avagy: akinek nincs esze, van notesze
Azzal nem vagyok egyedül, ha azt mondom: kedvelem a jegyzetelő programokat. Az idén 20. életévét betöltött világháló hírei legalábbis arról tanúskodnak, hogy sok ember szereti lejegyezni, megörökíteni hirtelen támadt gondolatait, élményeit s az ezzel kapcsolatos kiegészítő momentumokat. Gondolok itt egy rövid hangfelvételre, videóra vagy csak egy képre.
Szerencsére az Androidos (”Andrisos”) telefonokra (és egyéb kütyükre) Dunát rekesztő mennyiségben készítenek efféle ingyenes vagy szerény összegért letölthető alkalmazásokat a Google Play-n avagy társain keresztül.
Ha nem tévedek túl nagyot, akkor alapvetően két csoportba sorolhatók ezek a programocskák – vagyis én így teszem, mert jelen pillanatban én ülök itt. Szóval, véleményem szerint vannak a közösségi jegyzetelők és a magánzók. Időnként persze összemosódnak a határok, ami nem minden esetben sül el megfelelően, ahogy ez néha férfiaknál is előfordul.
A csoportosan elkövetett jegyzetelő lehetőségek elsősorban az Internet hullámain lovagolókat célozzák meg, s gyűjtik össze a lehető legtöbb személyes és már információkat. A „Fészbuk” meg a Twitter, a David Karp féle Tumblr, a fényképmegosztó Istagram és a legöregebb (1999-ben alapított) Blogger amolyan „mikromakro” blogolásra – vagyis jegyzetelésre alkalmas „helyek”,melyek eléréséhez már Androidos telefonokra is kifejlesztettek ingyenes programocskákat.
Igen érdekes, hogy korosztályomból sokan idegenkednek a közösségi oldalaktól mondván: „az csak a fiataloknak, a tiniknek való, én már öreg vagyok az ilyesmihez, meg így-meg úgy…” Az igazság az, hogy ezen véleményt megfogalmazók sosem próbálták ki egyiket sem. Az ok gyakran abból fakad, hogy elsőre nem értenek mindent, ez zavaró lehet, megkérdezni nem akarják vagy nem merik, vagy épp nincs kitől érdeklődni. Esetleg az ambíció hiányzik, vagy pedig a szeszektől tompulva nincs is már mondanivalójuk.
Kijelenthetem: nincs semmi baj ezekkel a közösségi jegyzetmegosztókkal, ahol leírhatjuk, lefotózhatjuk élményeinket, megoszthatjuk másokkal – s ugyanakkor ismerős vagy ismeretlen emberek jegyzeteit is megtekinthetjük, melyek esetlegesen tovább inspirálnak bennünket.
„Közösségi” programok Androidos telefonokra:
Facebook – Szöveges üzenetek, képek, zenék, filmek feltöltése vagy ezek elérhetőségének megosztása ismerőseink avagy idegenek között.
Facebook 2 – még béta, de már használható állapotban Fast For Facebook
Twitter – Rövid, pár mondatos szövegek, képek, zenék, filmek elérhetőségének megosztása. Afféle mikroblog. Tábortól függetlenül – politikusaink gyakorta ezen szokták (meg)osztani az észt. Újabban egyre felkapottabb lett.
Istagram – Általunk készített képek, fotók feltöltése-megosztása. A képekhez megjegyzés is fűzhető.
Blogger – A legidősebb webblog, 2009-ben vásárolta meg a Google. Klasszikus blogírásra alkalmas, a többiekkel együtt magam is elégedett használója vagyok. Cikkek, képek, zenék, filmek, asztali számítógépekre, mobil berendezésekre szánt alkalmazások elérési lehetősége tölthetők illetve oszthatók meg vele.
A lista -természetesen- nem teljes, de ezeket jómagam is használom, s így szívemből tudom ajánlani.
