MojAndroid

Újult erővel indul útjára a napiképek hetikép elemzése, és pótolva az elmaradást, egyszerre most kettőt is választunk, egyet az októberben abbamaradt sorból, egyet a frissekből. Arra kérünk benneteket, hogy lehetőség szerint jelezzetek vissza, mert nekünk is fontos a párbeszéd.
Tehát az okóberi hét képe kikasz: Cím nélkül című munkája lett. Letisztult kompozíció, egyszerű, de közérthető fogalmazás, jó az a belső világ, amit megjelenít az alkotó. Nem vidám kép, de nem baj az, ha nem minden a vicc, a humor körül forog. Egyrészt az évszak, az időjárás is jellemző, és erre erősít rá a ruha, szinte érezni a húsba vágó szelet, de ha jobban megfigyeljük, akkor a kép drámaiságát fokozza, hogy maga a helyszín sem szokványos őszi vízpart, hanem valami olyan vízrész, ahol maga a vízfelület szemmel láthatóan tartósan visszahúzódott, ahogy látom kb. 50 centi vízmennyiség hiányzik. Hogy ez a Balaton vagy más helyszín, ebből nem derül ki, de nem is lényeges, mert a kép ereje épp az univerzális megfogalmazásban van. Az ember a maga útján, életében olykor eljut olyan helyzetekbe, pillanatokba, József Attila fogalmazásában “Az ember végül homokos, / szomorú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél.” és a kép akár ennek modernkori illusztrációja is lehetne. Köszönet érte, hajrá, várjuk a folytatást, akár itt, akár beiratkozott tagként majd a Látszótéren. (latszoter.hu – Hegyi Zsolt)

2012.12.03.

+