Előszó: bocsánat a rettenetes szójátékért a címben. Remélem ismeritek koszorús nagy kö művészünk, Vlagyimir Szutyejev kapcsolódó művét! (Illetve az oroszoké, de mindegy.) És nyugtasson az a tudat, hogy ha ez nem jut eszembe, egyszerűen le-“okosbot”-oztam volna ezt a remek eszközt.
A pozitív emlékeket hagyó FX420 után az Evolveo csapat újabb budget eszközt adott nekem kipróbálásra. Az eszköz érdekessége, hogy nem telefon, hanem egy smart stick, azaz okosbot… de talán maradjunk inkább a smart stick elnevezésnél.
Na jó, de mi az az okosbo smart stick?
Ha nem lenne ismerős: ezek azok a nagyobb pendrive-ra emlékeztető eszközök, amik HDMI-n a tévéd hátuljába dughatók, és azon kívül hogy nincs kijelzőjük, teljesértékű Android eszközök, tipikus felhasználási felületük a médialejátszás… de erről majd később. És hogy mennyire tipikus a hardver? Nos…
A vas a botban
(Bocs, már megint egy rossz szóvicc!)
Az Infinity Stick X2 a hivatalos adatlap alapján egy középkategóriás telefon tudását hordozza magában:
- Kétmagos, 1,5 GHz-es CPU
- 1 GB RAM, 4 GB ROM, microSD bővíthetőség
- HDMI 1.4 csatlakozó
- 2 USB 2.0 csatlakozó
- Külső merevlemez, wireless billentyűzet és egér támogatás
- Infravörös alapon működő távirányító
- Android 4.1
Az infravörös távirányítót úgy értsük, hogy az eszközhöz jár egy infraport (vagyis egy IrDA vevő), és egy tévétávirányítóra megszólalásig hasonlító távirányító. A távirányítón megtalálhatók a megszokott Android funkcióbillentyűk: menü, haza, vissza; ezenkívül legfontosabb része a négyirányú választógomb, ami pedig működhet “nyíl” gombként (á la billentyűzet), vagy kurzormozgatóként (á la egér). Ez utóbbi üzemmód, lássuk be, elég macerás… de erről majd később. Először nézzük meg, hogy…
Mi van a dobozban?
Lévén hogy a smart stick nem egy szokásos telefonos unboxing, nézzük meg egy kicsit, mi jön vele, hogy képet alkossunk egy ilyen rendszer napi szintű használatáról.
Először is: a dobozon az Evolveo jó szokásához híven ott van a mindent rejtő QR kód, amit befotózva azonnal látjuk a készülék teljes speckóját. Ez már az FX420-nál is tetszett, itt is vagány.
A dobozt kinyitva ezek az alkatrészek tárulnak a szemünk elé:
Lássuk, mondjuk bal fentről óramutató járása szerint:
- a távirányító
- tápkábel (microUSB, egyébként)
- táp (1A)
- infra vevő a távirányítóhoz
- HDMI csonk (az eszköz és a tévé közé)
- maga az Infinity Stick
Öszeépítve kicsit kaotikusabb lesz a kép:
Itt még istenes a helyzet, de persze azokat a derótokat ott egy ponton ki kell majd bontani, és akkor óhatatlanul a nyakunkba gabalyodik az egész kóceráj… És egyébként ez az egyik nagy kritikám (lesz még egy) ezzel az egész smart stick-esdivel: a sok madzag. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az egész hóbelevanc bemegy a tévé mögé mielőtt végérvényesen rádtekeredik, és onnan max a macska fogja kibányászni; jó esetben az egyetlen látható darab az infraport lesz, de annak a hátán meg van egy kis kétoldalú ragasztó, hogy ne essen le a tévé sarkáról. Szóval az Infinity Stick valójában (és ez így van jól!) Conveniently Invisibility Stick. Ja, és nem csak az: Conveniently Silencity Stick is! Az X2 ugyanis értelemszerűen tök csöndes, nincs benne semmilyen mozgó alkatrész, elvégre a telefonodon sincs hűtőventi (bár fogadok, hogy a korai Intel prototípusok… na de ne trollkodjunk). És ez nagy pozitívum abban a világban, ahol a médiacenterként használt HTPC-k 90%-ában legalább egy 4 cm-es testventi benne kell legyen hogy ne süljön meg az Intel Atom. Ezeknek kicsi a zaja, de nem zéró; az Infinity Stick-nek zéró a zaja; médialejátszásra ideális.
Indítsuk be!
Az Infiinity Stick beindítása nem egy nagy macera: be kell dugni a tápot, és már megy is, még ha sok jelét nem is adja. A bootolás után nálam egyből lerántott egy rendszerfrissítést, telepítette is azonnal.
Amit látunk, az pedig egy remek stock Android 4.1. Semmi grafikai módosítás, bár néhány appot előtelepítettek gondos kezek: Skype-ot, XBMC-t, Facebookot, az érdekesebbek közül. Én felcsaptam mellé még egy pár Google Appot (GMail, Chrome, stb.), Firefoxot, hogy legyen egy gyors böngésző is, és egy VLC-t.