A szürkületi zónában helyezkednek el azok az alkalmazások, melyeknek több elérési lehetősége is létezik. Ez úgy értendő, hogy használhatjuk az Interneten, egy asztali számítógépen, vagy/és mobiltelefonon. Hogy világosabb legyek elmesélek egy esetet. A feleségem elküldött a boltba. Helyesebben magam mentem, de mikor világossá vált számára úti célom, sorolni kezdte, mit hozzak még „ha már egyszer úgyis boltba mész”. Nekünk -férfiaknak- általában az élelmiszer üzletek afféle szükséges rossznak tekinthetők, melyeken jobb ha minél hamarabb túlesünk, mert muszáj. A nők persze másképp vannak ezzel, hiszen számukra a „sopping” és a petting hasonló örömöket rejt. Szóval, boltba készültem. Az én fejem sem káptalan, ezért elővettem a mobilomat és elindítottam rajta az egyik notesz-alkalmazást (Evernote), s feleségem sorolmányai alapján bevásárlási listát készítettem. A boltban persze megakadtam az egyik terméknél, így ugyanezzel az alkalmazással készítettem róla egy fotót, s emailként elküldtem a feleségemnek, aki így döntést hozhatott a termékről.
Hiszen ez már a XXI. század, használjuk ki, amíg csak élünk benne!
Az Evernote-nak az asztali számítógépen is elérhető a Pc-s megfelelője, így tartalma onnan is jól kezelhető és szinkronba hozható az égi (felhőben lévő) a mobil és a földi (otthoni számítógép) között. Ráadásul itt is lehetőségünk nyílik arra, hogy közhírré tegyük jegyzetünket a többi használó között. Ez persze nem nevezhető se mikro-, se makroblogolásnak, valahol átmenet a személyes és a közszféra között.
Ebbe a csoportba sorolom a Springpad nevezetű „alkotást” is, melynek felépítése hasonló az Evernote-hoz, csak egy picit több kattintgatással jár, s hiányossága, hogy nem indítható el Internetes hálózat nélkül.
Szintén ide tartozik a Catch Notes alkalmazás, amit én még „három banán”-ként ismertem meg. Működik internettel meg anélkül. Jegyzetelhetünk szöveget, hangot, képet – készíthetünk bevásárlólistát, időzíthetünk is. S a többi felhasználók közül meginvitálhatunk egynehányat egy kis információcserére.
A kifejezetten jegyzetelős kategóriába sorolom a nem oly rég frissült Journal Orange Diary programot, ahol lehetőségünk van akár kategóriákba szedve megörökítenünk élményeinket, gondolatainkat. Kifejezetten nincs közösségi megosztó funkció beleépítve, de újabban felvértezték e-mail, blogger, drive küldési funkcióval. Jegyzetelhetünk benne szöveget, képet, hangot, filmet, s ezeket aztán vegyíthetjük is.
A Private Diary-t is ebbe a kategóriába raktam, hiszen jelszóval védhető személyes bejegyzéseket készíthetünk, melyekhez képet is csatolhatunk.
Utolsónak, de nem utolsó sorban említem meg az általam régóta favorizált Note Everything nevet viselő kék noteszkét, melynek a fejlesztői kiadták ingyenes és egy kicsit fizetős változatát is. Nálam az egyszerű, de nagyszerű véleménnyel bíró és igazán olcsón megvásárolható teljes programban lejegyzetelhetünk mindent, amit csak szeretnénk. Szöveg, kép, videó, hang, saját rajz, bevásárlólista, tartós lista és a QR kódok által rejtett információk is. A bejegyzések időzíthetők, kóddal védhetők, s egy apró kiegészítővel google docs formátumba alakíthatók.
Tehát akit elkerült az agyzsugorító zombisító maszlag, s még vannak egyáltalán gondolatai, tegye meg, hogy lejegyzeteli őket. Csak bízhatunk benne, hogy a jövő civilizációi majd valahogyan életre keltik ezeket az információkat, s ha képesek lesznek sírni és nevetni, akkor vidámsággal, vagy épp mélyebb gondolatokkal ajándékozzuk meg őket.
