Kicsit lámpalázas vagyok, mert még soha nem írtam készüléktesztet, leszámítva a saját készülékeimet. Viszont most a Telenor jóvoltából egy hétig nyomogathattam egy belépőszintű telefont, és jó lenne úgy írni róla, hogy reális képet kapjatok a telefonról. Tehát előre elnézést kérek az esetleges pongyolaságokért, de továbbra sem tartom magam szakújságírónak, csak egy hobbiírónak, így kéretik a cikket ilyen szemmel olvasni. Viszont a pontosításokat, véleményeket most is szívesen veszem a cikk alatt.
Kidoboz, tartozékok
Ahogy a bevezetőben is írtam, egy hétig nálam vendégeskedett a Telenor saját márkás telefonja, a Telenor Smart Touch Mini névre hallgató mobil. Jelenleg két saját márkás telefonja van a Telenornak, ez a kisebbik, amit az Alcatel gyártott a szolgáltatónak. Lényegében a saját, Alcatel One Touch S’Pop nevű telefonját kapjuk kézbe, minimális változtatásokkal és átnevezve. A készülék a nagyon olcsó Android telefonok kategóriájában indul, kártyával együtt 23 ezer forint körüli árszegmensbe pozicionálták, tehát olyan versenytársakkal kerülhet egy kategóriába, mint a Huawei Ascend Y210, Nokia C5-03, Samsung Galaxy Y, LG T385, illetve kicsit drágább csak a Samsung Galaxy mini 2, ZTE Blade III. A dobozt felnyitva azonnal megláthatjuk a telefont, alá csomagolták a töltőfejet, és USB adatkábel, valamint a mostanában divatos fülhallgató spórolási irányzat ellenére találunk még egy műanyag fülhallgatót is.
A hardver és az szoftverek
A készülék 115x61x12 mm méretű, műanyag házas tokozású. A telefon jól összeszerelt, nem nyikorog, nem mocorog a hátlap, és a műanyag tapintása sem volt csúszós nekem. Egy korábbi T-Molbil Pulse telefonomhoz képest érezhetően jobb a tartása. A képernyő 3.5 hüvelykes, 320 x 480 pixel (165 ppi) felbontású TFT kijelző. A fényerősség nem a legjobb, de ez nem is várható el ebben a kategóriában. A képernyő alsó részén találhatóak a szoftveres gombok, amik nagy meglepetésemre nem kaptak háttérvilágítást, így este csak megérzésből lehet nyomogatni őket. A bal felső sarokban egy VGA felbontású, előlapi kamera bújik meg, mellette egy fehér értesítő led, középen pedig a hangszóró található. Érdekes módon négy gombbal szerelték fel a készüléket és ezek elhelyezése is szokatlan volt számomra. Állandóan a jobb oldalt található kamera gombbal akartam ki és bekapcsolni, ahogy azt Nexuson megszoktam. Ehelyett a bekapcsológomb a tetején található, a fülhallgató kimenet mellett és a készülék bal oldalán vannak a hangerővezérlő gombok. Az alján található az USB csatlakozó. A fényes hátoldalon van a főkamera és egy hangszóró. A hátlap kis feszegetések árán levehető, és a kivehető akkumulátor alá rejtették a normál méretű SIM kártya és micro SD kártya (max. 32 GB) foglalatokat. A telefonon belül egy ARM7-es, 1GHz-es processzor duruzsol, segíti őt egy PowerVR SGX531 grafikus gyorsító és 512 MB RAM.
A készülék Android 4.1.1 Jelly Bean verzióval érkezett, ami nagyon jól viselkedett. Itt éreztem először, hogy az elmaradt verziófrissítések más telefonoknál valójában nem hardveres okok, mert minden nagyon jól működött. Indítás után egy saját launcher fogad, ami meglepően jól viselkedett. Nem voltak benne felesleges csicsák, akkumulátor zabáló widgetek, pont annyit tudott, amit egy launchernek tudnia kell. Amikor használtam, a képességeihez mérten jól viselkedett, nem lassult be nagyon, és tűrhető sebességgel működtek a programok is. Természetesen ezzel nem akarom azt mondani, hogy aki Asphalt 7-et akar játszani, az vegyen egy ilyen telefont. Az előre telepített programok elég sokan vannak, a Vibertől elkezdve a MasterCard alkalmazásig elég széles a választék (lásd lenti kép). Érdekességként megemlítem, hogy bár nem próbáltam ki, de van benne egy akkukímélő nevű alkalmazás, amivel testre szabhatjuk használati szokásainkat, és ehhez képest próbál takarékoskodni az erőforrásokkal a program. A telefon belső tárhelye ugyan 4 GB, de ebből csak 2 GB-ot kapunk meg, a többit a rendszer foglalja el. Így a hellyel eléggé takarékosan kell bánnunk, szóval a nagy méretű játékok telepítésével bánjunk csínján, vagy szerezzünk be egy SD kártyát.
Néhány teszt programmal próbáltam mérni a sebességét, a mellékelt galériában láthatjátok a részletes eredményeket.
Antutu: 5143; Quadrant: 2537; 4Gmark: WiFi: 8244, 3G: 2444; Speedtest.net: WiFi: 13.81/1.16 Mbps, 3G: 5.51/1.6 Mbps.
Itt van néhány Antutu eredmény a bevezetőben említett vetélytársakról: Huawei Ascend Y210: 3056; Samsung Galaxy Y: 2177; Samsung Galaxy mini 2: 2933; ZTE Blade III: 3430.
Kamera, GPS, egyéb
A hátlapi kamera 3.2 pixeles, és ráadásul fix fókuszos, villanófény nélkül. Tehát ne várjunk túl nagy eredményeket, nem ezzel fogjuk lecserélni a Nikon D3200 fényképezőnket. Igazából nem tudok sok jót elmondani a fotó képességeiről, nem is vagyok egy nagy fotófenomén, de azért kicsit többet vártam. A lenti tesztképen megpróbáltam összehasonlítani egy Nexus 4-es (3.2 Mpixeles felbontásra állítva) képével, 1:1 méretben kivágva egy részletet. A többi kép a mellékelt galériában látható.
A GPS viszont meglepően gyors és pontos volt. Készítettem egy összehasonlító tesztet egy Nexus 4-el, és ugyanolyan gyorsan, ugyanolyan pontossággal találta meg a helyzetem (kikapcsolt wifivel), ez dicséretes.
A hangminőségre nem volt panaszom, amikor használtam, mindig tisztán hallottam a másik felet, és ő is jól hallott engem. Nem recsegett a vonal és engem is zavarmentesen hallottak.
A telefonban egy 1400 mAh-s akkumulátor van, ami a napi használatra bőven elég volt még akkor is, ha sokat internetezünk. Normál használat mellett én a 2-3 napot is elérhetőnek tartom a telefonnal.
Összefoglalva
Összességében nekem tetszett a telefon. Azok számára, akik nem akarnak egy vagyon kifizetni egy Androidos telefonért, jó választás lehet, és azt gondolom, hogy árkategóriájában nagyon jó vételnek számít. De aki kicsit mélyebbre tud nyúlni a pénztárcájába, annak megéri legalább egy kétmagos telefont vásárolni, jobb kamerával, mert örömtelibb lesz a használat számára.
Köszönjük a Telenornak a tesztkészüléket!
