsolom. Bekapcsolom, és történik valami!
23:00 – Végre Ubuntu telefonom van. Elhatározom, hogy innentől kezdve mindenem Ubuntu lesz. Veszek Ubuntu tabletet, átprogramozom a mosógépet és a hűtőt is. Sőt még a ruhákat is tőlük veszem! Nem is értem miért írták a fórumokon, hogy csigalassú, mikor ez az Ubuntu álom!
23:01 – Jó, akkor vágjunk bele a projektbe, állítsunk be rajta egy levelezőt, ami nem Gmail.
23:05 – Feladom! Sudoku van, Facebook van, Ingress van, Gmail van, email nincs. Jó, akkor inkább hozzuk át a kapcsolatokat, majd később utánajárok jobban ennek a levelező dolognak!
23:06 – Gmail-ben exportálom a kapcsolatokat minden lehetséges formátumba. Lássuk az Ubuntu Onet, hogy kell beletenni a kapcsolatokat.Gyorsan regisztrálok egy szűz fiókot, belépek a számítógépen és megpróbálom beimportálni oda.
23:15 – Hiába bújom a webet, nem megy. Az Ubuntu One úgy látszik megszüntette ezt a lehetőséget, de kézzel lehet kapcsolatokat felvenni. Jó, tegyük ezt a problémát későbbre. Biztos meg lehet valahogy oldani, majd később megcsinálom. (szerk: állítólag így kell) Felveszek egy kapcsolatot az One fiókomba, lássuk hogy kerül át a telefonba!
23:17 – A telefonon belépek az One fiókba, de ott nem látszik semmi. :( Hol lehet szinkronizálást csinálni? Segítség!
23:26 – Na jó feladom ezt is, hagyjuk az One-t, majd fájlokat fogok rajta tárolni. Inkább kézzel felveszem a telefonon a kapcsolatot, aztán kiderítem majd ezt a szinkronizálást úgy is. Kit hívjak fel ilyenkor? Az öcsém biztos nem haragszik meg. Vagy ha igen, úgy is én vagyok az erősebb!
23:28 – Oké, akkor csináljunk néhány képernyőképet a cikkbe! Nem megy. Hülye vagyok, miért menne gombokkal, amikor azok az Androidhoz kötődnek, nem a telefonhoz. Úgy látszik kezdek fáradni. Menüben nem találok erre lehetőséget, nézzük meg a netet.
23:29 – Első találat, ezt gyorsan ki is próbálom. Parancssorban kell csinálni. Hogy ez miért is nem jutott eszembe?! Adb van, telefon rádugva. Múkodj!
adb shell
/system/bin/screencap -p filename.png
23:33 – Nem megy. Afrancba! Nem olvastam el a hozzászólásokat végig:
This does not seem to work anymore for the default read-only images.
23:35 – Az egyik megjegyzésben ajánlanak egy szkriptet PC-re, amivel lehet képeket csinálni. Tegyünk egy próbát! Fogy a lelkesedésem. És ami nagyobb baj, a borom is.
23:42 – Végre sikerült képernyőképeket kicsiholni!
23:45 – Na, akkor nézzük tovább a programokat! Hopp, a home képernyőre lépve csak egy fehér képernyő fogad. Várjunk.
23:52 – Hopp, az alkalmazások képernyő is elfehéredett. De a böngésző működik. Mondjuk elég lassú lett szegény valamitől.
23:59 – Oké, indítsuk újra, hátha az segít. A sebesség újra a régi, és a fehér képernyők is megszűntek.
00:18 – A beállításokban szinte semmilyen lehetőség nincs. A böngésző tűrhetően működik, de annyira belassul egy idő után az egész telefon (nem csak a böngésző), hogy még a tárcsázó megjelenésére is tíz másodperceket kell várni. Az első androidos telefonom (T-mobile Pulse) emléke jut eszembe, nosztalgiázni kezdek.
00:23 – Hopp egy újabb elfehéredés. Ezúttal a tárcsázóban. És az üzenetküldőben is. Pedig messze még Karácsony!
00:26 – Feladom, inkább visszateszem az Android mentésem. És már a borom is a végét járja.
adb restore backup.ab
Köszönöm mindenkinek, aki végigizgulta velem az Ubuntu Touch élményt. Találkozunk legközelebb!
ui: Természetesen nem lett tökéletes a visszaállítás, eltűntek az SMS-ek, a híváslog, néhány program, de ez már egy másik történet.
Az utolsó szó jogán: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok hiba, vagy elkeseredés, amibe belefutottam, annak a hibája, hogy nem jártam eléggé utána a különböző (angol nyelvű) Ubuntu fórumokon. De ennek ellenére továbbra sem értem, hogy hová akartak kilyukadni ezzel Ubuntuék. Szerintem ez nem egy napi használatra kész első kiadás. Tényleg nem vártam túl sokat a rendszertől, de a telefonálás, üzenetküldés és a kapcsolatok importja egy olyan dolog, amibe mindenki belefut, amikor egy új telefont a kezébe vesz. Sajnos már itt elbukott a dolog, az erőforrások felemésztése már csak hab a tortán. Nagyon nehéz elképzelnem, hogy ők tényleg ezt a rendszert használják a zsebükben nap mint nap.
Persze az is lehet, hogy az én tudásom kevés, hogy belőjem ezt a rendszert és igazából ez valami baromi jól működő dolog. Ez esetben bocsánatot kérek mindenkitől, aki valóban napi szinten tudja használni ezt az operációs rendszert!
A fejlécben szereplő kép forrása: Omg! Ubuntu!
