Jópár hete már, hogy itthon is megnyílt a Play Store könyváruház szekciója kis hazánkban. Ez a cikk nem arról fog szólni. Nem arról, mert (ahogy talán Kelt fogalmazott?) a Google hozott is ajándékot, meg nem is ezzel a nyitással – szerintem leginkább nem hozott. Csak angol nyelvű könyvek (vagy én rontok el valamit), drágábban, mint a konkurencia, az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ki használja ezt?
A nyitás kapcsán viszont elkezdtem használni a Google Books-ot, és élvezem. Ha össze kell foglalnom, újra felfedeztem az olvasás örömét.
Az app egyébként elég alap: olvasni tudsz benne, teljes képernyőn, minden képernyőméretnél kellemes méretű fontokkal. Ehhez viszont hozzá van csapva pár hasznos funkció:
- az alap könyvjelzőzés és
- előre-hátra ugrálás mellett a
- színvilág változtatása (nappali, éjszakai, sepia),
- 6 választható betűtípus,
- fényerőmódosítás,
- betűméret-módosítás (bár mint említettem, erre szinte sose lesz szükséged),
- sorköz módosítás. Legutóbbi frissítésben ehhez hozzájött még a
- kiemelés, a
- jegyzetelés lehetősége illetve egy
- szótár, na meg ha olyan nyelven van a könyv,
- az eszköz fel is olvashatja neked. Ennyi, ja meg az
- eszközök közti szinkronizálás, az talán a legtutibb. Az otthon, tableten elkezdett könyvet felkaphatom az orvosi rendelőben a telefonon, ott folytatva ahol abbahagytam.
- És persze a könyvek vásárlásán kívül feltöltheted a saját könyveidet, egyszerűen, webes felületen, aztán offline-ba lehúzhatod a készüléke(i)dre.
Bár a fenti lista végülis hosszú, az alkalmazást én alapnak tekintem, a minimál 3D lapozóeffektjével és ezekkel az alapvető funkciókkal.
Ami miatt mégis külön írtam róla, az a (-z egyébként pont az egyszerűségből fakadó) használhatósága. Egy olvasó app ne adjon túl sok lehetőséget, mert akkor (gyarló az ember) olvasás helyett azzal fogunk szórakozni, hogy a beállításokat módosítgatjuk. Én azt találtam, hogy valamiért a Google Play Books-ban olvasok, míg a többi hasonló alkalmazásban nem. Pillanatok alatt kiolvastam majdnem két Cory Doctorow könyvet, és rászoktam a csak úgy, szabad timeslotban olvasásra, ami praktikusan annyit jelent, hogy egy negyedórás üresedésben sokszor nem játszom vagy twittert túrok fogalom nélkül, hanem olvasok pár oldalt. Arra is rájöttem (ember a holdon!), hogy a Budapest-London – egyébként dögunalom – viszonylat teljesen elviselhetővé válik, ha az ember betesz valami zenét és… olvas. Ezt a lelkesedésemet akartam veletek megosztani.
Köszi, Google Play Books.