Az Evolveo még úgy adta az eszközt, hogy az XBMC (lévén béta szoftver) valamiért köhög az Infinity Stick-en, de én ezt nem tapasztaltam: igaz, frissítettem a legújabb verzióra (ezt ugye kézzel kell csinálni, nincs fent a Play-en), utána viszont gond nélkül indult, lejátszott, ami kell. Ami miatt mégsem tudtam első körben használni, az az volt, hogy az XBMC for Android keymappingje (vagyis hogy hogyan értelmezi az Android alapértelmezett “gombjait”) még nem az igazi, így az alapmenübe nem tudtam kimenni, max az Android home-ba. De erre is lesz később megoldás, türelem! Mielőtt azonban továbbmegyünk, tudjuk le a másik nagy kritikámat, ha már így szóba került:
A távirányító
Nem is annyira a távirányítóval van a bajom, hiszen jól kézre áll, teszi a dolgát, nem hibázik, nem vész el a jel 5 méterről. A bajom inkább az, hogy egy Android eszközt kizárólag távirányítóról vezérelni fájdalmas feladat. Mint feljebb láttuk még a médiacenter funkciót is, az alaprendszert meg pláne. Képzeld csak el: a billentyűzet-használat a négy irány-nyíl segítségével, “on screen” módban történik, aminél kevés kényelmetlenebb dolgot tudok elképzelni. A megoldás elég triviális: ha már az eszköz végső soron egy monitorhoz van csatlakoztatva, csináljunk belőle teljesen asztali gépet.
Elő is kaptam a jó kis Logitech drótnélküli billentyűzetemet és egeremet, és kialakítottam ezt a munkakörnyezetet:
Tévétávirányító, billentyűzet, egér, kétmagos Android “PC”, 32″-es, 1360×768-as kijelzővel. Ez már így elég korrekt setup, nem?
És persze látjuk azt is, hogy ezzel a két apró bővítéssel élből megoldódik az XBMC problémája is, a gépelés problémája is (hogy biztos legyek a dolgomban, felpattintottam az External Keyboard Helper Pro appot, ami már különféle tableteknél is nagyon jó szolgálatot tett külső billentyűzet kezelésében), és úgy hallottam, hogy az arab-izraeli konfliktusban is jelentős javulás állt be, amióta nem azzal a négy kis kurzorgombbal próbálom beírni a Hangouts szövegmezőbe, hogy “xddd”.
És persze ugye azt is látjuk, hogy innentől a kis gépünk tényleg kétmagos, Androidos asztali gép lett? Mehet rá DroidEdit Pro, valami office, meg amit akarsz. Persze nem Microsoft Office és Outlook, mert hát minden Android, de ezen kívül minden jól használható. Az írás egyszerű lesz, mint a faék. (Jaj, már megint!)
Teljesítmény
Az Infinity Stick teljesítményével a világon semmi kifogásom nem volt. Asztali eszközként és médialejátszóként használtam, mindig minden pattant, soha semmire nem kellett várni. Egy érdekessége van a rendszernek, ez pedig a Chrome app működésképtelensége. Emlékszem, anno az Intel Atom alapú Android netbookon sem működött, nem is értem mi lehet a háttérben… Mindenesetre a Firefox tökéletesen tette a dolgát, nem kell ide Chrome.
Kamera, akku
…nem része az eszköznek, így ezekkel nem is foglalkozunk. Foglalkozunk viszont valamivel, amivel meg átlag telefon esetén nem foglalkoznánk. Amíg ugyanis nálam csücsült az eszköz, megjelent a Google saját médialejátszó eszköze, a
…és nem sokkal utána a CheapCast app, amely céljául tűzte ki a ChromeCast funkcióinak olcsó kiváltását. Mi sem természetesebb, mint hogy kipróbáljam egy olyan kütyün, amit végső soron eleve tévéhez csatlakoztatásra találtak ki!
Nos… ennyit értem el vele:
Ezután viszont leginkább szürke képernyőt néztem, akárhogy próbáltam. Ez vélhetően CheapCast hiba, mindenesetre egyelőre azt mondom, hogy a CheapCast tesztet majd máskor ejtem meg.
Összefoglalva
Jó cucc-e az Infinity Stick X2? A kérdésre a gyors válasz az, hogy igen, ha teljesülnek feltételek. Egyrészt az ára 20 ezer forint körül van, ami impulzívsopping kategóriás kütyüvé teszi, és ez jó. Másrészt szerintem kell hozzá venni egy drótnélküli billentyűzetet és egeret, ez még párezer (7-8000) forint. Ha ezek megvannak, az Infinity Stick egy szuperül használható médiacenter-munkaállomás lesz, ami vígan ötvözi magában a netes böngészőállomás, alap irodai gép, és zene-videólejátszó felhasználási területeket.
