Amúgy sufniszinten körbejártam a zene, hang és zörejlejátszókat. A kínálat fényes, a véleményem rémes. No nem a vizsgált programokról, azok olyanok, amilyenek. De alapvetően nem értek valamit. A fiatalok, akik ezen programok fő felhasználói, nagy átlagban gagyipop-ot, tuc-tucot és elektronikus zörejfost hallgatnak, időnként dobhártyaszaggató erősséggel. Minőségi lejátszót -tulajdonképp és valójában- egyik felsorolt irányzat sem igényel. De hát a divat… a felszín… az a lényeg. Nem igaz, pajtikák?! Hej hó, hej jó, zombinak lenni jó! Hiszen már-már közmondássá vált: „Légy egyedi, mint a többiek!”
De szerencsére akadnak a piacon jó zenéhez jó lejátszók is. Vagy inkább fogalmazhatom úgy is: akadnak még jó zenék, s ezekhez megfelelő lejátszók. Csak keresni kell. A fórumok böngészése alapján magam is kipróbáltam a legnépszerűbbeket, meg a népes igénytelenek által sárba lökötteket. Főbb szempontom az egyszerű, de nagyszerű megfogalmazás megvalósulása volt. No, ezeket találtam, s ezeket gondolom róluk:
Winamp
Mivel az asztali pc-n viszonylagosan jól szuperált -gondoltam- andrisos rendszerben is kielégítően duruzsol. Bár hát-tal nem kezdünk mondatot, de most én mégis. Hát… A viszonylagos egyszerűség mellett sikerült neki az elején egy háromgombócos fagyit nyelni. A gagyihoz elegendő hangzás után az igényes jazz kivégezte. Törölve.
Rocket player
Technikailag rendben. Gyors volt, nem szaggatott, nem fagyott, vagy nem nagyot, de az igényesebb zenénél cserben hagyott. Először hinni akartam, hogy a fülhallgatóval van a baj, de aztán kipróbáltam egy másikkal, meg egy professzionális fejhallgatóval. Recsegett, fémesen visított. Törölve.
Music Folder Player
Ez az egyszerűség azért még nekem is hiányérzeteket szült.
-De hát ez akartam, nem? Egyszerű legyen és nagyszerű!
-Na jó,jó, de azért egy kis plusz legyen már benne.
Ettől függetlenül mégis… nem szólt annyira rosszul. A gyenge közepest váratlanul megkapta tőlem, mert pl. ezt egészen szépen duruzsolta: http://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=hgMf8L2AGAg
Poweramp (trial)
A fórumlátogatók többsége ezt a lejátszót hozza ki győztesnek. Érzek itt némi birkaszellemhatást, s ilyenkor a „csakazértislefikázom” indulat hatalmasodik el rajtam. (”Légy egyedi,mint a többiek!”) De: a Poweramp tényleg jó.
Nem recseg, nem zezeg. Precízen finomhangolható, a beállításaival hosszú perceket lehet bíbelődni. Csupa extrába ágyazták, melyek választhatóan örvendeztetik meg a fogékony hallgatót. Bőrözhető, szőrözhető, meg ami szem-szájnak, vagy inkább vájtfülnek ingere, hogy nézni is tereh… Elsőre meg is kapta tőlem az ötöst, de hátra volt még egy tesztelésre váró lejátszó.
PlayerPro Music Player (trial)
Gondoltam, ez már csak alámehet az előbbinek, mert magam is kihoztam győztesnek a Powerampot. Aztán tesztelés közben megéreztem, hogy ez az. Ezt kerestem. A chipbe integrált „hangkártya” itt szólalt meg a leglágyabban. Kezes volt, érintésre azonnal, ellentmondást nem tűrően reagált. Még a vacakabb fülhallgató sem reccsent, mikor berobbantak a fúvósok, s búgott a mély basszusok alatt. Aztán hoppá! Eszembe jutott, hogy ezek már nem csak zenét, de videót is játszanak. Újra elővettem a Powerampot. Szörnyűséges kódolású videókkal kellett megküzdenie, nyögött a teher alatt, de bírta. A PlayerPro -mintha csak egy sima mp3 lenne- küzdelem nélkül legyőzte a filmeket, s így nálam a Poweramp fölé kerülve csillagos jelessel végzett.
