Nem vagyok már mai kakas, az egyszer biztos.Néha csak nézek kifelé a fejemből és egy mukkot se értek a legtöbb fellengzős szakszövegből -holott lehetne éppen magyarul is írni, de manapság, amikor a szövegértés érettségi tétel, ez alig elvárható- így aztán igyekszem afféle konyhanyelven megfogalmazni tapasztalataimat erről az “Andriskáról”, ahogy egy még nálam is füttyebb ismerősöm említette az Androidra utalva.
No, maradjunk “Andriskánál”, s maradjunk annál, hogy a pelyhes állú ifjúság most virtuálisan lapozhat is, mert vagy már tudják mindezt, vagy alapjában véve nem is érdekli őket. Tehát most inkább az “öreg csókák” figyeljenek, ha vannak itt olyanok, s közöttük is inkább a vaksötétben tapogatódzó átlagos felhasználók, kikhez leginkább intézem szavaimat.
A Zember azt hinné, hogy általános dolgokat nem kell elmondani. De, kell. Mer’ az úúúgy van, hogy a felnőtt lakosság jelentős része oly komolyan veszi önmagát, hogy azt hiszi: felnőttem, mindent tudok. Aztán vesz a “vegyesbóótba'” egy macskadobálós androidos telefont, s bekapcsolni se tudja. Android? Google Play? Alkalmazások? Letöltés? Wifi? Lövése sincs semmiről, s bizony szomorú, de ez a nagy magyar átlag.
Régen a mobilokat bunkófonnak hívta a köznyelv. Ma meg már természetes, hogy mobiltelefon lapul sok-sok zsebben. Manapság menőségből “ájfon” csusszan elő a diszkrét műbőrtokból, de a többség a stabil és árban inkább pénztárcabarát Androidos telefont használja. De mi is ez az Android? Ha nagyon sarkítok, akkor egy olyan irányító motor, ami képes egy mobiltelefont és az azon található programokat irányítani. Akkor ez egy operációs rendszer, mint a “vindóóóz”? – Kérdezhetné valaki meglepődve.
Ja, valami olyasmi… (A LINUX-ot már meg sem merem említeni, mert bazavarok a képbe.)
Az Androidos telefonokra gyárilag felraknak egy csomó programot. (Feltelepítenek.) Számológép, óra, naptár, jegyzetelő, internet böngésző, levelező, játékok – és még egy csomó olyan dolog is található az efféle masinákban, amit az átlagos, korombeli felhasználó soha életében nem fog használni. Viszont ha hiányérzete támad valakinek, akkor saját maga is pótolhatja, vagyis a telefon gazdája is telepíthet használható alkalmazásokat, ráadásul ingyen…vagyis majdnem ingyen.
A minap számlát fizettem be a szolgáltatómnál. Miközben vártam a soromra, óhatatlanul kihallgattam a nem is öreg átlagfelhasználó kérdéseit, melyeket az eladóhoz intézett. Internetes csomagot nem kért, ám kíváncsiságának fókuszában a Google Play állott, s a rettenetesen fiatal eladó nagyon igyekezett elmagyarázni a lényeget. Láttam a kérdező arcát, semmivel sem lett okosabb. Így -segítő szándékkal- pár mondatban így fogalmaztam meg neki a dolog velejét:
“Képzeljen el egy olyan boltot, ahol belépőt kell fizetni. Mert ez a bolt az interneten van, amiért -jelen helyzetében- pénzt kérnek, hiszen nincs ilyen előfizetése. Hacsak nem ül be a közeli “mekibe” ahol ingyenesen felkapcsolódhat a világhálóra wifi segítségével. Ebben a boltban vannak ingyenes polcok és vannak fizetősek. Ha megtetszik valami, akkor előbb érdemes az ingyenes polcról levenni, azaz letölteni a telefonra. Ha bevált, maradhat, vagy megvásárolhatja a fizetős verzióját, ami többet is tud, meg esetenként reklámokat sem dob fel.”
Fény gyúlt a szemében, s bár -éreztem- lettek volna még kérdései, így is többet segítettem.
Nakéremszépenakkorhát! Térjünk is rá a címben utaltakra. A többségnek -ki ezen oldalakon jár- semmiféle érzelmei nem gyúlnak a Pajtás szóra. Ráadásul a Pajtás fényképezőgép szóösszetételre sem ködlik fel semmi. Ezzel nincs is semmi baj. Még tán szüleik is csak kéjes álmok voltak, mikor ez a primitíven egyszerű fényképkészítő masina a boltokba került a hatvanas években. Vacakabb volt a Carinánál de a semminél jobb. 6×6-os képeket készített (az Istagram azt hitte feltalálta a spanyolviaszt!) s nem épp csúcsminőségben.
A mai kor “Andrisos” Pajtás fényképezőgépe a telefonra leszippantható Vignette nevet viselő aprócska alkalmazás. Kicsi a bors, de erős, s ráadásul többet is rejt. Alapból 8 effekt áll rendelkezésre, de ezeken kívül még 70-féle beállítás és 50 keret csatolható. Akinek ez nem elég, az vegyen egy “fotósoppot” aztán effektezgessen. Bár a telefonokkal készült alkotásoktól eleve ne várjunk el olyat, mint pl. egy tükörreflexes fényképezőgéptől.
Ez a program szerencsés választás, mert kicsi, gyors és nem akar a használójától semmit. Nem kavar a háttérben, nem küld és nem fogad adatokat csak teszi a dolgát. A demó verzióban a maximált méret -ha jól emlékszem- 1,9 Megapixel, de én nem sajnáltam rá az 545 Forintot és megvettem a full verziót, ahol a maximum 5 Megapixelben áll meg.
Summázva:
Az Android operációs rendszert futtató mobiltelefonra szívből ajánlom a Vignette nevű fényképkészítő, effektező alkalmazást.
